Sosem vezettem még blogot, de még csak naplót sem. Eddig valahogy hidegen hagyott az írás, de úgy néz ki 20 év után ennek is eljött az ideje. Ahogy már említettem a 'Magamról' résznél, ez inkább olyan lesz mint egy nyilvános napló. Nem csak tárgyilagos tényekről lesz szó, mint például, hogy az ügynökség mennyire működik jól, vagy az hogy Amerikában mi mennyibe kerül. Sokkal inkább arról fog szólni a mesém, hogy hogy érzem magam, hogy küzdök meg az ismeretlennel, milyenek itt az emberek és a kultúrájuk. Alig várom, hogy megismerjek más au paireket is, és hogy "nemzetközivé" válhassak magam is. És nem utolsó sorban arról fogok mesélni, hogy az Álom, az én nagy és eddig lehetetlennek tűnő álmom valóra válik-e ez alatt az egy év alatt. Itt nem csak arról van szó, hogy mindig is el akartam jutni Amerikába (persze az elérhetetlen mindig vonzóbb :)), hanem arról is, hogy tényleg rájöjjek mit szeretnék kezdeni az életemmel. Hogy hol is van nekem az otthonom, ami nem csak egy címet fog jelenteni, hanem pozitív érzéseket is.
Szóval ha ezekután még mindig szeretnél követni, akkor szeretettel köszöntelek az életemben, akarom mondani blogomban. Kellemes olvasást, remélem sikerül majd pontosan érzékeltetnem mi zajlik le bennem és velem. És remélem nem leszek túl idegesítő, nyavalygós, lelkizős vagy éppen lelketlen, de ha esetleg mégis így történne vagy ha csak szimplán nem tetszene a stílusom, nyugodtan hagyjátok abba az olvasást ;) Ez a szép az internetben! Egy gombnyomással bezárhatod az oldalam és kizárhatsz az életedből :)
További szép estét,
Szilvi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése