Egyből a mélyvízbe...

Ez a hetem viszonylag mozgalmas volt. Persze nem olyan szinten mint a múltkori :) Most nem voltam különösebben semerre sem, nem látogattam meg egy újabb államot sem. Viszont elkezdődött az igazi munka. Anyukának a munkája miatt vissza kellett mennie Washington D.C.-be (ez úgy 5-6hetente meg fog ismétlődni), szóval teljes készültségben voltam a héten. Kedden hajnalban ment el itthonról, de már hétfőn elkezdődött a szokatásom és már akkor is én vittem Seant kosáredzésre, és nekem kellett csinálnom a vacsorát. Mit ne mondjak tényleg nem nehéz itt főzőcskézni :D Taco volt, ami annyit jelentett hogy megpiritottam a húst, felöltöttem a kész szósszal, majd beletettük a kész taco shellbe ( kagylóformájú chips-szerű ropogós tészta) és daraboltam mellé egy kis salátát, meg paradicsomot. Hát ezt nem nagy szám összehozni, ahogy a héten az ezt követő kaják sem okoztak nagy fejtörést. Annyira mondjuk nem bánom, mert érdekes úgy összehozni, hogy közben el kell ugranom valahova valamelyik gyerekért. Na szóval kedden elment otthonról, és igaza volt Csillinek; tényleg sokkal jobb amikor nincs az anyuka itthon. Mivel akkor természetes, hogy őt zaklatják ha akarnak valamit és nem tőlem kérdezik meg. Reggel sem volt sok gond, pedig minden reggel rettegve megyek le, hogy na vajon ma Seant hogy veszem rá, hogy öltözzön fel még mielőtt a busz ideér, vagy hogy pakoljon el maga után a mosogatógépbe. De szerencsére nem volt semmi gond. Mindekét gyerek indulásra készen volt már 8:50-kor (9-kor kell kimenniük a buszhoz amúgy). Napközben a szokásos semmittevésem közepette eldöntöttem, hogy mivel anyuka úgy sincs itthon, és apuka hétfőn megmondta, hogy menjek vezetni nyugodtan, gyakoroljak, elviszem az autót. Az anyukával közös autót használunk, így eddig még ezért sem nagyon mertem hozzányúlni, de így hogy nem volt itthon sokkal bátrabb voltam mindenféle eszközhasználatban :D Kedden végre vezettem hosszabb távon is, és nem csak a suliig. Megkerestem a gyüliházat ahova majd járni szeretnék, majd hazamentem. GPS nélkül esőben ez is elég izgalmas volt azért :D Még otthon lecsekkoltam google maps-en, majd memorizáltam, készítettem vész esetére egy kis súgót, hogy melyik utakat kell használnom, aztán bepattantam az autóba és tettem egy kört. Hazafele gondoltam kipróbálok egy másik utat is, mert láttam, hogy van egy egyszerűbb is. Természetesen -mivel ezt már pusztán csak emlékezetből csináltam- az egyik utcán rossz irányba fordultam (bal helyett jobbra). De nem gond, nem esünk pánikba, követjük az ösztöneinket :D Minden bizonyára az össze fiú erre csak a fejét fogná, hogy ugyan miért tettem ekkora butaságot, miért nem fordultam vissza azonnal, hisz nőből vagyok és mint tudjuk így tájékozódási képességem 0. Ha általánosítunk akkor tényleg így kellene lennie, de én nem vagyok átlagos lány, főleg nem ilyen téren :) Szóval csak mentem, majd balra folrdultam, majd megnéztem egy másik kis település-szerűséget közben, egy újabb golf-pályát, majd meghajtottam a kocsikát egyszer külterületen is és csodák csodájára a gyerekek iskolájánál kötöttem ki végül :D Nem erre számítottam, de jobb is hogy oda lyukadtam ki, mert ekkor már nagyon kellett pisilnem, és az hogy félóra pluszt vezetgettem ESŐBEN csak még jobban fokozta az ingert :D De túléltem, ledobtam a kocsit, gyors elvittem a kutyát is egy körre a közeli parkba gyalog, hazajöttem és büszkén leültem skype-olni a nővéremmel :) Délután megint kocsiba pattanhattam, mivel a gyerekeknek ilyen hittanóraszerűségük volt, szerencsére mind a kettőjüknek, szóval közben nyugodtan megcsinálhattam a vacsorát is. Őszintén szólva tetszik, hogy ennyi programjuk van, sőt az se lenne gond ha még több lenne :D Én élvezném, és persze leegyszerűsítené a munkámat is rendesen.
Szerdán reggel megint minden rendben volt, és mivel olyan szépen ragyogott a nap az előző esti hóesés után (nem maradt meg, egyből elolvadt ahogy földet ért) megint elmentem vezetni. Most már kicsit konkrétabb céllal. GPS-em még mindig nem volt, szóval kezdhettem előlről; google maps, memorizálás, puskakészítés, és irány a legközelebbi Best Buy és Walmart. Vennem kellett elemtöltőt, mert azt nem hoztam ki magammal ugyanis. A Best Buy az olyasmi mint otthon a Media Markt, a Walmart meg semmihez sem hasonlítható :D Na jó valószínűleg otthoni Auchannal lehetne párhuzamot vonni. Csak ez sokkal nagyobb, ahogy a termékek is sokkal nagyobbak az otthoniaknál. És találtam magamnak pizsinadrágot is. Csak még nem tudtam eldönteni hogy milyet vegyek, mert a Superman-es és a Tini Nindzsa Harci Teknőcös is egyaránt tetszik, viszont 13$ mindkettő. Lehet egyszer beszerzem majd mindakettőt; de mindent csak szép sorjában. A nap további része eseménytelenül zajlott. Tényleg csak az dobott fel, hogy vezethettem végre. Nagyon élvezem és így, hogy nem kell figyelni a váltásra baromi könnyű is. Néha azért hiányzik, hogy én váltsak, mert mégis az adja az igazi vezetés élményét, de hamar hozzászokik az ember és elkezd a rádióra figyelni és vele együtt ordítani :D És még mielőtt bárki is megszólna, hogy nem a rádióra kéne koncentrálnom vezetés közben, arra csak annyit mondanék, hogy akkor nem látta a többi amerikait vezetni :D Ők nem tudom mire koncentrálnak, de nem az útra az tuti :D Néha komolyan hülyének érzem magam, hogy én vagyok az egyetlen mondjuk egy STOP-táblánál aki index-szel is jelzi, hogy le szeretne majd kanyarodni. A többiek úgy lehetnek vele, hogy "hát mindegy, majd észreveszik amikor keresztülhajtok rajtuk" vagy "úgyis nekem vagy nagyobb és erősebb autóm" alapon feleslegesnek gondolják az index használatát :D
Este meséltem az aupkának, hogy elvittem a kocsit, remélem nem gond. Erre azt mondta hogy dehogy is, hiszen az enyém is, és jó is ha gyakorlok. Azon pedig teljesen meglepődött hogy nem használtam GPS-t és mégsem tévedtem el. Igazi ritkaság lehet itt ezekszerint az, ha valaki nem használ GPS-t. De úgy éreztem hogy ez valahogy jó pont volt, hiszen bebizonyítottam, hogy nem esnék pánikba akkor se ha mondjuk eltévednék, mert mégis csak bátorságra és talpraesettségre vall az, hogy egy idegen helyen csak úgy el mertem indulni valamerre. Csütörtökön tornára kellett vinnem a kislányt, és az már tényleg a városon kívül volt. Annyira nem messze, de sötétben idegen tájakon hajtani megint csak meredek, főleg hogy késésben voltunk :D Hozzá kell tennem hogy nem miattam, hanem a gyerekek nem készültek el időben. GPS-em már ugyan lett volna, de így nem maradt időm beüzemelni, szóval maradt az a térkép amit apuka nyomtatott ki (megint csak hála a google maps-nek). Sikeresen megérkeztünk és hazafelé már ránéznem sem kellett a térképre, mondjuk odafele is csak egyszer használtam, hogy lecsekkoljam jó utcában vagyunk-e. Este megint megleptem az apukát azzal a hírrel, hogy nem tévedtem el :D Nem tudom milyenek lehettek az előző au pairek, de ez engem valahogy megnyugtat. Sosem árt a jó kezdet :) És ezután a mondhatni sikeres hetem után úgy érzem, hogy nem okoztam csalódást nekik. Persze ez csak a kezdet, valószínűleg szerencsém volt a gyerekekkel is, hogy így viselkedtek, mert egyetlen kritikus helyzet volt csak az egész héten. Tegnap este Sean nem akart segíteni takarítani, pedig megígérte nekem, csak ezért kaphatott délután az egyik keksz-féleségből. De ő akkor ott megmakacsolta magát, eldobálta a cipőit (ja mert itt szokás az hogy nem veszik le a házban), és valamit csinált Nory-val is, ami neki nem tetszett szóval inkább felküldtem a szobájába, addig se legyen láb alatt. A vacsora is csúszott, és így a fürdés ideje is. Este elmeséltük mi történt, és szerencsére pont ott volt Sean is, ami szerintem jobban jött ki, mert tényleg így történt a dolog, és lehet ha külön-külön meséljük el a történetet akkor, Sean valamilyen kitérő válasszal szolgált volna. Igazából így is bepróbálkozott, de nem tudta átrázni az apját. Persze ez nem a világvége, hogy egy 8éves nem akar takarítani, és én se buktam ki rajta, de jól esett végighallgatni, ahogy az apuka elmagyarázta neki hogy hallgatnia kell rám és hogy együtt kell dolgoznunk, hogy továbbra is ilyen jól tudjuk végezni a dolgunk mint eddig. Mára pedig szabadnapot kaptam, mivel tudta az anyuka, hogy a gyerekek úgyis vele akarnak majd lenni, ezért előre szólt nekem, hogy ne kelljek fel feleslegesen. Holnapra mondjuk kaptam munkát, de az semmi hogy el kell vinnem Sean-t kosármeccsre, majd haza kell hoznom őt onnan.
De most szólt az anyuka, hogy holnap megint el kell mennie üzleti útra (ez még őt is meglepte) szóval újabb izgalmas hét elé nézek, remélem nem lesz gond jövőhéten se. Mondjuk kifejezetten jó érzés hasznosnak lenni. Ez előtt a hét előtt sokszor volt olyan érzésem, hogy nincs szükségük rám, mert az semmi amit csinálnom kell és hogy ők is képesek lennének rá. De ez a hét bebizonyította, hogy jó, hogy itt vagyok és én is élveztem, hogy végre van értelme a dolgoknak, a munkámnak :)
A hétvégére nem tervezek semmit sem, ma este elmegyünk mozizni az egyik német lánnyal. Holnap meg talán végre lesz szerencsém látni Columbust is; mert mintha odamennénk délután mi, dublini au pairek. Vasárnap pedig megpróbálok lelkileg felkészülni a következő hétre :D
Bocs, ha nem jelentkezem annyiszor amennyiszer kellene. Valahogy mindig olyan nehezen veszem magam rá, de megpróbálok változtatni a dolgokon! A következő bejegyzésben szeretnék majd még több képet megosztani.
Szép estét otthoniak, és szép napot itteniek :)

