2012. december 11., kedd

Bence meg egyéb gyerekek

Először is engedjétek meg, hogy eldicsekedjek vele. Ma reggel (12.10) otthoni idő szerint 11:25-kor nagynéni lettem. Nővéremék első babája végre megszületett. Múlt hét hétfőn küldtem haza egy csomó ruhát Bencének- alig várom a képeket róla. Van köztük Ohio State-es rugdalózótól kezdve Batman-esig minden. Majd 8 kilós volt a csomag és 96dollár volt feladni. Nagyon ajánlom a postának hogy megérkezzen haza.
Gondolkodom mi mást mondhatnék még, mert ugye most teljesen Bence körül jár az agyam....
Eric-et egyre jobban élvezem (Eric "Kindle" Fire) szerelembe estem vele teljesen. Már vettem is neki egy vagány zöld tokot, amit állványként is tudok használni. Megkaptam a Secret Santa ajándékom is, egy Family Guy DVD játékot. Nagyon hamar megérkezett, szerintem négy nappal a match-elés után meg is kaptam. Én is megvettem már az én "páromnak" az ajándékát, de még nem küldtem el valamilyen okból kifolyólag (valószínűleg lustaságból). Egy emós-hipster lánynak küldöm majd Georgia-ba. Vettem neki egy leggingset, egy 8darabos teakeveréket és egy aranyos sárga teás kannát. Remélem tetszeni fog neki, mert ha nem akkor nyugodtan visszaküldheti, én szívesen használnám őket. Volt egy karácsonyi buli a gyülekezetemben is, és tartottunk egy "white elephant gift exchange-et". A "fehér elefánt"-os ajándékcsere abból áll, hogy mindenki hoz egy ajándékot, bedobjuk a közösbe, majd húzunk egy számot és aszerint megyünk körbe. Vagy választasz valamit a halomból, vagy lopsz valakitől. Viszont a csavar a fehér elefántban az, hogy olyan ajándékot szerzel, aminek semmi haszna vagy értelme nincs. Én szereztem két irtó csúnya fadíszt (üveg gömbök madarakkal díszítve) valamint egy kemoflázs színű aganccsal megturbózott hajráfot. A másik pedig egy vagy egy 100darabos kirakó volt, aminek minden egyes darabja ugyanolyan alakú, a kép amit meg ki kell rakni egy csomó 1centes található-tehát ennyi erővel akár üres fehét kirakót is adhattam volna nekik. Igazából egy mondattal sikerült engem megnyernie annak a kirakónak, ez pedig az volt, hogy "Millió rossz megoldás van, de csak egyetlen jó". Rendesen szivatós ajándék. Azért kellett kettőt beszereznem amúgy, mert Antionette is jött velem. Viszont ha valaki idekint egy olcsó, jól kiszúrós ajándékot szeretne beszerezni, akkor a Volunteers of America használtáru üzletet ajánlanám- mindemellett lehet ott egész jó ruhákat is találni. Szóval mindenféleképpen érdemes ellátogatni egybe :)
Ezenkívül vasárnap volt még cluster meetingünk. Egyik hónapról a másikra egyre kevesebb au pair van a körzetben. Olyan sztorikat hallok, hogy az elképesztő. A legutóbbi az, hogy az egyik csajszi elment Chichagoba nyaralni egy hétre, majd onnan telefonált Lorinak, a counselornak, hogy ő bizony nem jön vissza Ohioba, nála van minden cucca, megy haza és Lori legyen olyan kedves és olvassa el azt az emailt amiben tudatni akarja a családdal, hogy csá, ő lelépett. És tényleg lelépett. Tudom, most már késő, de én eskü fogadni akartam a többiekkel még a nyáron, hogy ő hamarabb hazamegy mint ahogy az egy éve letelik. Egy másik lány a csoportomból meg egy egyedülálló apukánál van. Vagy apukáVALvan, mikor hogy. Igen, kb minden héten más a felállás, egyik héten együtt járnak, majd a következő héten ki akarja rugni a csajt az apuka. 14 lány maradt, de szerintem hamar csökkenni fog ez a szám. Antionette családja a következő kiesés-esélyes. Szerencsétlen lány minden nap küzd a gyerekekkel, mert a szülők mindent és mindenkit hiábztatnak, csak magukat és a fegyelmezés hiányát nem. Az első au pair egy évet húzott le ott, de úgy hallottam hogy akkor még minden rendben volt. A következő velem együtt jött ide (mondjuk neki az már a hosszabbítós éve volt), de április környékén már húzott is el innen. Aztán Antionette jött májusban és ő még mindig itt szenved. Nem akarok elveszíteni egy barátot, de én igen erősen támogatom hogy menjen rematchba, mert ez nem élet így. Volt és leendő au pairek biztosan tudják milyen az amikor valami nagyon nem stimmel egy családdal. Vagy volt benne részük, vagy egy ismerősüknek sikerült balszerencsésen választani. Csak, hogy meséljek is pár dolgot a családról és átérezzétek, hogy nem túlzás, hogy küldeném el Antionettet egy másik családhoz. Két fiú, 4 és 7 éves. A 7éves majdnem minden  nap bepisil, néha napján még be is kakál, de ez hagyján. Olyan szinten semmibe vesz mindenkit az apján kívül, hogy simán lekurvázza Antionettet, mindennap hajtogatja neki, hogy "bárcsak meghalna, meg haza menne, meg hogy utálja őt", ha ilyenkor esetleg megpróbáln beszélni vele, akkor befogja a fülét és elkezd sikítani. Természetesen a szülők nem hibásak, mert mint legújabban kiderült a gyereknek ADHD-je van. Persze nem tudok sokat róla, de azt azért szeretném megkérdezni, hogy ha egy gyerek ADHD-ben szenved, akkor hogy van az hogy ha az apja fegyelmez, akkor nincs gond, vagy ha nagyon akar valamit, akkor képes napokig normálisan viselkedni, viszont ha nincs oka rá, akkor kb olyan mintha megszállta volna valami. Igazán tisztelem, hogy ennyi ideig kibírta már ott, én a második hónap után pakoltam volna a bőröndöm és mentem bárhova csak el onnan. A héten viszont jön Antionette barátja meglátogatni őt, aztán mennek nyaralni New Yorkba, de már itt is bekavartak a szülők. A. barátja január másodikán megy vissza Dél-Afrikába, de A.-nek haza kell jönnie 1-jén, mert hogy az anyuka azt mondta, hogy ők 2-ától mennek vissza dolgozni. Persze később kijelentette az apuka, hogy ő 4-ig szabadságon van. Ekkor már késő volt, mert már meg voltak véve a repülőjegyek, de ennyire senki nem lehet rugalmatlan. Nekem ez direkt kitolásnak tűnik, ugyanis itt laknak a nagyszülők is, ha annyira akarnák meg tudták volna oldani, hogy legalább még egy napot együtt lehessenek. A másik, hogy kb 7hónapja van itt A. és még egyszer sem vett ki szabadnapot. Erre az apuka bevágja, hogy mivel ugye két hét fizetett szabadság jár, az egyik hét az a New Yorki hete lesz, a másik meg az, amikor héba-hóba nem kellett dolgoznia egy-egy napokat a héten. WTF? Nem így müködik ez ám... Az elején baromi jó fejnek tűnt az apuka, meg még most is vannak jó pillanatai, de ekkora seggfej senki nem lehet. Most már persze, hogy látják nagyon messzire mentek, érzik is a vesztüket. Ugyanis Rick (host apuka) írt üzenetet A. anyukájának, hogy persze tudják hogy sok a probléma most otthon (legalább már felmerült a gyanú, hogy ők szúrták ezt el nagyon), de hogy a legnagyobb probléma az az, hogy Antionettenek honvágya van, és hogy szeretnék az anyukája segítségét kérni, hogy együtt találjanak valami megoldást. Szerintem csak látják, hogy szorul a hurok, mert ahogy én is gondoltam ezek után nem hiszem hogy engedné a program, hogy új au pairt keressenek. És Lori ki is jelentette ezt vasárnap, hogy ha Antionette úgy dönt hogy megy, akkor a család ki is kerül a programból. Én ezt tökéletesen támogatom, és nem sajnálom őket egyáltalán. Pénzük az dögivel van, majd fogadnak valakit, vagy ha a gyerek meg tényleg beteg, akkor vigyék specialistához, aki tudja mit kell tenni, ha éppen verekedhetnéke támad a gyereknek. Már most felhúznak ezekkel, ahogy csak írok róla. Legalább annyira zavar ez az egész, mintha a saját fogadó családomról beszélnék, mert ezt senkinek sem kívánom. Mindenki mutogat mindenkire, próbálnak kifogásokat találni és nem szembe nézni a problémával és amikor egy 20éves tisztábban látja a probléma forrását,mint a két, doktori címmel rendelkező felnőtt, akkor lehet akárki akármilyen jó fej, ott nagy gondok vannak. És hát lássuk be, nem a mi (au pairek) dolgunk megoldani ezeket. Nagyon nem szeretem amikor másra hárítják a felelősséget a szülők. Én nagyon szerencsés vagyok és mindig próbálom meg is húzni magam, amikor Antionette-tel, vagy Ewelinával lógok, mert kisebb gondjuk is nagyobb az enyémnél. Ewelina host anyja, azóta hogy E. visszautasította az ajánlatát, miszerint fizetnék neki itt a sulit, csakhogy maradjon továbbra is az ő au pairjük teljesen bunkó vele. Ewelina dec. 22-én megy Californiába meg Vegasba, és azt hiszem 2-án jött volna vissza Columbus-ba, de miután már megvoltak a repjegyek, meg már vagy 3hónapja meg volt tervezve, le volt fixálva az út, bejelentette, hogy jó volna ha E. hamarabb hazajönne, mert hogy menni akarnak Utah-ba síelni, és hát mégis mit fog ő kezdeni egyedül a két gyerekkel 2-3napig... Ewelinának már megvolt a jegye Vegasból Columbusba, de így most Vegasból Salt Lake Citybe kell repülnie, hogy ott pattoghasson nekik. Az cseppet sem zavarta az anyukát, hogy így most szerencsétlen au pairnek ugrott vagy 2-300dollár, mivel nem hiszem hogy visszatérítenék a jegy árát. Vagy ha mégis visszakapja, akkor sem fog a légitársaság 100%-os térítést adni. Eddig amúgy jóban voltak, de most úgy néz ki hogy csak le akarja vezetni a dühét Ewelinán, amiért kereshettek új au pairt. Ugyanis nekik sem olyan egyszerű a helyzetük. Az egyik gyerek autista, de ez még komolyan a kisebb gond. Az apuka egy idióta... valószínűleg egy kisebb mentális problémával fűszerezve. A gyerekekkel nem foglalkozik, az anyukával valószínűleg azért van együtt, mert az multimilliomos. Az elejétől fogva nem kedvelték egymást E.-vel, de ő megtanulta nem magára venni a sok hülyeséget amit az apuka összehord, az anyukával meg egészen eddig a sulis ügyig jóban voltak. Szóval addig jól érezte magát, de most már nem bánja hogy áprilisban megy vissza Lengyelországba. Ha netán talán olvassa a blogom az a bizonyos leendő au pair aki beszélt ezzel a családdal, annak szeretném üzenni, hogy örülök, hogy nem választotta őket. Akármennyire is jól esne magyarul is beszélni, akkor sem akarom senkinek ezt a fajta szenvedést. Azóta találtak egy román lányt júniustól maguknak, úgy hogy szerencsére elhárult a veszély ránk magyarokra nézve :D Nem százas az apuka és jobb kerülni az ilyet.
Azok után, hogy mindenkinek elvettem a kedvét a gyerekvállalástól és az au pairkedéstől, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy azért akad ott még jó pár rendes család is. Mint pl. az enyém. Boldogabb nem is lehetnék velük, és megtanultam őket értékelni nagyon, főleg azok után hogy látom Ewelina és Antionette min megy keresztül. Szegénykéim ők is mindig hajtogatják, hogy állandóan jönnek itt a problémájukkal nekem, én megy nem győzöm őket nyugtatgatni, hogy nem gond, mivel nekem nincsenek ilyen bajaim. Ewelina ki is jelentette, hogy milyen jó nekem; normális szülők, gyerekek akik szeretnek is engem; emellett pedig hogy kőből van a szívem, mert nem érdekel a karácsony és nincs honvágyam. Hát na, úgy néz ki jó oldala is van annak, hogy nem hatnak meg az ilyen dolgok :D
Öööhm, azt hiszem mára ennyire futotta. Igyekeztem visszatekinteni az elmúlt két hétre, de amint lájtátok az én életem (szerencsére) dráma-mentesen zajlik, tehát nem sok dologról tudok beszámolót adni.
Mindneki vigyázzon magára... no meg másokra is. Szép hetet!
Üdv Ohioból!

2012. november 25., vasárnap

Hálaadás és Eric vétel.

Na most leszek felnégyelve. Legalábbis a kibertéren keresztül tuti. Nincsenek fényképeim a Hááadásnapi vacsiról, de biztosíthatom hogy isteni volt. Fél 2kor kajáltunk, de este 7-kor még mindig tele voltam, és legszívesebben csak gurulva mentem volna mindenhova. Szerencsére a kör is alaknak számít, úgy hogy jelentem, még mindig formában vagyok :D
Volt az asztalon minden ami szem-szájnak ingere, és le a kalappal John előtt, mert isteni pulykát, és tölteléket hozott össze, az áfonya szószról meg a gravy-ről ne is beszéljünk. Ha nem éreztem volna úgy, hogy pusztán már a levegővételtől is szétpukkadok, simán lementem volna a konyhába még egy adag hála-ételért.
Csak az éppen haját tépő (de inkább hajamat tépni akaró) nővéremnek üzenném, hogy nem láttam a pulykát egészben, mivel felszeletelve lett az asztalra téve; olyat meg már úgy is látott mindenki :)
Ezen kívül nem tudok mással szolgálni. Szerdán egész napoztam a gyerekekkel. Elmentünk a kutyaparkba megfuttatni Gertie-t, majd moziban megnéztük a Wreck it Ralph-ot. Először nem akartam megnézni, de a végére egészen megtetszett. Ma nem dolgoztam ugyan, de mivel együtt kajáltunk, ezért a nap egy részét így is sikerült velük töltenem. Holnap meg megint 10órázom. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Tudjátok jól, hogy az én napirendemben a napi 7órát is sokallanám, nem hogy a 10-et, méghozzá egyhuzamban. Fingom sem volt mit csináljak velük, mivel természetesen hideg lett péntekre, ezért az az ötlet, hogy elviszem őket túrázni ugrott.
Igazából csak azért paráztam ezen, mert eszeveszett tempóban veszítem el a türelmem manapság. Kedden volt is egy kisebb idegösszeomlásom. Mondjuk így lassan ki tudja hány hónap után nem is ártott egy, de akkor sem akarom, hogy mindennapos legyen. Sean felidegesített, mert sosem akarja megenni a vacsorát, és elkezd nekem magyarázni, hogy, sosincs az amit ő szeret. Aztán persze felsorolom, hogy az esetek 95%-ban azt esszük, amit ő is megeszik (nuggets, húsgombót, hamburger, hot dog, tészta pulyka "virslivel", taco). Erre természetesen kifogások tömkelege jön, miszerint ő azokat nem annyira szereti. Persze ez nem így van, de nem képes arra, hogy belássa nem neki van igaza -amivel amúgy csak még jobban felhúz. Én próbáltam rávenni Seant, hogy egyen, mire ő egyre durcásabb lett, én meg egyre idegesebb és annál jobban ragaszkodtam ahhoz, hogy megegye azt a nyamvadt vacsorát, aminek a végére ott tartottunk, hogy már azzal akart nekem jönni a gyerek, hogy nem bírja rászúrni a villájára a húst, és hogy nem igaz, hogy nem látom, hogy így nem lehet enni érv akart volna megfogalmazódni benne. Na erre legszívesebben már akár a saját kezembe is beleállítottam volna a villát, csak hogy szemléltessem az evőeszköz helyes használatát. De erre nem került sor, ugyanis az anyuka csatlakozott hozzánk vacsorázni. Elején megörültem ennek, mert reménykedtem, hogy egy kis erősítésben részesülök, de nem így történt. Ő azt felelte Seannak, hogy ha nem akarja azt enni ami  tányérján van, akkor készítsen magának azt amit akar. Oké, tudom én is csináltam ezt gyerekként. Csak hogy a magyar konyhán legalább egy főtt étel szerepel, míg itt úgy néz ki az anyuka tökéletesen el van azzal, hogy a napi fehérje bevitel nem húsból, hanem mogyoróvajból származik. Lehet paranoiás vagyok, de én látom egy-két nyomát annak, hogy Sean ezt a durcizást lassan-lassan fegyverként használja, hogy ne kelljen normális ételt ennie. Na majd meglátom egy év múlva, hogy vajon igazam lett-e vagy sem.
Szóval lényeg, ami lényeg, kicsit felhúzott ezzel (nem is kicsit valójában). Szerencsére vinnem kellett Nory-t kórusra, úgy hogy szinte azon nyomban hagyhattuk is el a házat. Legalább volt egy kis időm lenyugodni, meg gondolkodni, plusz csodálkozni az autópálya gyönyöreiben este 6kor. Esténként olyan mintha sok sok karácsonyi izzósor lenne egymás mellé felfüggesztve. Ez a gondolat szinte teljesen lenyugtatott, amíg a dugóban ülve meredtem ki a szélvédőn, a háttérben pedig Taylor Swift 12éveseknek szóló bugyuta dalai szóltak. Este 9-kor már azt hittem minden rendben van, elvégre volt vagy 3és fél órám, de amikor megláttam mindenkit az asztalnál éreztem, hogy el kell hagynom a házat, de azonnal. Elvittem Gertiet sétálni, egy kis futással egybekötve. Gondoltam az majd segít kiadni a dühöm, de sajna 25perccel később még mindig ideges voltam, és már attól hogy meghallottam a hangjukat sírva fakadtam. Kb 15perc fürdőszobában való fetrengés után elfogytak a könnyeim, úgyhogy hamar zárult az este.
Ummm, mi más történt még. Ja igen, csütörtökön Antionette meg én úgy döntöttünk, hogy  megnézzük magunknak ezt a Fekete Pénteket. ha még emlékeztek, akkor tavaly nem volt rá lehetőségem, mivel Chicago-ba mentünk aznap (szegény én :)). Antionette egy Nikon D3000-et vett; 470 dollárért, két lencsével, memóriakártyával és táskával együtt ez tényleg nagyon megérte. Ha nem gyűjtenék olyan eszeveszettül én is szívesen vettem volna valami hasonlót, de nekem most Eric-re fájt a fogam. Miután másfél órán át vártunk arra, hogy abból az 5darab fényképezőgépből nekünk is jusson egy, elindultunk vissza Dublinba, hogy beszerezzük az én áldozatom is. Ja igen, mert hogy az első Walmartba amibe mentünk, csak két darab fényképezőgép volt, és igaz, hogy csak 10-kor nyitott ez az akció egy hapsi 8-kor már elhappolta azt a kettőt. De kaptunk egy tippet, hogy egy másik Walmartba van vagy 5belőle és tuti hogy ott nincs rá akkora kereslet. Hát amikor odaértünk, akkor láttuk is, hogy mit értettek ez alatt :D Nem mondanám, hogy feltétlenül rossz negyedbe kerültünk, de az tuti hogy kicsit gettósabb volt, mint Dublin. De túléltük, senki nem lőtt le senkit, de lehet hogy csak annak a jó pár rendőrnek köszönhető ez, akik az Apple szekciónál vigyáztak azokra, akiknek sikerült megkaparintaniuk azt a néhány iPod/Pad-ot. Szóval ezután terv szerint visszamentünk Dublinba a Best Buy-ba, ahol még ki sem volt nyitva a bolt, de már legalább 200ember ácsorgott kint a hidegben. El se tudom képzelni mi lehetett ott éjfélkor... Én ekkor úgy döntöttem, hogy nem éri meg azt a 30dolláros ajándékutalványt a sorbanállás, és akkor még lehet hogy nem lett volna az amit én akartam. Inkább átnéztünk a közeli Hh Gregg-be -szintén elektronikai üzlet-, ahol már nem volt akkor tömeg, de sajna leárazva sem volt az én drága Kindle-öm (vagyis leárazva sehol sem volt, csak néhány helyen ajándék utalványt osztogattak mellé). De ekkor már úgy fel voltam pörögve, hogy nekem márpedig kell egy olyan, hogy képes voltam majd másfél órát sorban állni, hogy a kasszához juthassak egy olyan termékkel, ami még csak nem is akciós, tehát a hét bármely más napján megvehettem volna gond nélkül ugyanannyiért... De nem, én megmakacsoltam magam és úgy döntöttem, hogy nekem még akkor este kézbe kell kaparintanom Eric-et. Így hívják ugyanis az én drága Kindle Fire HD-met. Gyönyörűséges, és nagyon ráéreztem már erre az érentőképernyős dologra is :) Egyetlen egy valami van, amin fejleszthet az Amazon, az pedig a kamera. Nem a legjobb minőség, tény hogy az Apple jobbat gyárt, meg más Androidok is, de 200dollárért nem árul tabletet egyik sem (oké Google Nexus-ami nagy vetélytársa volt Ericnek-, de a Google Play az nekem még nem tűnik olyan kiforrottnak, mint az Amazon). Amazon app store is nagyon állat, és nem bántam meg, hogy őt választottam. Főleg most, hogy kaptam 30napos ingyenes Amazon Prime kipróbálási lehetőséget. A következő egy hónapban agyba-főbe fogok nézni filmeket és sorozatokat, amiket eddig csak akartam, de se könyvtárból se netről nem tudtam beszerezni. Szóval összességében boldog vagyok, és már nem is sajnálom azt a pénzt amit ráköltöttem.
Na kábé ilyen képet csinál Eric- ez már egy kis effekt hozzáadás után van, nem ilyen sötét az eredeti ne aggódjatok :) Amúgy látjátok a Batmanas pizsi nadrágom???? Amióta kijöttem ilyet akartam, és most végre rászántam magam hogy megvegyem. És nevetséges, mert azt írja hogy férfi pizsama nadrág... Hát nem, nem az! Ez teljesen uniszex, ez nem férfiaknak van, hanem azoknak akik vagányok és tudják mi a jó, legyen szó akár fiúról, akár lányról :D Amúgy azt hiszem láttam lány Batman nacit is, de azon rózsaszín volt a jel. Na attól azonnal elbúcsúztam, komolyan mondom az egyenesen sértő Batman-ra nézve (Batwomen ide vagy oda).
Még valami; ma volt a szezon utolsó focimeccse és Ohio State elverte Michigant. Ez tudom számotokra jelentéktelen információ, de azt hozzátenném, hogy ők a nagy riválisok. Ma találkoztam 108. alkalommal. Nagyon izgalmas meccs volt. Ewelina meg én el is mentünk egy sportbárba, hogy onnan nézzük a meccset. Mindenki nagyon boldog volt, meg az egész helység pirosba volt öltözve; kivéve azt a pár Michigan szurkolót, akinek volt bátorsága a sok Buckeye fan között nézni a meccset. Otthon tuti elverték volna őket, ami a magyar szurkolói mentalitást illeti, itt békésen elvoltunk egymás mellett. De megszenvedtünk a győzelemért rendesen, viszont ezzel veretlenül zártuk a szezont. 12-ből 12 játékot nyertünk meg. Sajnálatos módon nem mehetünk ugyan kupa játékokra, mert tavaly volt valami botrány, hogy az edző meg egy-két végzős focista olyan ajándékokat fogadott el, amiket nem kellett volna. Itt elég komolyan veszik az ilyen dolgokat, azok akik érintettek voltak ebben, már nincsenek is a csapatban, és egy évig nem vehetünk részt bajnokságokon sem. De a mostani edzővel a jövőben még nagyon jók lesznek. Majd jövő év ilyenkor megmutatjuk nekik :) Ja igen, ha már fanatikusságról beszélünk; egy csomó ohioi írt alá egy petíciót amelyben arra kérték Obamát, hogy törölje el a büntetést, és hagy vegyünk részt a Big 10 bajnokságon. Sajnos ez sem segített, de azért az elképesztő, hogy mire nem képesek az emberek. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lenne ha ugyanilyen lelkesedéssel és erővel fognánk össze olyan dolgokért is, amik mondjuk ember életeket is befolyásolnak (pl. a Közel keleti háborúk, vagy környezetvédelem).
Napi morál: "Kenyeret és cirkuszt a népnek" közmondás ennél igazabb már nem is lehetne. Elvégre csak azután, hogy hálát adunk azért amink van, fogjuk magunkat és összetapossuk egymást csak hogy még több kakit vásárolhassunk össze. Valamint, ha van cirkusz, akkor már elégedettek is vagyunk (lásd szombat esti foci) és több sem kell nekünk; onnanstól kezdve mintha szemkötőt viselnék a világ többi dolgaira tekintve-vagy éppen nem tekintve.
Oké most lépek is, abbahagyom gyorsan a filozofálgatást, mielőtt azt mondanátok hogy ünneprontó vagyok, de ez a hirtelen megvilágosodás teljesen összezavart.
Viszlát a kövekező hétig!

2012. november 18., vasárnap

Éves-fordulós

Egy év.
Kedden volt az első évfordulóm Amerikával. Őszintén, arra számítottam, hogy az emberek majd megállítanak az utcán és egyfolytában érdeklődni fognak, hogy mióta vagyok itt és utána megdícsérnek, hogy milyen ügyes-okos vagyok, és gratulálni fognak nekem, és tűzijáték lesz és transzparensekkel fognak az utca szélén állni, amikor végig gurulok az utcán, és a rádióból is csak az fog folyni, hogy mekkora siker, hogy egy évet lehúztam itt, és még így tovább... De rá kellett jönnöm, hogy csak azért mert valami számomra nagy szám, az még nem lesz másoknak is egyaránt fontos. Ettől függetlenül köszönöm a facebook köszöntéseket (mert ugye azt azért mégsem hagyhattam ki, hogy ne közöljem ezt a világgal ott- a büszkeségem nem engedte :D). Kiborulni nem borultam ki, ne értsetek félre. Hamar túlléptem rajta, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy megkaptam imádott pólómat (még múlt héten megkaptam de nem akartam hordani kedd előtt), amit mostantól eme jeles eseményhez köthetek.
Szerelmem örök és végtelen... és örök.
Plusz szerda reggel megkaptam a csomagot otthonról túró rudival benne. Egy éve nem ettem már Túró Rudit, és emiatt olyan szinten eksztázisba kerültem már csak a látványától is, hogy alig tudtam a munkára koncentrálni. Egész nap azt vártam, hogy visszamehessek az édességes bödönömhöz és még egy túró rudit az arcomba nyomhassak. Sajnálom, ma nem tudok irodalmian fogalmazni :) Nem tudom, hogy a többi au pair, vagy akárki aki hosszabb ideig külföldön tartózkodik, hogy van vele, de én mindenem odaadnám egy szelet Eperjóért, Kapucínerért, Vadász csokiról meg ne is beszéljünk.... Azok az olcsó 50forintos csokik, jelentik a haza ízét nekem most :D Lehet, hogy csak a távolság teszi, de esküszöm sokkal boldogabbá tettek, mintha ezer drága német/svájci csokit kaptam volna.
Szóval ennyit arról, hogy már egy évet lehúztam itt. Ja és még valami; nem szereti a Túró Rudit a host családom :( De azok után, hogy apuka azt monta a Hersey's jobb mint a Milka, nem is várok semmit. Hersey's az az amerikai Boci, csak jóval sz*rabb. Meg is mondtam nekik, hogy nem hibáztatom őket, szimplán csak nincsenek hozzászokva a minőségi csokoládéhoz és ezért nem tudják értékelni a jót. Sebaj, újabb dolog, amiből viccet csinálhatunk (mint pl. a hideg és a megfázás közötti korreláció). És annál több maradt nekem az édességekből :P
Ezen kívül, nem is tudom mireől mesélhetnék. Kedden végre megértettem az itteni szavazási rendszert, ugyanis arról tanultunk American Nat. Government órán, hogy mik is azok az elector-ok. A lényeg az, hogy 200éve még csak pár -annyi ahány a kongresszusban ült- az állam által kiválasztott ember szavazott úgy ahogy akartak, majd az emberek több-és több beleszólást akartak, és először azokra az electorokra szavaztak, akik arra szavaztak, akikra ők szavaztak volna, ha szavazhattak volna magára az elnökre is. Remélem követhető :D Majd 4évről 4évre egyszerűsítették a dolgot, és a végén az emberek már csak a két jelölt közül kellett hogy válasszanak. A poén az egészben az, hogy ez nem azt jelenti hogy az electorok megszűntek volna. Szóval november első keddjén az átlag ember szavaz az elnökre, mely igazából csak azt jelenti, hogy az adott jelölt megnyerte az összes saját pártját támogató electort az adott államban. Majd ezek az emberek december második szerdáját követő hétfőn elmennek az "megyeszékhelyre" és leadják a szavazatukat arra, aki megnyerte az államot (plusz az elnökhelyettesre). Oké, ennyit a választásokról, csak gondoltam ez érdekes még.
Ewelinával találkoztam szerdán és annyira megnevettetett, hogy megfejeltem a kormányt, aminek következtében sikeresen rádudáltam a kávézóban ülő emberekre. Tudom, nem hangzik nevetségesen így, de éppen szálltunk volna be az autómba, amikor is Ewelina kiakadt, hogy milyen koszos is az. Ha ismernétek őt, akkor megértenétek, no meg akkor is ha látnátok az anyósülést a Toyotámban :D Amúgy Ewelina olyan komoly hanghordozással, szárazan tudja közölni az ilyet mindenféle bűntudat, vagy szégyen nélkül, hogy éppen az teszi viccessé az egészet. Kár, hogy nem láthattátok a jelenetet... Másik vicces dolog ami történt még velem aznap, hogy Sean bepróbálkozott megint, hogy netezhessen. Halo figurákat akart lecsekkolni a neten, de mondtam neki, hogy bocsi, de nincs gépezés, várnia kell vele szombatig. Erre a következőt felelte: "De anya megszokta engedni." Mire én: "Tényleg? Egy év múlva még mindig ezzel akarsz bepróbálkozni?!"- Kara rendesen kinevette, amikor elmeséltem neki pénteken. Ja igen, mert a héten megint D.C.-ben volt munka ügyben. Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Szombat este meg dolgoztam, ugyanis megkértek, hogy ha nincs programom, akkor este vigyázzak már a gyerekekre, mert el szeretnének menni vacsorázni kettesben. Mégis hogyan mondhatnék nemet nekik, amikor alig dolgozok 35órát egy héten?! Előtte meg babysitterkedtem két és fél órát 30dolcsiért. Ilyenkor fáj az az alig 5dolláros órabér, amit az au pairek kapnak... Nem mintha panaszkodnék, mert igaz, hogy nem kell fizetnem semmiért sem, de ha csak 100$-ral kapnék többet, már akkor sokkal egszerűbb lenne félretennem a pénzt a sulira. Lehet, hogy szereznem kéne egy-két embert, akiknél minden hétvégén babysitterkedhetnék... De hogyan? -ez nem költői kérdés amúgy.
Nincs kedvem dolgozni holnap... el se hiszem, hogy már vasárnap van. De legalább mindjárt Hálaadás és Black Friday és venni fogok egy Kindle Fire HD-t!!! Nagyon sokat hezitáltam, hogy melyik táblagépet szerezzem be, de végül a Kindle-re esett a választás. Sok-sok alkalmazás -köztük skype, netflix, hulu,imdb xray, TED (!!!)- nagyon szép kijelző, beépített kamera és mikrofon és a 16gb-os változat csak 199$, ami igazán nem sok ahhoz képest, hogy a 8gb-os Samsung galaxy 2 tablet most akciósan 200, valamint az iPadek 400körültől kezdődnek. Még a Google Nexus 7 ált versenyben a Kindle-lel, de ma a Best Buy-ban (amerikai Medai Markt) az eladónak sikerült bekebeleznie. Mondjuk nem volt nehéz, mivel megszólaltattam a riasztót, amikor is megmozdítottam a kiállított példányt :D Természetesen, ekkor már nem bújhattam el az árgus szemek elől, úgy hogy kénytelen voltam tényleges érdeklődést mutatni a Kindle iránt. Ettől függetlenül aranyos volt a gyerek, és kedvesre vette a figurát.
Eladó srác: "Ugye tudod, hogy mindet felvettük kamerára?"
Szilvi: "Francba is! Akkor majd legközelebb visszajövök."
          - Mosoly-
Eladó srác:-"Sikerült felkeltened a figyelmem."
Szilvi:-"Köszi, ez volt a szándékom."
Majd ezután visszatértünk a Kindle-re. Azért még a szociális igényeim a következő két hétre ki lettek elégítve, és teljesen büszke vagyok magamra, hogy dadogás nélkül sikerült reagálnom, mindarra amit mondott. Ennyi sikerélmény nekem is kijárt már végre :D TED-nél pedig megjegyezte, hogy "nerd" ezért ez számára fontos és nagy plusz pont az Android mellett, mire megleptem hogy 'ja, ez tényleg jó én is szoktam TED-beszédeket nézni'. Ismerkedjetek meg ti is TED-del, főleg, hogy magyar felirat is van a legtöbb beszédhez :)
Szerencsétlenségemre viszont pont a héten jött ki az egy kicsivel nagyobb Kindle Fire HD, egy kicsivel jobb procival egy kicsivel drágábbért.  Hajjj, ez a folytonos agyalás úgy érzem már sosem fog véget érni, minek kellett ma este utána olvasnom ezeknek a dolgoknak... A hét végére viszont szerintem elújságolom, hogy döntöttem, hogy megéri-e vajon azt a 100dollárt az a 1.9inch és a gyorsabb processzor.
Ezzel búcsúznék a hétre. Kijelentkezve.

2012. november 8., csütörtök

Szavaztunk

Vagyis én nem, de sok mindenki más igen. Obama újra lett választva. Kicsit kiakasztó most facebookon lógni, mert a legtöbb amerikai ismerősöm republikánus és nem tetszik, ahogy viselkednek. Annyira drámaira veszik a dolgot, hogy az már nevetséges :D Nem mondok példákat, de kb mintha Obama győzelmével halálra ítélték volna az egész országot. Mindegy, pár nap és mindenki lenyugszik. Vicces lesz Utah-ban demokratának lenni majd :) Márha eljutok oda persze....
Na már most ez a kép arra utal, hogy Ohio volt a döntő ezen a választáson, és úgy nagyjából mindegyiken meghatározó szerepe volt. Végre rólunk is lehetett hallani a TV-ben!! Juhhúúú. Nem éppen ugyanolyan a rendszer mint otthon. Itt, minden államnak meg van a maga "értéke", electoral vote- ami egyenértékű azzal, hogy hány képviselőjük van a Kongresszusban, ami pedig a népességen alapszik (Ohio 18, California 55, Utah 6- és így megy tovább; nagyobb állam, több pont, több kongresszusi tag). Itt államonként összesítik a szavazatokat, ás általában tudni lehet, hogy melyik állam milyen politikai nézeteket vall. Gondolom ez valahogy idővel alakult ki, de azért ha belegondolunk, hogy melyik párt mit és kiket támogat, anynira nem meglepő a felállás. De van pár állam (9-10), amiket úgy mond "swing-state"-nek hívnak, ami arra utal, hogy mindig nagyon szoros a küzdelem és évről-évre változhat a demokrata/republikánus arány, egyik oldaról a másikra "lendülhet át". Ohio az egyik ilyen. Egészen addig amíg nem hívták Ohio-t eldöntöttnek, addig mindkettőjüknek ugyannyi esélye volt nyerni, de Ohio-val meglett a legalább 270 szavazata Obamának, amit már matematikailag is lehetetlen volt behozni. Amúgy a végére annyira nem is lett szoros az eredmény, mint amennyire gondoltam, hogy lesz. De azért izgalmas volt nézni a tv-t, szinte olyan volt mintha valami nyereménysorsolást néznék. Egyik állam eredménye jött be a másik után, és attól függően hogy melyik csatornát nézted, láthattad ahogyan az emberek megőrülnek. Egy valamire nem sikerült rájönnöm. Ez komoly fejtörést okoz számomra... Mivel ugye államonként öszesítik a szavazatokat, és a legtöbb állam mindig ugyanazon párt felé hajlik, ezért nekem úgy tűnik, hogy ha nem az egyik "battleground" államban laksz, akkor kb a szavazatod nem is igazán számít, ha az nem egyezik a többséggel. Pl. ha texasi vagy és demokrata, akkor kb tök mindegy hogy elmész-e szavazni vagy sem, mert úgy is tudod, hogy a Republikánusoké lesz az állam. Ugyanez a helyzet Californiával és Demokratákkal, vagy D.C.-vel. Ha jól emlékszem összesen 7% szavazott Romney-ra (Rep.). És ez ott soknak számított; host anyuka meg is dícsérte őket, hgoy jó munkát végeztek idén a republikánusok :) (Kara demokrata, John republikánus amúgy). Persze mindig előfordulhat, hogy egy rakás ember meggondolja magát, de ilyen azért ritkán történik. No mindegy is, kb ennyi mesélni valóm van a választásokról. Izgalmas volt, de most már remélem a sok-sok-sok idegesítő reklámtól is megszabadulunk végre, a republikános ismerősök pedig belátják, hogy a világvége decemberben nem Obama, hanem a maják miatt lesz...
Ezen kívül semmi mással nem tudok szolgálni. Semerre sem jártam, és semmit sem csináltam.
Mindig baromi izgi engem olvasni, nem gondoljátok?! Dehogynem...
Na hát akkor büszke ohioiként el is vonulnék most aludni!

Ui.: Lessétek meg Bebe beszámolóját. Ő kicsit összeszedettebb volt mint én :D

2012. november 6., kedd

S.S.

Halloween. Sokkal többet nem tudok róla mesélni... Az enyém igencsak laposra sikeredett. Sean ugyanis nem szeret trick-or-treat-ezni, mivel kicsiként nagyon meg lett ijesztve egy alkalommal és azóta inkább otthon marad ilyenkor. Nory a barátnőivel rohangált össze-vissza a szomszédságban Katniss-nek öltözve, úgyhogy én otthon voltam Seannal. TV-t néztünk és cukorkát osztogattunk a többi gyereknek. Mondjuk így legalább én is kaptam cukorkát, mert kb minden alkalommal, amikor valaki csöngetett mi is megleptük magunkat egy-egy édességgel :D Sehogy sem tudtam Seant rávenni arra hogy mi is elmenjünk otthonról... pedig előtte már mindenféle ötletem volt, hogy minek öltözzünk be. De amikor az sem hatotta meg, hogy mehetnénk Finn és Jake-ként (Adventure Time-ból) akkor rájöttem, hogy tényleg reménytelen az eset. Az est végére Nory egy halom csokit szedett össze. Nem látszódott ki az asztal a cukrok alól. A végén elosztogatták egymás között az édességhalmot a gyerekek, meg mi felnőttek is kilopkodtuk a magunkét belőle. Majd mindenki elvonult aludni a maga éppen működését felmondó hasnyálmirigyével együtt. Kara megmondta, hogy egy hónap és kidobják a megmaradt édességet, különben még következő nyáron is azt ennénk. Valahova tényleg el kéne tökíteni, mert azok az apró csokik, csak úgy etetik magukat.
Ezenkívül nem sok dolog történt. A hétvégén vettem egy téli kabátot, amin még mindig rajta van a  címke, arra az esetre ha meggondolnám magam. Ugyanis 80dollár volt... és sajnálom rá a pénzt. Nagyon, de nagyon. Az sem vigasztal, hogy eredetileg 200dollárba kerül és a régi kabátomnak már lassan lyuk van a hátán. Idővel gondolom megbékélek a gondolattal, csak nem szeretek egyszerre ennyi pénzt kiadni valamiért. No meg ha megint elkezd havazni, ahogy kedden is tette, akkor szükségem lesz rá mindenféleképpen. Uh bárcsak tudnék valami izgalmasat is mondani. Sajnos képeket nem tudok feltölteni, mivel a fényképezőgépem kezdi felmondani a szolgálatot. De majd megpróbálom megoldani valahogy, vagy csak várok majd egy kicsit, hogy magától észheztérjen. Mint a telefonom anno- 1.5évig nem működött a kamerája szoftverhibának köszönhetően, majd egyszer csak megint jó volt-, vagy ahogy ugyanez a kamera tette Németországban. Ha valaki tudja, hogy ez a jelenség minek köszönhető és hogy hogyan lehetne gyógyítani, akkor írjátok meg kommentbe légyszi, mert már kezd idegesíteni. Na szóval a fényképezőgépem gyíkja a következő: hiába teszem bele az elemet (akár új, akár csumig feltöltött) nem akarja életben tartani a gépet. De nem úgy mutatja, mintha le lenne merülve, hanem egyszerűen be- majd kikapcsolja. Viszont azt sem értem, hogy ha érintkezési problémáról van szó, akkor miért csak időszakos a dolog. Legutóbb 2010 nyarán csinálta ezt (természetesen amikor Németországban au pairkedtem- nehogy mindent meg tudjak örökíteni D:). És tavasz óta ugyanazokat az újrafeltölthető elemeket használom, de most úgy döntött, hogy neki az mégsem felel meg...
Oké, hogy valami másról is beszéljünk. Épp most íratkoztam fel egy "Secret Santa" expedícióhoz. A lényege az, hogy feliratkozol, elfogadol minden szabályt, majd november 26-án kisorsolnak valakit neked és ki kell nyomoznod, hogy vajon  mit szerethet az illető, majd venni egy karácsonyi ajándékot és elpostázni neki. A honlapon már megadnak eyg rövid like/dislike részt, amit ő írt, de a te feladatod, hogy kikutasd a maradékot, ha az nem lenne elég (persze nem ijesztő, horrorfilmbe illő módon). Szóval izgatottan várom, hogy én kinek küldök, és vajon mit kapok majd karácsonyra egy vadidegentől :)  Nemzetközi összefogásról beszélünk, úgy hogy szerintem akár otthonról is lehet próbálkozni (az más kérdés persze, hogy a postaköltséget is te állod), de ha részt szeretnél venni egy Guinness rekord felállításában, akkor ez egy remek lehetőség rá :)
Megadom nektek a linket, hátha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy egy ismeretlent is meglepjen karácsonyra.
Secret Santa 2012 -avagy ahogy én hívom 'AA', azaz Anonim Ajándékozás :)
Minden jót, később megint jelentkezem.
Jó éjt és vigyázzatok magatokra. A forró csoki szezon pedig ismét elkezdődött juhúúú!!!!!!!!!!

2012. október 26., péntek

Álmok.

