Szerelem második látásra is! -azaz összefoglaló az orientációról és a NYC Tour :)

Még egy kép a városból (Stamfordból)
-Town Hall-

Először is bocsánat, hogy megvárakoztattalak titeket. De vagy nagyon fáradt voltam, vagy nem volt időm arra, hogy pótoljam a hiányt. Ma este inkább a képekre fektetem a hangsúlyt, de azért nem maradtok hülyeség híján ma sem :)

Egyik vacsora után. Általában a mi asztalunktól távoztak utoljára az emberek. Még ha nem is beszéltem sokat, azért még élvezet volt hallgatni a többieket, mert ugye általában a kultúrális különbségekről volt szó.

Már nem is emlékszem, hol hagytam abba...azt hiszem kedd este írtam az utolsó bejegyzést. Hát a dolgok azután sem nagyon változtak. Az akcentusos angolt még mindig nem értettem meg, és jobban szerettem hallgatni, mint beszélni. De a kínai lány nagyon aranyos volt velem mindig. Mondta, hogy teljesen megérti a helyzetem és mindig nyugtatgatott, hogy ne aggódjak csak idő kell nekem :) Nem azt mondom a többiekkel is jóban voltam, de szerintem biztos azt hitték, hogy valami antiszoc lehetek. A lényeg az, hogy nehéz eset vagyok, ezt hozzá kell tennem :D De én ettől függetlenül élveztem az orientációt. A kaja is finom volt. Nem az amihez hozzászoktam, de jó volt újat tapsztalni. Elvégre ezért jöttem ide :)

Sikeresen elírták a nevem :) Képzelhetitek, mire elmeséltem nekik, hogy miért is vicces ez :D Ugye számukra ez csak egy kis hiba volt, nem pedig úgymond egyfajta "szójáték". Biztos mind voltatok már olyan helyzetben, amikor a vicces kínossá alakul. Na hát én mestere vagyok ezeknek a helyzeteknek :D

Aztán eljött a szerda este. A várva várt New York City Tour!!! Természetesen vártam már, mert mégis csak New York, ugyanakkor úgy voltam vele, mint anno Párizzsal. Oké,oké, hogy megyek, de láttam hogy vannak akik szinte mindenüket odadnák, hogy eljussanak oda. Én meg egy vállrándítással elintéztem volna. Aztán amikor megismertem a várost...hát ott hagytam a szívem egy részét, amiért majd vissza kell mennem (legalább) egyszer :)

Tudom, hogy nem látszik semmi a képből, mert az
esőcseppek teljesen elmosódottá teszik a képet, de
pont ezért tetszik nekem ez nagyon. Nem látni mást
csak a fényeket; nekem ez valahogy visszaadja a
hangulatot ami ott elfogott.

New York-kal is így jártam. Sajátos hangulata van, az tuti :) Most már megértem a New York szerelmeseket, tényleg el lehet veszni benne. Testileg-lelkileg. Örülök, hogy New York mellett volt az orientáció, mert ahogy egyik barátom is mondta nekem, hogy ha már eleve a Nyugati Partra kerültem volna, valószínűleg sosem nézem meg a Keleti Partot. Igaza van, és akkor még csak sejtésem sem lett volna miről maradok le. De nem így történt, és ez jó. Nyugatot meg így is úgyis fel fogom fedezni magamnak. Én San Francisco-ért tudnám odaadni mindenem. De mindennek eljön a maga ideje, én nem sietek sehova sem ;)
Vissza a túrára; Az első megálló a Rockafeller Center volt, felmentünk a Top of the Rock-ra (így nevezik a kilátót a tetején). Sajnos esett az eső, de még így is lélegzetelllító volt a kilátás. A köd mindent olyan sejtelmessé tett, persze így nem láttunk annyi mindent, amit sajnálok. De ez akkor is egy élmény volt. Semmi nem tudja elrontani. A 70.emeletről letekinteni a lábad alá, ahol több ember lakik, mint Magyarországon... Kívánom, hogy mindenki eljuthasson ide egyszer.

Rockafeller Center vagy Plaza
-ennek a tetejére mentünk fel.

Látszik mekkora köd volt aznap este, és hogy sajnos ez igen csak megrövidítette a látóhatárt. De azért így se rossz :D Az első képen fogalmam sincs, hogy milyen épületek találhatóak, a lényeg az, hogy szép. De a másodikon (itt balra) az a nagy fényes pont a Times Square-t jelöli. És a harmadikon pedig a távolban lévő tornyot kellene megkeresni, az ugyanis a Chrysler Building. A feliratos épület mögött lenne az. Az Empire State Buildinget én meg nem igazán tudtam megtalálni, valószínűleg elbújt valamelyik felhő mögé a teteje. Ennél jobb képekkel sajna nem tudok (most) szolgálni. Talán majd legközelebb, úgyis meg akarom nézni nappali fényben is ugyanezt. :P