Megjegyzés: egész jó rádióadóik vannak az amcsiknak. Persze mint otthon, itt is mindig ugyanazokat nyomatják, de legalább nyálas magyar pop-zenétől mentesen :D Én meg mostanában akárhol vagyok, rádiót hallgatok. Rádióval alszom el, és ébredek, rádió szól az autóban, de még a TV-n is a rádiócsatornát "nézem" :D

Na jóóó... csak ne maradjatok képek nélkül ma sem :) Nincs sok képem Dublinról, vagy a házról, de a kedvetekért összekapartam párat.

Tudom, hogy láttátok már ezt; de így, reggel is olyan gyönyörű volt :)

És ez is biztos ismerős már nektek. Sajnos a fénykép nem adja igazán vissza azt amilyen valójában volt. A víz felett pára gomolygott és minden tiszta dér volt...egyszerűen csak jól esett ott üldögélni és a Napba nézni.

Charlie a macska. A 12, azaz tizenkét éves macska :D

Jelenleg ennél jobb képpel nem tudok szolgálni, ezt is kutyafuttában csináltam :P Szószerint vegyétek ezt, mert itt éppen Gertie próbált meg elrángatni a park felé, ezért nem volt több időm fényképezkedni :D
Gertie-ről majd máskor :)

Itt még a 'szembe szomszéd' szószerkezet is más értelmet kap :D
A tó másik partján már nagyon karácsonyoznak az ottaniak :)