Hálaadás és Eric vétel.

Na most leszek felnégyelve. Legalábbis a kibertéren keresztül tuti. Nincsenek fényképeim a Hááadásnapi vacsiról, de biztosíthatom hogy isteni volt. Fél 2kor kajáltunk, de este 7-kor még mindig tele voltam, és legszívesebben csak gurulva mentem volna mindenhova. Szerencsére a kör is alaknak számít, úgy hogy jelentem, még mindig formában vagyok :D
Volt az asztalon minden ami szem-szájnak ingere, és le a kalappal John előtt, mert isteni pulykát, és tölteléket hozott össze, az áfonya szószról meg a gravy-ről ne is beszéljünk. Ha nem éreztem volna úgy, hogy pusztán már a levegővételtől is szétpukkadok, simán lementem volna a konyhába még egy adag hála-ételért.
Csak az éppen haját tépő (de inkább hajamat tépni akaró) nővéremnek üzenném, hogy nem láttam a pulykát egészben, mivel felszeletelve lett az asztalra téve; olyat meg már úgy is látott mindenki :)
Ezen kívül nem tudok mással szolgálni. Szerdán egész napoztam a gyerekekkel. Elmentünk a kutyaparkba megfuttatni Gertie-t, majd moziban megnéztük a Wreck it Ralph-ot. Először nem akartam megnézni, de a végére egészen megtetszett. Ma nem dolgoztam ugyan, de mivel együtt kajáltunk, ezért a nap egy részét így is sikerült velük töltenem. Holnap meg megint 10órázom. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Tudjátok jól, hogy az én napirendemben a napi 7órát is sokallanám, nem hogy a 10-et, méghozzá egyhuzamban. Fingom sem volt mit csináljak velük, mivel természetesen hideg lett péntekre, ezért az az ötlet, hogy elviszem őket túrázni ugrott.
Igazából csak azért paráztam ezen, mert eszeveszett tempóban veszítem el a türelmem manapság. Kedden volt is egy kisebb idegösszeomlásom. Mondjuk így lassan ki tudja hány hónap után nem is ártott egy, de akkor sem akarom, hogy mindennapos legyen. Sean felidegesített, mert sosem akarja megenni a vacsorát, és elkezd nekem magyarázni, hogy, sosincs az amit ő szeret. Aztán persze felsorolom, hogy az esetek 95%-ban azt esszük, amit ő is megeszik (nuggets, húsgombót, hamburger, hot dog, tészta pulyka "virslivel", taco). Erre természetesen kifogások tömkelege jön, miszerint ő azokat nem annyira szereti. Persze ez nem így van, de nem képes arra, hogy belássa nem neki van igaza -amivel amúgy csak még jobban felhúz. Én próbáltam rávenni Seant, hogy egyen, mire ő egyre durcásabb lett, én meg egyre idegesebb és annál jobban ragaszkodtam ahhoz, hogy megegye azt a nyamvadt vacsorát, aminek a végére ott tartottunk, hogy már azzal akart nekem jönni a gyerek, hogy nem bírja rászúrni a villájára a húst, és hogy nem igaz, hogy nem látom, hogy így nem lehet enni érv akart volna megfogalmazódni benne. Na erre legszívesebben már akár a saját kezembe is beleállítottam volna a villát, csak hogy szemléltessem az evőeszköz helyes használatát. De erre nem került sor, ugyanis az anyuka csatlakozott hozzánk vacsorázni. Elején megörültem ennek, mert reménykedtem, hogy egy kis erősítésben részesülök, de nem így történt. Ő azt felelte Seannak, hogy ha nem akarja azt enni ami  tányérján van, akkor készítsen magának azt amit akar. Oké, tudom én is csináltam ezt gyerekként. Csak hogy a magyar konyhán legalább egy főtt étel szerepel, míg itt úgy néz ki az anyuka tökéletesen el van azzal, hogy a napi fehérje bevitel nem húsból, hanem mogyoróvajból származik. Lehet paranoiás vagyok, de én látom egy-két nyomát annak, hogy Sean ezt a durcizást lassan-lassan fegyverként használja, hogy ne kelljen normális ételt ennie. Na majd meglátom egy év múlva, hogy vajon igazam lett-e vagy sem.
Szóval lényeg, ami lényeg, kicsit felhúzott ezzel (nem is kicsit valójában). Szerencsére vinnem kellett Nory-t kórusra, úgy hogy szinte azon nyomban hagyhattuk is el a házat. Legalább volt egy kis időm lenyugodni, meg gondolkodni, plusz csodálkozni az autópálya gyönyöreiben este 6kor. Esténként olyan mintha sok sok karácsonyi izzósor lenne egymás mellé felfüggesztve. Ez a gondolat szinte teljesen lenyugtatott, amíg a dugóban ülve meredtem ki a szélvédőn, a háttérben pedig Taylor Swift 12éveseknek szóló bugyuta dalai szóltak. Este 9-kor már azt hittem minden rendben van, elvégre volt vagy 3és fél órám, de amikor megláttam mindenkit az asztalnál éreztem, hogy el kell hagynom a házat, de azonnal. Elvittem Gertiet sétálni, egy kis futással egybekötve. Gondoltam az majd segít kiadni a dühöm, de sajna 25perccel később még mindig ideges voltam, és már attól hogy meghallottam a hangjukat sírva fakadtam. Kb 15perc fürdőszobában való fetrengés után elfogytak a könnyeim, úgyhogy hamar zárult az este.
Ummm, mi más történt még. Ja igen, csütörtökön Antionette meg én úgy döntöttünk, hogy  megnézzük magunknak ezt a Fekete Pénteket. ha még emlékeztek, akkor tavaly nem volt rá lehetőségem, mivel Chicago-ba mentünk aznap (szegény én :)). Antionette egy Nikon D3000-et vett; 470 dollárért, két lencsével, memóriakártyával és táskával együtt ez tényleg nagyon megérte. Ha nem gyűjtenék olyan eszeveszettül én is szívesen vettem volna valami hasonlót, de nekem most Eric-re fájt a fogam. Miután másfél órán át vártunk arra, hogy abból az 5darab fényképezőgépből nekünk is jusson egy, elindultunk vissza Dublinba, hogy beszerezzük az én áldozatom is. Ja igen, mert hogy az első Walmartba amibe mentünk, csak két darab fényképezőgép volt, és igaz, hogy csak 10-kor nyitott ez az akció egy hapsi 8-kor már elhappolta azt a kettőt. De kaptunk egy tippet, hogy egy másik Walmartba van vagy 5belőle és tuti hogy ott nincs rá akkora kereslet. Hát amikor odaértünk, akkor láttuk is, hogy mit értettek ez alatt :D Nem mondanám, hogy feltétlenül rossz negyedbe kerültünk, de az tuti hogy kicsit gettósabb volt, mint Dublin. De túléltük, senki nem lőtt le senkit, de lehet hogy csak annak a jó pár rendőrnek köszönhető ez, akik az Apple szekciónál vigyáztak azokra, akiknek sikerült megkaparintaniuk azt a néhány iPod/Pad-ot. Szóval ezután terv szerint visszamentünk Dublinba a Best Buy-ba, ahol még ki sem volt nyitva a bolt, de már legalább 200ember ácsorgott kint a hidegben. El se tudom képzelni mi lehetett ott éjfélkor... Én ekkor úgy döntöttem, hogy nem éri meg azt a 30dolláros ajándékutalványt a sorbanállás, és akkor még lehet hogy nem lett volna az amit én akartam. Inkább átnéztünk a közeli Hh Gregg-be -szintén elektronikai üzlet-, ahol már nem volt akkor tömeg, de sajna leárazva sem volt az én drága Kindle-öm (vagyis leárazva sehol sem volt, csak néhány helyen ajándék utalványt osztogattak mellé). De ekkor már úgy fel voltam pörögve, hogy nekem márpedig kell egy olyan, hogy képes voltam majd másfél órát sorban állni, hogy a kasszához juthassak egy olyan termékkel, ami még csak nem is akciós, tehát a hét bármely más napján megvehettem volna gond nélkül ugyanannyiért... De nem, én megmakacsoltam magam és úgy döntöttem, hogy nekem még akkor este kézbe kell kaparintanom Eric-et. Így hívják ugyanis az én drága Kindle Fire HD-met. Gyönyörűséges, és nagyon ráéreztem már erre az érentőképernyős dologra is :) Egyetlen egy valami van, amin fejleszthet az Amazon, az pedig a kamera. Nem a legjobb minőség, tény hogy az Apple jobbat gyárt, meg más Androidok is, de 200dollárért nem árul tabletet egyik sem (oké Google Nexus-ami nagy vetélytársa volt Ericnek-, de a Google Play az nekem még nem tűnik olyan kiforrottnak, mint az Amazon). Amazon app store is nagyon állat, és nem bántam meg, hogy őt választottam. Főleg most, hogy kaptam 30napos ingyenes Amazon Prime kipróbálási lehetőséget. A következő egy hónapban agyba-főbe fogok nézni filmeket és sorozatokat, amiket eddig csak akartam, de se könyvtárból se netről nem tudtam beszerezni. Szóval összességében boldog vagyok, és már nem is sajnálom azt a pénzt amit ráköltöttem.

Na kábé ilyen képet csinál Eric- ez már egy kis effekt hozzáadás után van, nem ilyen sötét az eredeti ne aggódjatok :) Amúgy látjátok a Batmanas pizsi nadrágom???? Amióta kijöttem ilyet akartam, és most végre rászántam magam hogy megvegyem. És nevetséges, mert azt írja hogy férfi pizsama nadrág... Hát nem, nem az! Ez teljesen uniszex, ez nem férfiaknak van, hanem azoknak akik vagányok és tudják mi a jó, legyen szó akár fiúról, akár lányról :D Amúgy azt hiszem láttam lány Batman nacit is, de azon rózsaszín volt a jel. Na attól azonnal elbúcsúztam, komolyan mondom az egyenesen sértő Batman-ra nézve (Batwomen ide vagy oda).
Még valami; ma volt a szezon utolsó focimeccse és Ohio State elverte Michigant. Ez tudom számotokra jelentéktelen információ, de azt hozzátenném, hogy ők a nagy riválisok. Ma találkoztam 108. alkalommal. Nagyon izgalmas meccs volt. Ewelina meg én el is mentünk egy sportbárba, hogy onnan nézzük a meccset. Mindenki nagyon boldog volt, meg az egész helység pirosba volt öltözve; kivéve azt a pár Michigan szurkolót, akinek volt bátorsága a sok Buckeye fan között nézni a meccset. Otthon tuti elverték volna őket, ami a magyar szurkolói mentalitást illeti, itt békésen elvoltunk egymás mellett. De megszenvedtünk a győzelemért rendesen, viszont ezzel veretlenül zártuk a szezont. 12-ből 12 játékot nyertünk meg. Sajnálatos módon nem mehetünk ugyan kupa játékokra, mert tavaly volt valami botrány, hogy az edző meg egy-két végzős focista olyan ajándékokat fogadott el, amiket nem kellett volna. Itt elég komolyan veszik az ilyen dolgokat, azok akik érintettek voltak ebben, már nincsenek is a csapatban, és egy évig nem vehetünk részt bajnokságokon sem. De a mostani edzővel a jövőben még nagyon jók lesznek. Majd jövő év ilyenkor megmutatjuk nekik :) Ja igen, ha már fanatikusságról beszélünk; egy csomó ohioi írt alá egy petíciót amelyben arra kérték Obamát, hogy törölje el a büntetést, és hagy vegyünk részt a Big 10 bajnokságon. Sajnos ez sem segített, de azért az elképesztő, hogy mire nem képesek az emberek. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lenne ha ugyanilyen lelkesedéssel és erővel fognánk össze olyan dolgokért is, amik mondjuk ember életeket is befolyásolnak (pl. a Közel keleti háborúk, vagy környezetvédelem).
Napi morál: "Kenyeret és cirkuszt a népnek" közmondás ennél igazabb már nem is lehetne. Elvégre csak azután, hogy hálát adunk azért amink van, fogjuk magunkat és összetapossuk egymást csak hogy még több kakit vásárolhassunk össze. Valamint, ha van cirkusz, akkor már elégedettek is vagyunk (lásd szombat esti foci) és több sem kell nekünk; onnanstól kezdve mintha szemkötőt viselnék a világ többi dolgaira tekintve-vagy éppen nem tekintve.
Oké most lépek is, abbahagyom gyorsan a filozofálgatást, mielőtt azt mondanátok hogy ünneprontó vagyok, de ez a hirtelen megvilágosodás teljesen összezavart.
Viszlát a kövekező hétig!

Éves-fordulós

Egy év.
Kedden volt az első évfordulóm Amerikával. Őszintén, arra számítottam, hogy az emberek majd megállítanak az utcán és egyfolytában érdeklődni fognak, hogy mióta vagyok itt és utána megdícsérnek, hogy milyen ügyes-okos vagyok, és gratulálni fognak nekem, és tűzijáték lesz és transzparensekkel fognak az utca szélén állni, amikor végig gurulok az utcán, és a rádióból is csak az fog folyni, hogy mekkora siker, hogy egy évet lehúztam itt, és még így tovább... De rá kellett jönnöm, hogy csak azért mert valami számomra nagy szám, az még nem lesz másoknak is egyaránt fontos. Ettől függetlenül köszönöm a facebook köszöntéseket (mert ugye azt azért mégsem hagyhattam ki, hogy ne közöljem ezt a világgal ott- a büszkeségem nem engedte :D). Kiborulni nem borultam ki, ne értsetek félre. Hamar túlléptem rajta, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy megkaptam imádott pólómat (még múlt héten megkaptam de nem akartam hordani kedd előtt), amit mostantól eme jeles eseményhez köthetek.

Szerelmem örök és végtelen... és örök.

Plusz szerda reggel megkaptam a csomagot otthonról túró rudival benne. Egy éve nem ettem már Túró Rudit, és emiatt olyan szinten eksztázisba kerültem már csak a látványától is, hogy alig tudtam a munkára koncentrálni. Egész nap azt vártam, hogy visszamehessek az édességes bödönömhöz és még egy túró rudit az arcomba nyomhassak. Sajnálom, ma nem tudok irodalmian fogalmazni :) Nem tudom, hogy a többi au pair, vagy akárki aki hosszabb ideig külföldön tartózkodik, hogy van vele, de én mindenem odaadnám egy szelet Eperjóért, Kapucínerért, Vadász csokiról meg ne is beszéljünk.... Azok az olcsó 50forintos csokik, jelentik a haza ízét nekem most :D Lehet, hogy csak a távolság teszi, de esküszöm sokkal boldogabbá tettek, mintha ezer drága német/svájci csokit kaptam volna.
Szóval ennyit arról, hogy már egy évet lehúztam itt. Ja és még valami; nem szereti a Túró Rudit a host családom :( De azok után, hogy apuka azt monta a Hersey's jobb mint a Milka, nem is várok semmit. Hersey's az az amerikai Boci, csak jóval sz*rabb. Meg is mondtam nekik, hogy nem hibáztatom őket, szimplán csak nincsenek hozzászokva a minőségi csokoládéhoz és ezért nem tudják értékelni a jót. Sebaj, újabb dolog, amiből viccet csinálhatunk (mint pl. a hideg és a megfázás közötti korreláció). És annál több maradt nekem az édességekből :P
Ezen kívül, nem is tudom mireől mesélhetnék. Kedden végre megértettem az itteni szavazási rendszert, ugyanis arról tanultunk American Nat. Government órán, hogy mik is azok az elector-ok. A lényeg az, hogy 200éve még csak pár -annyi ahány a kongresszusban ült- az állam által kiválasztott ember szavazott úgy ahogy akartak, majd az emberek több-és több beleszólást akartak, és először azokra az electorokra szavaztak, akik arra szavaztak, akikra ők szavaztak volna, ha szavazhattak volna magára az elnökre is. Remélem követhető :D Majd 4évről 4évre egyszerűsítették a dolgot, és a végén az emberek már csak a két jelölt közül kellett hogy válasszanak. A poén az egészben az, hogy ez nem azt jelenti hogy az electorok megszűntek volna. Szóval november első keddjén az átlag ember szavaz az elnökre, mely igazából csak azt jelenti, hogy az adott jelölt megnyerte az összes saját pártját támogató electort az adott államban. Majd ezek az emberek december második szerdáját követő hétfőn elmennek az "megyeszékhelyre" és leadják a szavazatukat arra, aki megnyerte az államot (plusz az elnökhelyettesre). Oké, ennyit a választásokról, csak gondoltam ez érdekes még.
Ewelinával találkoztam szerdán és annyira megnevettetett, hogy megfejeltem a kormányt, aminek következtében sikeresen rádudáltam a kávézóban ülő emberekre. Tudom, nem hangzik nevetségesen így, de éppen szálltunk volna be az autómba, amikor is Ewelina kiakadt, hogy milyen koszos is az. Ha ismernétek őt, akkor megértenétek, no meg akkor is ha látnátok az anyósülést a Toyotámban :D Amúgy Ewelina olyan komoly hanghordozással, szárazan tudja közölni az ilyet mindenféle bűntudat, vagy szégyen nélkül, hogy éppen az teszi viccessé az egészet. Kár, hogy nem láthattátok a jelenetet... Másik vicces dolog ami történt még velem aznap, hogy Sean bepróbálkozott megint, hogy netezhessen. Halo figurákat akart lecsekkolni a neten, de mondtam neki, hogy bocsi, de nincs gépezés, várnia kell vele szombatig. Erre a következőt felelte: "De anya megszokta engedni." Mire én: "Tényleg? Egy év múlva még mindig ezzel akarsz bepróbálkozni?!"- Kara rendesen kinevette, amikor elmeséltem neki pénteken. Ja igen, mert a héten megint D.C.-ben volt munka ügyben. Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Szombat este meg dolgoztam, ugyanis megkértek, hogy ha nincs programom, akkor este vigyázzak már a gyerekekre, mert el szeretnének menni vacsorázni kettesben. Mégis hogyan mondhatnék nemet nekik, amikor alig dolgozok 35órát egy héten?! Előtte meg babysitterkedtem két és fél órát 30dolcsiért. Ilyenkor fáj az az alig 5dolláros órabér, amit az au pairek kapnak... Nem mintha panaszkodnék, mert igaz, hogy nem kell fizetnem semmiért sem, de ha csak 100$-ral kapnék többet, már akkor sokkal egszerűbb lenne félretennem a pénzt a sulira. Lehet, hogy szereznem kéne egy-két embert, akiknél minden hétvégén babysitterkedhetnék... De hogyan? -ez nem költői kérdés amúgy.
Nincs kedvem dolgozni holnap... el se hiszem, hogy már vasárnap van. De legalább mindjárt Hálaadás és Black Friday és venni fogok egy Kindle Fire HD-t!!! Nagyon sokat hezitáltam, hogy melyik táblagépet szerezzem be, de végül a Kindle-re esett a választás. Sok-sok alkalmazás -köztük skype, netflix, hulu,imdb xray, TED (!!!)- nagyon szép kijelző, beépített kamera és mikrofon és a 16gb-os változat csak 199$, ami igazán nem sok ahhoz képest, hogy a 8gb-os Samsung galaxy 2 tablet most akciósan 200, valamint az iPadek 400körültől kezdődnek. Még a Google Nexus 7 ált versenyben a Kindle-lel, de ma a Best Buy-ban (amerikai Medai Markt) az eladónak sikerült bekebeleznie. Mondjuk nem volt nehéz, mivel megszólaltattam a riasztót, amikor is megmozdítottam a kiállított példányt :D Természetesen, ekkor már nem bújhattam el az árgus szemek elől, úgy hogy kénytelen voltam tényleges érdeklődést mutatni a Kindle iránt. Ettől függetlenül aranyos volt a gyerek, és kedvesre vette a figurát.
Eladó srác: "Ugye tudod, hogy mindet felvettük kamerára?"
Szilvi: "Francba is! Akkor majd legközelebb visszajövök."
          - Mosoly-
Eladó srác:-"Sikerült felkeltened a figyelmem."
Szilvi:-"Köszi, ez volt a szándékom."
Majd ezután visszatértünk a Kindle-re. Azért még a szociális igényeim a következő két hétre ki lettek elégítve, és teljesen büszke vagyok magamra, hogy dadogás nélkül sikerült reagálnom, mindarra amit mondott. Ennyi sikerélmény nekem is kijárt már végre :D TED-nél pedig megjegyezte, hogy "nerd" ezért ez számára fontos és nagy plusz pont az Android mellett, mire megleptem hogy 'ja, ez tényleg jó én is szoktam TED-beszédeket nézni'. Ismerkedjetek meg ti is TED-del, főleg, hogy magyar felirat is van a legtöbb beszédhez :)
Szerencsétlenségemre viszont pont a héten jött ki az egy kicsivel nagyobb Kindle Fire HD, egy kicsivel jobb procival egy kicsivel drágábbért.  Hajjj, ez a folytonos agyalás úgy érzem már sosem fog véget érni, minek kellett ma este utána olvasnom ezeknek a dolgoknak... A hét végére viszont szerintem elújságolom, hogy döntöttem, hogy megéri-e vajon azt a 100dollárt az a 1.9inch és a gyorsabb processzor.
Ezzel búcsúznék a hétre. Kijelentkezve.

Szavaztunk

Vagyis én nem, de sok mindenki más igen. Obama újra lett választva. Kicsit kiakasztó most facebookon lógni, mert a legtöbb amerikai ismerősöm republikánus és nem tetszik, ahogy viselkednek. Annyira drámaira veszik a dolgot, hogy az már nevetséges :D Nem mondok példákat, de kb mintha Obama győzelmével halálra ítélték volna az egész országot. Mindegy, pár nap és mindenki lenyugszik. Vicces lesz Utah-ban demokratának lenni majd :) Márha eljutok oda persze....

Na már most ez a kép arra utal, hogy Ohio volt a döntő ezen a választáson, és úgy nagyjából mindegyiken meghatározó szerepe volt. Végre rólunk is lehetett hallani a TV-ben!! Juhhúúú. Nem éppen ugyanolyan a rendszer mint otthon. Itt, minden államnak meg van a maga "értéke", electoral vote- ami egyenértékű azzal, hogy hány képviselőjük van a Kongresszusban, ami pedig a népességen alapszik (Ohio 18, California 55, Utah 6- és így megy tovább; nagyobb állam, több pont, több kongresszusi tag). Itt államonként összesítik a szavazatokat, ás általában tudni lehet, hogy melyik állam milyen politikai nézeteket vall. Gondolom ez valahogy idővel alakult ki, de azért ha belegondolunk, hogy melyik párt mit és kiket támogat, anynira nem meglepő a felállás. De van pár állam (9-10), amiket úgy mond "swing-state"-nek hívnak, ami arra utal, hogy mindig nagyon szoros a küzdelem és évről-évre változhat a demokrata/republikánus arány, egyik oldaról a másikra "lendülhet át". Ohio az egyik ilyen. Egészen addig amíg nem hívták Ohio-t eldöntöttnek, addig mindkettőjüknek ugyannyi esélye volt nyerni, de Ohio-val meglett a legalább 270 szavazata Obamának, amit már matematikailag is lehetetlen volt behozni. Amúgy a végére annyira nem is lett szoros az eredmény, mint amennyire gondoltam, hogy lesz. De azért izgalmas volt nézni a tv-t, szinte olyan volt mintha valami nyereménysorsolást néznék. Egyik állam eredménye jött be a másik után, és attól függően hogy melyik csatornát nézted, láthattad ahogyan az emberek megőrülnek. Egy valamire nem sikerült rájönnöm. Ez komoly fejtörést okoz számomra... Mivel ugye államonként öszesítik a szavazatokat, és a legtöbb állam mindig ugyanazon párt felé hajlik, ezért nekem úgy tűnik, hogy ha nem az egyik "battleground" államban laksz, akkor kb a szavazatod nem is igazán számít, ha az nem egyezik a többséggel. Pl. ha texasi vagy és demokrata, akkor kb tök mindegy hogy elmész-e szavazni vagy sem, mert úgy is tudod, hogy a Republikánusoké lesz az állam. Ugyanez a helyzet Californiával és Demokratákkal, vagy D.C.-vel. Ha jól emlékszem összesen 7% szavazott Romney-ra (Rep.). És ez ott soknak számított; host anyuka meg is dícsérte őket, hgoy jó munkát végeztek idén a republikánusok :) (Kara demokrata, John republikánus amúgy). Persze mindig előfordulhat, hogy egy rakás ember meggondolja magát, de ilyen azért ritkán történik. No mindegy is, kb ennyi mesélni valóm van a választásokról. Izgalmas volt, de most már remélem a sok-sok-sok idegesítő reklámtól is megszabadulunk végre, a republikános ismerősök pedig belátják, hogy a világvége decemberben nem Obama, hanem a maják miatt lesz...
Ezen kívül semmi mással nem tudok szolgálni. Semerre sem jártam, és semmit sem csináltam.
Mindig baromi izgi engem olvasni, nem gondoljátok?! Dehogynem...
Na hát akkor büszke ohioiként el is vonulnék most aludni!

Ui.: Lessétek meg Bebe beszámolóját. Ő kicsit összeszedettebb volt mint én :D

S.S.

Halloween. Sokkal többet nem tudok róla mesélni... Az enyém igencsak laposra sikeredett. Sean ugyanis nem szeret trick-or-treat-ezni, mivel kicsiként nagyon meg lett ijesztve egy alkalommal és azóta inkább otthon marad ilyenkor. Nory a barátnőivel rohangált össze-vissza a szomszédságban Katniss-nek öltözve, úgyhogy én otthon voltam Seannal. TV-t néztünk és cukorkát osztogattunk a többi gyereknek. Mondjuk így legalább én is kaptam cukorkát, mert kb minden alkalommal, amikor valaki csöngetett mi is megleptük magunkat egy-egy édességgel :D Sehogy sem tudtam Seant rávenni arra hogy mi is elmenjünk otthonról... pedig előtte már mindenféle ötletem volt, hogy minek öltözzünk be. De amikor az sem hatotta meg, hogy mehetnénk Finn és Jake-ként (Adventure Time-ból) akkor rájöttem, hogy tényleg reménytelen az eset. Az est végére Nory egy halom csokit szedett össze. Nem látszódott ki az asztal a cukrok alól. A végén elosztogatták egymás között az édességhalmot a gyerekek, meg mi felnőttek is kilopkodtuk a magunkét belőle. Majd mindenki elvonult aludni a maga éppen működését felmondó hasnyálmirigyével együtt. Kara megmondta, hogy egy hónap és kidobják a megmaradt édességet, különben még következő nyáron is azt ennénk. Valahova tényleg el kéne tökíteni, mert azok az apró csokik, csak úgy etetik magukat.
Ezenkívül nem sok dolog történt. A hétvégén vettem egy téli kabátot, amin még mindig rajta van a  címke, arra az esetre ha meggondolnám magam. Ugyanis 80dollár volt... és sajnálom rá a pénzt. Nagyon, de nagyon. Az sem vigasztal, hogy eredetileg 200dollárba kerül és a régi kabátomnak már lassan lyuk van a hátán. Idővel gondolom megbékélek a gondolattal, csak nem szeretek egyszerre ennyi pénzt kiadni valamiért. No meg ha megint elkezd havazni, ahogy kedden is tette, akkor szükségem lesz rá mindenféleképpen. Uh bárcsak tudnék valami izgalmasat is mondani. Sajnos képeket nem tudok feltölteni, mivel a fényképezőgépem kezdi felmondani a szolgálatot. De majd megpróbálom megoldani valahogy, vagy csak várok majd egy kicsit, hogy magától észheztérjen. Mint a telefonom anno- 1.5évig nem működött a kamerája szoftverhibának köszönhetően, majd egyszer csak megint jó volt-, vagy ahogy ugyanez a kamera tette Németországban. Ha valaki tudja, hogy ez a jelenség minek köszönhető és hogy hogyan lehetne gyógyítani, akkor írjátok meg kommentbe légyszi, mert már kezd idegesíteni. Na szóval a fényképezőgépem gyíkja a következő: hiába teszem bele az elemet (akár új, akár csumig feltöltött) nem akarja életben tartani a gépet. De nem úgy mutatja, mintha le lenne merülve, hanem egyszerűen be- majd kikapcsolja. Viszont azt sem értem, hogy ha érintkezési problémáról van szó, akkor miért csak időszakos a dolog. Legutóbb 2010 nyarán csinálta ezt (természetesen amikor Németországban au pairkedtem- nehogy mindent meg tudjak örökíteni D:). És tavasz óta ugyanazokat az újrafeltölthető elemeket használom, de most úgy döntött, hogy neki az mégsem felel meg...
Oké, hogy valami másról is beszéljünk. Épp most íratkoztam fel egy "Secret Santa" expedícióhoz. A lényege az, hogy feliratkozol, elfogadol minden szabályt, majd november 26-án kisorsolnak valakit neked és ki kell nyomoznod, hogy vajon  mit szerethet az illető, majd venni egy karácsonyi ajándékot és elpostázni neki. A honlapon már megadnak eyg rövid like/dislike részt, amit ő írt, de a te feladatod, hogy kikutasd a maradékot, ha az nem lenne elég (persze nem ijesztő, horrorfilmbe illő módon). Szóval izgatottan várom, hogy én kinek küldök, és vajon mit kapok majd karácsonyra egy vadidegentől :)  Nemzetközi összefogásról beszélünk, úgy hogy szerintem akár otthonról is lehet próbálkozni (az más kérdés persze, hogy a postaköltséget is te állod), de ha részt szeretnél venni egy Guinness rekord felállításában, akkor ez egy remek lehetőség rá :)
Megadom nektek a linket, hátha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy egy ismeretlent is meglepjen karácsonyra.
Secret Santa 2012 -avagy ahogy én hívom 'AA', azaz Anonim Ajándékozás :)
Minden jót, később megint jelentkezem.
Jó éjt és vigyázzatok magatokra. A forró csoki szezon pedig ismét elkezdődött juhúúú!!!!!!!!!!