Most előre veszem azt ami rajtam kívül másokat is érdekel(het).
Seanék vasárnap megnyerték a bajnokságot, úgy hogy mindenki boldog volt. Kivéve a másik csapat, mivel csúnyán 36:0-ra elverték őket :D Amúgy gyerek foci iszonyat édes. És vicces is persze. Képzeljétek el, ahogy 22 gyerek egymást kergeti, ugyanis mindegy hogy ki melyik csapatban van, mindenki rohan a labda után, vagy a gyerek után, akinél  labda van. Biztos előttetek van a kép, ahogy az igazi játékosok egymásnak rohannak és lerántják egymást a földre. Itt ilyesmi nem igazán történik, pont azért amit az előbb is említettem már. Annyian nyomulnak arra az egy játoksra akinél a labda van, hogy elesni sem tudnak. Csak tolonganak, mintha a 24-esen (lásd szolnoki tömegközlekedés), vagy 79-esen (szegedi tömegközlekedés) lennének reggel fél8-kor. A domino effektus itt már nem tud fellépni, inkább néz ki úgy mintha "kicsi a rakás"-t játszanának :D Sajnálatos módon képeim nincsenek, mert a fényképezőgépem megint úgy döntött, hogy olyat játszik, mintha nem lenne benne az elem feltöltve és egyből kikapcsol, ahogy bekapcsolom...
Ezen kívül nem sok minden történt. Nory táborban volt hétfőtől szerdáig úgy hogy viszonylag nyugis hetünk volt. Egy gyereket mindig könnyebb boldoggá tenni, mint kettőt. Kedden volt valami nagyon hülye álmom. Ezt gondoltam azért csak megosztom veletek, mert számomra tanulságos volt. Azon kívül, hogy előtte minden éjjel arra keltem, hogy zombikkal álmodok (talán nem kéne Walking Dead-et néznem elalvás előtt- de muszáj utolérnem magam vele), és már azt is álmodtam, hogy Sean ott áll az ajtómban, zombiként csak úgy mint a 2004-es Holtak hajnalában. Ha jól emlékszem, az kezdődik úgy hogy az ajtóban áll a kislány egy szál hálóingben, félig lerágott arccal, aztán az éppen felébredő apjára támad. Tartsatok paranoiásnak, de igazán szeretnék egy zárat az ajtómra :D No de mindegy is, a lényeg hogy nem nagyon jött össze egy nyugodt éjszaka sem, de ezek az álmok közel sem számítanak annyira rémesnek, mint amilyen a keddi volt. Kis híján sírva ébredtem belőle... Az egész nagyon zűrzavaros volt, arra emlékszem, csak, hogy az álmomban már haza kellett mennem. Valahol tudtam, hogy ez még nincs rendben ezért nem is értettem, hogy hogyan lehet az, hogy már haza kell utaznom. Valamiért november 13-ra azt hittem, hogy akkor jár le az utazós hónapom és nem is vágom, hogy hogyan, hiszen még az egy évem se járt le, de hirtelen a semmiből az anyuka azzal állt elő, hogy választanom kell melyik nap repülök haza. November 3. vagy 12. Ezután meg azon paráztam be, hogy ha 12-én repülök és késik a gépem, akkor nem érek haza 13-ra amikor is lejár a vízumom és emiatt sosem fognak visszaengedni az USA-ba (nem is így működik a rendszer, de sebaj). De nem akartam 2-án menni, mert ki akartam használni minden percet, ami még maradt. Aztán sorban jött a többi problémám ezzel. Mi van a TOEFL-lel, és mi lesz az ACT teszttel? Hiszen februárra terveztem azt és akkor most vissza kell jönnöm hogy letegyem a vizsgát? És hogyan és miből fogok visszajönni? És mégis miért kell most hazamennem? És hogyan fogok egyetemre jelentkezi így? Miért kell már most elmennem? Miért? Miért? Miért? Mit tettem, amiért most csak így megszabadul a család tőlem? Olyannyira pánikba estem, hogy tényleg majdnem sírni kezdtem és kellett vagy 5perc ébredés után, hogy rájöjjek mindez csak álom volt, és ráérek ezekkel az pánikrohanokkal egy év múlva ilyenkor előjönni. Akárhogy is legyen, azt hiszem legalább rájöttem, hogy az, hogy a Amerikában akarok maradni, nem csak gazdasági szempontból lenne jó a jövőmre nézve, de tényleg szeretem ezt a nyamvadt országot. Tudom, nem hangzik komolynak, de nekem ijesztő volt. Túlságosan is élethű volt az egész... Pedig már tervek is vannak, hogy merre kéne elindulni az egyetem után. Ha nagyon bele vetem magam a tanulásba, akkor szerintem akár hamarabb is el tudnám végezni az alap pszichológiát mint 4év. Főleg, hogy ha tényleg felvesznek, akkor valószínűleg nyári szemeszterekre is ott maradnék, hogy lerövidítsem a sulit, ahogy csak lehet. Az alapszak utánra két eshetőség áll fenn. Vagy a mestert is BYU-n végezném el (mondjuk nem akarok Utah-ban ragadni túl sokáig), vagy pedig először valami állást keresnék California államban (mondjuk viselkedés elemzőként akárhol) és egy-két év újabb gyűjtögetés után kezdeném ott a mestert. Majd kiderül, hogy mi és hogy lesz. Igazából nem merem nagyon beleélni magam, mert félek attól, hogy csalódás ér, de azért próbálok egyfajta pozitív hozzáállást is beletuszakolni a fejembe és nézegetni a lehetőségeket. Ettől függetlenül még aggódom emiatt rendesen és azok alapján amit az álmomban éltem át, nagyon-nagyon-nagyon fog fájni ha nem jön össze. Persze arra is van már tervem (Skócia), de szeretném ha nem kéne ilyenekkel foglalkoznom. A mindennapi paráimról ennyit mára :) Most jöjjön az a rész, ami kevésbé lehet érdekes.
Tudom, két bejegyzéssel visszább már sokat hadolváltam arról, hogy én mennyire szeretem Seth MacFarlane-t és a munkáját, de amikor ennyire oda vagy valakiért, akkor nem lehet csak úgy leállni ezzel egyik napról a másikra :D És hát milyen vacak rajongó lennék én, ha épp a születésnapján nem emlékeznék meg róla... Szóval nagyon sok boldog születésnapot Seth! Szerelmem mindig üldözni fog és te ugyan nem tudsz róla, de mi ketten tökéletes párt alkotnánk. Korkülönbség ide vagy oda, mi lelkitársak vagyunk és vagy költözz még idén Ohio-ba, vagy várj még egy pár évet, amíg én kötök ki Los Angeles-ben :) Lehet kicsit több infót árultam el most magamról, mint amennyit kellett volna és úgy gondoljátok, hogy bizarr vagyok, de akik bírálni szeretnének, azoknak ezt üzenném:
Nem hiszem, hogy nagyon részleteznem kell, miért is ő az álom férfi számomra, de azért mégis megteszem mert akárcsak egy tini lány, én sem bírok leszállni a témáról. Természetesen vicces, és nem is akárhogyan. Sértő, nagyon sértő humora van, de őszintén aki ismer engem, az tudja hogy az enyém se sokkal finomabb, csak nem osztom meg annyi emberrel. Talán ha nem Monty Python-on nőttem volna fel, akkor kevésbé lennének az én vicceim is szatírikusak. De szerintem az ilyen típusú humornak tanító jellege van. Nem úgy tűnik, de a viccben mégis mindig ott van az igazság csírája is. Pont mivel a negatív vonásokat hangsúlyozza és a legszélsőségesebb példákat hozza fel. És pont ez az oka annak, hogy annyian nem kedvelik; egy idő után pedig lehet hogy szimplán csak túl tömény, vagy ha nincs meg a megfelelő háttértudás hozzá, akkor lehetetlen megérteni (értsd úgy, hogy szövegkörnyezet, előzetes ismeret nélkül problémás meglátni a poént). Persze ez csak az én szerény véleményem, és azt is csak a tapasztalataim alapján gondolom így. Nem vagyok nagy irodalom tudós, de a logika nekem ezt diktálja; de az is lehet, hogy teljesen téves az elméletem :) Második: zenész! Mutass nekem egy, azaz EGY olyan nőszemélyt, akit nem lehet levenni a lábáról kellemes zenével vagy egy még kellemesebb hanggal. Három: vonzónak találom a borostát :D Ennyi, ilyen egyszerű. Tetszik, amikor egy fiú hiába borotválkozik meg, akkor is úgy néz ki, mintha kétnapos borostája lenne. Négy: van véleménye. Nem egyezik mindenkiével (egy-két dologban az enyémmel sem), de legalább van véleménye, amit vállal is. Öt: filmbuzi. Musical és sci-fi rajongó. És csak most jut eszembe. Tudtátok, hogy írt és rajzolt részeket Johnny Bravo-hoz, Boci és Pipihez és Dexter laboratóriumához is anno? Ha ezek után sem szimpatikus nektek, akkor pszichológiai esetek vagytok, már bocsánat :D  6: csak semmi különcködés.Lásd akár azt, ahogyan öltözködik.
És még sorolhatnék egy csomó mindent, majd pedig még annál is többet! Arról meg már amúgy is meséltem, hogy helyesnek tartom, és mivel ez elég egyértelmű, hogy az (igen, az!), nem is részletezem tovább. Még egyszer boldog születésnapot Sethnek!
Ígérem ez volt az utolsó bejegyzésem róla (Róla! azt nem mondtam, hogy nem fogom egyszer-kétszer megemlíteni még máshol is), de ma semmiképp sem hagyhattam őt cserben :) Ha véletlen nem is mellette kötök ki, azért egy ilyen kaliberű pasit el tudnék viselni. No de most búcsúzom egy pár videóval, amiket viccesnek találtam; amint látjátok unatkozom néha. De facebookon nem érdemes nagyon semmit sem megosztani, úgy hogy inkább itt tolom az arcotokba :D
 Ja, igen Bebe, köszönöm a legutóbbi bejegyzésed. Ugyanis tegnap este 9.40-kor ahogy elolvastam, rádöbbentett, hogy egy ideje nem jártam már moziban és ahogy írtál, akarom mondani Victor írt arról, ahogy rátaláltál és moziba vitted őt és nem hagytad őt magára, rájöttem, hogy ha már úgy is ennyire oda vagyok Seth-ért, akkor igazán nem nagy ügy 20percet vezetni és $1.75-t kiadni a filmért. Igenis fussuk le azokat az extra mérföldeket, ne csak a szánk járjon, áldozzunk is... Úgy hogy 9.50-kor már az autómban ültem és vezettem a mozi felé, hogy megnézzem "Ted"-et. Köszönöm Bebe, hogy Bethesdából is képes voltál kimozdítani engem a pihepuha ágyamból :)