Rockafeller Plaza- immáron lentről :)

A következő megálló a Times Square volt. Mivel nagy rohanásban voltunk, összvissz 25 percünk volt itt. Ez az idő még arra is kevés volt, hogy felkaparjam az állam a földről :D De igyekeztem gyorsan összeszedni magam és végigrohanni rajta, képeket csinálni, szuvenírt venni és nem eltévedni mindeközben. Az egyik pirosnál sikerült elkapnom az egyik németet, hogy csináljon rólam gyors egy képet. Ismertek (vagy ha nem, akkor most megismertek:)), hogy "imádok" fényképezkedni, ezért úgy voltam vele, hogy ha az elején nem esem át ezen akkor sosem lesz kép rólam a Time Square-en.

Amikor leszálltunk a buszról Dexter fogadott minket :)

Egy dolog maradt ki a Time Square-en; az pedig a nagy M&M'S bolt. De úgy tudom, hogy van máshol is ilyen. Hát maximum majd pótolom mondjuk Las Vegasban :)

Szinte minden filmben látjuk, hogy tényleg így leintik a taxikat. Hát most már tudom, hogy nem csak a filmekben működik ez :D

Mindenhol csak plakátok, vagyis kijelzők, amik csak ömlesztik
magukból a reklámokat... Középen az a hatalmas reklámoszlop, na az az amit a Top of the Rockról is láttunk, hogy világít.

Disney reklám az eredeti rajzokkal :)

Következő utunk a Szabadság szoborhoz vezetett. De csak távolról, mert ugye az egy szigeten áll.
Ezért onnan iszonyatosan kicsinek tűnt :D Bocsi a kép minőségéért, de ilyen távolságból, és ilyen fényviszonyok mellett az én kis Lumix-om nem volt képes megbírkózni a körülményekkel.

Majd onnan a Ground Zero-hoz mentünk, és jutalomképpen, amiért senki sem veszett el, és nem késtünk sehonnan sem, ott is kiszálhattunk a buszból. És megnézhettük, hol álltak egykor a WTC ikertornyai. Eddig eléggé semleges voltam ezzel kapcsolatban. Sokkal inkább érdekelt a mögötte húzódó összeesküvés-emlélet. De ott állva, és felnézve a másik épületre (a jobb oldalon lévő sötétségről beszélek, az a 7-es WTC). És elképzelve, hogy a tornyok két és félszer akkora magasságból omlottak össze. Főleg két igazi new yorki elmeséléséből képzelve el... Hát egy kicsit más megvilágításba helyezte a dolgokat. Remélem lesz alkalmam egyszer megnézni magát a múzeumot, és az új tornyokat is. 
Ezután véget ért a túra, hiszen már így is bőven 11felé jártunk. Mire hazaértünk majdnem mindenki aludt a buszon, mindenki hulla fáradt volt. Én mondjuk már csak akkor mertem elaludni, amikor kiértünk New York-ból, ugyanis egy csomó érdekességet lehetett megfigyelni a buszból is. Szerintem a többiek nem nagyon vették észre, de kb két tömbnyire haladtunk el a Chrysler Buildingtől, szóval megnézhettem egy kicsi közelebbről is (5másodperc erejére :P). De legalább láthattam teljesn egészében is. Másnap mindenki olyan volt mint a mosott sz*r (bocsánat a kifejezésért), de tényleg ki voltunk. Mindenki szenvedett, hiába volt izgalmas Jody előadásában a dolog, azért annyira senkit sem tudott lekötni már ekkor. Meg hát mindenki kezdett ideges lenni a családdal való találkozás miatt. Összeségében az orientációról azt tudom elmondani, hogy inkább volt ijesztő számomra, semmint megnyugtató. Egyfolytában csak azt hajtogatták nekünk, hogy mikre vigyázzunk, mire kell figyelnünk. Ami persze jó és hasznos, de a végére már olyan érzésem volt, hogy 'jesszus én ezeket a gyerekeket véletlen meg fogom ölni az év során, és hogy annyi veszély fenyegeti őket, hogy lehetetlen mindent kikerülni'. Persze valószínűleg az a célja ennek a 3-4napnak, hogy felkészítsenek minket arra, hogy felelősségteljesek legyünk, és valószínűleg így, ha ráhozzák az emberre a frászt, jobban odafigyel azért a dolgokra. Nem volt rossz, hasznos egy dolog és legalább van egy kis ideje az embernek hozzászokni a dolgokhoz, ismerkednie a körülményekkel és más emberekkel is.

Ígérem igyekszem többször tudósítani, de eléggé zsúfolt volt ez a hét.

Legközelebb elmesélem, hogyan telnek az első napjaim itt a családnál. Addig is vigyázzatok magatokra. Pussz mindenkinek :) Szép hétvégét nektek!
Szilvi