2012. október 21., vasárnap

Woohooo... Foci lázban ég a város!

Gyorsan bele a közepébe. Semmi érdekes nem történt a héten. A fél család beteg; én még mindig köhögök, Nory iskolába sem ment annyira rosszul van, Karanak pedig kedd óta nincs hangja. A fiúk még jól bírják, de lehet csak azért mert fontos sporteseményre készülnek a hétvégén. John maratont fog futni holnap (nektek már ma, vasárnap), Sean-nak pedig a legutolsó focimeccse lesz, és ha ezt is megnyerik akkor veretlenek lesznek az egész idényben. Szépen hangzik, ott is leszek hogy szurkoljak neki :) Majd lökök fel pár képet róla; de előztesben azért azt el tudjátok képzelni ahogy egy csomó 8-9 éves birkózik azokban a hatalmas védőfelszerelésekben, sisak, fogvégő meg minden ami egy rendes focistának kell. Azt megint megjegyezném, hogy végig amerikai fociról beszélek, úgy hogy ne legyetek összezavarodva, amikor sisakokat említek.
Ma lett volna cluster meetingem, de szerdán kaptam egy jobb ajánlatot úgy hogy inkább arra csaptam le. Ewelina írt ugyanis, hogy kapott két jegyet a host anyukája ismerősétől az Ohio State- Purdue focimeccse és hogy van-e kedvem vele menni. Hát hogy a fenébe ne lett volna kedvem hozzá. Majd egy éve vagyok itt és még nem láttam igazi focimeccset élőben, mert túl sóher voltam eddig (70$-nál kezdődnek a jegyek-szóval megérthetitek). De ez ingyen volt, tehát úgy voltam vele, hgoy ha a legtrébb helyre szól sem panaszkodom, hiszen egy csomót spóroltam rajta és legalább még egy dolog kipipálva a bakancslistámon. Én amúgy is nagy sportrajongó vagyok, de ha élő játékról van szó, akkor tök mindegy mit nézek, a többiek lelkesedése magával ragad engem is. Szerencsémre azárt már jártas vagyok a foci szabályaiban -ezt teszi ha fiúra kell vigyáznod-. Kedden például az NFL focicsapatokból vizsgáztatott ő és az apuka és annyira nem is szerepeltem rosszul azért. Még a baseball az amit nem bírtam a fejembe verni, hiába volt Seannak egész nyáron baseball edzései, vagy John szabálymagyarázatai, az egyszerűen nem megy. Amikor már azt hinném, hgoy értem mindig történik valami a pályán ami összezavarja a teljes képet. Mindegy is, következő tavasszal valószínűleg ellátogatok majd egy Columbus Clippers meccsre, mert mégis csak illene a hazai csapatot egyszer látnom. Így voltam a Buckeyes-szal is. Fun fact: Ohiot a Buckeye State-nek is hívják, ami annyit tesz, hogy Gesztenye Állam. Ebből arra következtetnél, hogy tudják a gesztenye felhasználásának módjait. Tévedés! Az, hogy az a bizonyos buckeye chocolate csokit és mogyoróvajat tartalmaz, az legalább annyira lepett meg engem, mint az ittenieket, hogy én azt hittem hogy gesztenyepürét találok benne. Teljesen meg vannak döbbenve, hogy a gesztenyét bizony meg is lehet enni :D Gondolom ezekután nem lepődtök meg, hogy ha azt mondom hogy az Ohio State University-nek a focicsapatát Buckeyes-nak becézik és a kabala figurája Brutus, a gesztenyefejű embertestű lény.
Hogy honnan a név, azt nem tudom. Remélhetőleg ő azért még nem szúrta hátba az edzőt, vagy akárki mást...
A meccs csak délben kezdődött, de mi Ewelinával már 11-kor a helyünkön ültünk, ugyanis nem akartunk lekésni semmiről sem. Amikor pedig odakerültünk a stadiumhoz és elkezdtük keresni a helyünket, meglepődve láttuk, hogy mi bizony igen szép kis helyet kaptunk ott. Club szekció, 13. sor 3-4 szék. Én ekkor már majd kiugrottam a bőrömből, hogy nem elég hogy ingyen megyek, még ráadásul nem is a legócskább székeket kaptuk. Sőt, olyannyira közel volt a szék a pályához, hogy amikor a zenekar bevonult fel kellett baktatnom legalább 20sort hogy lássan a formációt amit képeztek (first world's problem :D).
A Purdue zenekara levitálni is tud, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy legyőzzék a Buckeyes-t :)
Buckeyes híres zenekara
A hapek simán lement hídba.
O-H-I-O in progress
Hangosabban!!!
videoElőzetesben csak annyit tudtam az ellenfélről, hogy a host apukám nem szeretei őket, mert hogy az ő régi egyetemének a nagy riválisai -ő az Indiana University-re járt Bloomington, Indianaban, a Purdue University pedig West Lafayatte, Indiana-ban található-. Úgy hogy eleve ellenszenvvel indítottuk a kapcsolatunkat a 'Boilermakers'-szekkel (ez pedig az ő becenevük). De hát szerintem amúgy is természetes, hogy a hazai csapatnak fogok szurkolni, főleg, hogy a hapsi aki előttünk ült tuti megvert volna minket, ha egy rossz szót is szóltam volna a Buckeyes-ról :D Pedig lehetett volna mit mondani róluk. Az első két negyedben épphogy csak elviselhető volt a játékuk, a harmadik negyedben már a siralmas kategóriát is alig karcolták, aztán az utolsó negyed utolsó 3. percében úgy döntöttek hogy elkezdenek végre játszani is. Ennek eredményeképpen 46másodperccel a vége előtt sikerült közel jutni az ellenfél gólvonalához és 20másodperccel a vége előtt egy touchdown-ot szerezni. Ez azonban még mindig nem lett volna elég a győzelemhez, mivel ez csak 6pontot ér. Az állás ekkor 22-20 volt a Purdue-nak. Ami a stadiumban zajlott ekkor, az elképesztő volt. Mindenki sikítozott, ugrált, bíztatta a csapatot. Szabály szerint ezekután vagy egy field-goal következik 1pontért (általában ez történik, mivel ez nagyobb eséllyes sikerül), vagy kb 10yardnyira a gólvonaltól újra megpróbálhatnak touchdown-ot szerezhetni, de ezúttal csak 2 pontért. 3másodperccel a vége előtt OSU úgy döntött, hogy ők újabb touchdown-ot produkálnak és ezzel egyenlítenek. 3 másodperc!!! El sem hittem, amikor ez megtörtént. 3perccel előtte meg már vonultak el az emberek csalódottam, hogy ezt jól elszúrtuk és vesztettünk. A fejem már fájt a sok kiáltástól meg ugrálástól, ráadásul az sem segített, hogy hideg volt (50%-os eséllyel az esőre, ami csodák-csodájára elkerült minket) meg éhes is voltam nagyon. De itt még nem volt vége a történetnek. Ewelina már ment volna, amikor is szóltam neki, hogy ez még nem a vége, most jön a hosszabbítás. Mindenki úgy fel volt pörögve, hogy csak na, azt le sem lehet írni. Aki volt már Szolnokon Olaj meccsen, vagy Szegeden Pick meccsen, azok tudják miről beszélek.
Ewelina is örül :)
Amikor megnyerték a meccset.
A hosszabbításban mindkét csapatnak van egy-egy lehetősége a touchdown-ra, azaz a labda gólvonal mögé juttatására 25 yard-ról. Buckeyes kezdett és szerzett sikeresen egy gyönyörű touchdown-t egy gyönyörű field góllal együtt. Ewelina ezután már megint útnak indult volna, mert hogy nyertünk, nem? Elvégre most már mi vezettünk 7ponttal. Á, dehogy is; mondtam neki, hogy lassan a testtel, mert ha jól emlékszem, akkor most jön a másik csapat, hogy ugyanezt véghez vigye. Sajnálatos módon nekik már nem sikerült. 2-szer sikerült intercept-elni, vagyis megakadályozni hogy a passz eljusson ahhoz akinek passzolták, majd 3. down-ra 5yardot tudtak megtenni, és 4-re sem tudtak tovább jutni 3yardnál. Tehát a játék véget ért ekkor. 29-22-ra Ohio State elverte a Purdue-t. OoooOoooOooooOOOoooOooo! Mindenki ezt énekelte kb, plusz ment a Go Bucks!!!! Buckeyes! sikítások amíg The White Stripes Seven Nations Army zenéjét nyomatták rendesen, ahogy az utolsó videón hallható is. (külön figyelem 0.50 körül amikor beindul a gitár, na arra a részre énekeltük az OooOOooOooo-t /O, mint Ohio, ha nem lenne egyértlmű :D/). Amúgy nagyon jó ütős, ritmusos zenéket találtak arra, hogy még jobban felpörgessék az embert. Belinkelek ide még egy videót a youtube-ról, hogy az egész félidős műsort láthassátok minden formációval együtt. A videó sajna nem az enyém, én tényleg túl alacsonyan ültem ehhez, de sebaj majd legközelebb :) És változtattam a link betűszínén is, hogy ezekután könnyebben megtaláljátok- köszönöm Berni az észrevételt ;)
video
video

 Előre is bocsi, amiért csak így idedobáltam nektek a képeket és a videókat. De nekem egyáltalán nem engedelmeskedik a blogger.com és iszonyat hülyén mozgajta a képeket. Szerettem volna én is ha kicsit rendezett, de akár hogy is akarom, szerinte nincs elég hely két fekvő képnek egymás mellett (pedig én látom, hogy van, de akkor sem hiszi el ezt nekem). Addig is amíg megtanulom kezelni a saját blogomat, élvezzétek ezt a kis ízelítőt a foci meccs hangulatáról :)

video


Mi sem hittük el, hogy első meccsünk és ilyen izgalmas lett a vége. Tudjátok ti is, milyen az amikor elmész egy meccsre és tisztán látszik, hogy melyik csapat az erősebb, mondhatni hogy unalmas. Na itt aztán nem így volt. Azt kell, hogy mondjam hogy a Boilermakers jobban megérdemelte volna a győzelmet, mert olyan béna volt a védelmünk egész végig, hogy csoda hogy csak 8ponttal vezettek. Volt egy 83yard-os és egy 100yard-os (egész pályás!) touchdownjuk is. A második eset azt jelenti, hogy a játékos végifutott a pályán anélkül, hogy egy védekezőbe botlott volna. Ezeket még nagyjából felhoztuk, de így is mindig elengedtük őket. Sokkal összeszedettebbek voltak, mi alig bírtunk 10yardokat összehozni a 4lehetőségekből. Amúgy a négy 15perces negyed több mint 3 és fél óráig tartott. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sokan unalmasnak találják, mert nem értik miért áll mindig a stopper. A foci lényege, hogy eljuttasd a labdát passz által a gólvonal mögé (ez a touchdown). Ezt úgy tehetik meg, hogy a kezdőrúgás után van 4lehetőségük arra, hogy legalább 10yardot megtegyenek. Ezeket nevezik "down"-oknak. Ha a 4próbálkozás után sincs meg a 10yard, akkor a védelemből támadó lesz és fordítva. Ha meg van a 10yard, akkor onnan újra próbálkozhatnak a következő 10yarddal (és ismét 4lehetőségük van rá). Na már most az óra minden esetben megáll amikor a labda földet ér, és a csapatok sok 30másodperces időt is kérhetnek; plusz a negyedek közötti 5 és 20perces szünetekről se feledkezzünk meg. Ezeket összeadva már meg is van, hogy miért ilyen hosszú egy játék. Nem tudom mi törtétn a mi csapatunkkal, de mondom 3perccel a vége előtt feltámadtak hamvaikból, majd a hosszabbítás alatt is gyönyörű tiszta passzokat láttunk, és valószínűleg ez volt az a pillanat amikor a Boilermakers pedig összeomlott. Sajnáltam is őket, mert ha a foci olyan lenne mint a box, hogy a végén összesítik a meneteket akkor tuti, hogy ők nyertek volna, de így valahogy csak összehoztuk azt a győzelmet.
Félidős Vissza a jövőbe jelenet :) Zene és az autó együtt nagyot ütött!

Majd az alienes jelenet, amikor is a nagy rivális Michigan űrlény játékosait megverik először, azután elviszi az űrhajó.
video
 Bocsánat a minőségért, de nem rendelkezem a legújabb technológiával. De a lényeg látható és hallható, remélhetőleg. Annyi biztos, hogy eszméletlen milyen koreográfiákat tudnak összehozni. És az ahogy a ritmust tartják és mindneki pontosan tudja, hogy mikor hol van a helye, hihetetlen mennyiségű munkát igényelhet. Mindenesetre jogosan híres az OSU marching band :) Sajnálatos módon a Final Countdown vége lemaradt mivel lemerültek az elemek a kamerában, és ennek ksözönhetően a Vissza a jövőbe részt sem sikerült felvennem, csak a legeslegelejét. De legalább van róla képem.
video video



 Meccs előtt és 100ezer szurkolóval később :)
Valószínűleg a játék érdekesebb volt számomra, mint fényképezkedni.

Szinte meg is tudtam volna érinteni őket, olyan közel voltunk a pályához.
Csak úgy hozzátenném, hogy Szolnok városa beférne ebbe a stadiumba. Csak kicsit volt lenyűgöző látvány. Üresen és tele is.
Ha jól megnézitek a képet, akkor észre lehet venni, hogy itt szürke az egész lelátó,
majd amikor elkezdődött a meccs, minden pirosban színlett.
 
Szóval izgalomban bőven volt részünk, mégis csak jó játéknak voltunk a szemtanúi és mégegyszer hangsúlyozom, hogy tök ingyen! Őszintén mondhatom, hogy az egyik legjobb élményem, mióta itt vagyok az USA-ban. Ez tényleg olyan amit szinte csak itt tudsz megtapasztalni, és úgy éreztem, hogy én ide tartozom, meg tudom szokni hogy az emberek itt teljesen megőrülnek a focicsapatjukért :)
A fejem még mindig fáj, hangon egy időre el is ment, de nagyon megérte! Ha tehetném minden meccsre elmennék. Amúgy is hiányzott már ez a fajta adrenalin, de az hogy ilyen közelről láttam mindent... alig bírtam elhinni, hogy ott voltam. Néha-néha még mindig elkap az a furcsa érzés, hogy "igen, megcsináltam; el sem hiszem, hogy itt vagyok, itt élek Amerikában, és olyan dolgokban volt részem, amikről sosem hittem volna, hogy valaha is lesz". Ezekért a pillanatokért érdemes elviselni a gyerekek hisztijét, vagy az idegesítő kultúrális (vagy inkább intelektuális) különbségeket :)
 Pár random kép:

 A mai nap esseményeiről ennyit, legközelebb Sean képeivel jelentkezem, meg még egy meglepetéssel a jövőhéten, amit már előre látok, hogy kb 10%-át fogja érdekelni az olvasóim közül :D Már most nevetek rajta/m. Bebe, Lea, Kriszti és még azok akik értékelték a legutóbbi bejegyzésem, készüljetek, 26-án visszatérek egy különkiadással!!!

Ps.: szóljatok ha van valami gond a videókkal; fogalmam sincs hogy működnek-e vagy sem, ez az első alkalom hogy mozgóképpel is szolgálok :)