2012. február 25., szombat

Bocs, ha szétszórt vagyok:)

Úgy érzem igen csak veszítethettem az olvasóimból az elmúlt egy hónapban. Nem is hibáztatok ezért senkit sem, csak magamat.
Most hirtelen kedvet kaptam az íráshoz, főleg így szombat este, elutasítva minden szociális életet. De nem is baj ez, ilyenre is szükség van néha. Mert akármennyire is nem izgalmas az életem, azért unalmasnak sem mondható. Előbb vagy utóbb mindig akad valaki vagy valami akivel/amivel elüthetem az időm.
Most kivételesen az írásnak fogom szentelni ezt az időt. És ismerve magamat, ki kell használnom ezt a kevéske időt, amíg el nem megy a kedvem, vagy nem találok valami izgalmasabbat.
A hetemről megint nincs sok mesélnivaló. Egyszer fent, egyszer lent.
Ma ahogy Anne-nel lógtam délután, egy kicsit helyrerázódtak a dolgok. Nem azért mert valami irtózatosan jó tanácsot kaptam volna, vagy mert végre kibeszélhettem volna magamból azt ami bánt -nem,nem, semmi ilyesmi nem történt- hanem mert egyszerűen végre elfeledkezhettem a gondokról. Amik nem is annyira gondok, csak hát nagy vagyok a "bolhából elefántot"-csinálásban. Haha, nem tudom más hogy leírni, bocsánat a magyartalanságom miatt :D Már régóta ér bennem a gondolat, és a sokszori megerősítés ellenére ma esett le, hogy tényleg paranoiás vagyok :D No persze nem kórházi értelemben kell ezt elképzelni, szimplán csak arról van szó, hogy túl sokat aggódok a jövő miatt, és ezért elmulasztom a jelent. Huh most jön a nagy lelkizős részt, amit pszichológus hallgató barátomnak szeretnék ajálni :) De ha bárkinek szüksége lenne egy esettanulmányra, hát belőlem aztán nyugodtan meríthet.
Mint ugye azt már tudjátok szeretnék itt egyetemre járni 2013őszétől. Sokat gondolkodom rajta -az anyagi részt most hagyjuk- de még mindig nem tudom hogy mi legyen. Egyszer nagyon erősen azt érzem, hogy igenis, nekem itt a helyem, utána pedig elbizonytalanodom, mert azt sem tudom milyen szakra szeretnék majd járni. Egyszer már beletört a bicskám a természettudományokba, és nem szeretnék még egyszer egy kevésbé jó döntést hozni (mert a bionika sem volt rossz, csak éppen talán nem a legmegfelelőbb). Még mindig érdekel a mérnöki pálya, ugyanakkor nagyon kacsintgatok az igazságszolgáltatás felé is. De az iskola amit kinéztem magamnak nem tud Criminal Justice szakkal szolgálni, a másik iskola ahol pedig ezt tudnám tanulni, drága az én pénztárcámhoz viszonyítva, és ha jól értelmeztem ösztöndíjat nem kapnak az elsőévesek. Úgy hogy jól meg kell fontolnom mi is legyen ennek a vége. Még szerencse hogy majd egy évem van addig, és májusban amikor megyek Utahba ennek személyesen is utána tudok járni. Mindenféleképpen benézek majd mindkét suliba, és reszkessenek mert el fogom őket árasztani az idióta kérdéseimmel :)
Ha valaki nagyon szeretne kutakodni, vagy nagy vágyat érezne arra hogy, segítsen egy kétségek között gyötrődő leányzónak, annak szívesen megadom az egyetemek nevét, hogy elüthesse unalmasabb óráit; Brigham Young University és Utah Valley University. Minden ötletet, tanácsot, információt szívesen fogadok :)
Woohoooo!!!!!!!! Április végén végre én is megyek nyaralni egyet. Nem emlékszem hogy írtam volna hétfőn, hogy végre megszületett az időpont, de ha igen, akkor bocsássatok meg, hogy újra ezzel jövök. Azt még nem tudom pontosan mit is fogok ott csinálni; valószínűleg találkozom egy két ismerőssel Salt Lake City-ben, Provo-ban, Cedar City-ben is töltök vagy 3napot, a Nagy Sós-tavat mindenféleképpen megnézem magamnak, plusz van arrafele egy-két szép kanyon is. Egy biztos, unatkozni nem fogok, és nagyon jól fog esni egy kis kikapcsolódás, és valamiért úgy érzem hogy sorsdöntő lesz a jövendőbeli tanulmányaimra tekintve is. De erre majd két és fél hónap múlva visszatérünk.
Azt hiszem eddig tartott a lelkesedés, ugyanis egyre lassabban jönnek a gondolatok...
Oh igen, azt még el kell újságolnom, hogy szerelmes lettem. Persze ez nem újdonság; majdnem minden nap megtörténik velem, de ő különlegesebb a többi potenciális áldozatnál. Eddig reménykedtem abban, hogy a környéken lakik, mert már nem egyszer összefutottam vele, és a múltkor pont mögöttem kocsikázott. Hogy honnan tudom, hogy ő volt az? Hát onnan, hogy először az autójába lettem szerelmes. Gyönyörű 'synergy'-zöld Chevy Camaro-ja van, olyan mint Bumblebee a Transformers-ből, csak zöldben, csíkok nélkül, és "oh my bad" (szabadfordításban: én hibám) rendszámmal :D A színről egyből a Green Lantern (=zöld Lámpás) jutott eszembe, szerintem tökéletesen passzolna hozzá. Először a postán találkoztam vele, majd egyszer-kétszer láttam parkolni valamerre a városban, majd most pénteken az egyik szupermarketben sikerült vele összefutnom, és akkor végre láthattam a tulajdonosát is. Egészen péntekig rejtély volt számomra, hogy vajon csak a kocsija jó, vagy ő maga is. De sajnálatos módon ő is jól néz ki, nem csak az autója. Azért sajnálatos módon, mert így már az első perctől biztosra vehettem hogy van barátnője, és tényleg van... (Ha valamit meg akar találni az ember az interneten azt meg is fogja, csak tudnia kell hol keresse.) Ez azt jelenti hogy már lenyomoztam a gyereket :D Persze nem tudok sok mindent róla, és kb csak annyival bővült az ismeretem, hogy barátnője van (profilképen együtt vannak), plusz egy fórumos nickname-re tettem szert, ami talán még a neve is lehet, ja és hogy tényleg dublini /hisz ez volt az egész nyomozás célja/ :P Még mielőtt valaki arra gyanakodna, hogy őrült pszichopata vagyok, aki mások után kutakszik, el kell árulnom hogyan találtam rá. Akinek autó-őrült bátyja van, az tudja hogy ha valaki ilyen sokat ad az autójára, akkor az bizony megtalálható valamilyen autós-portálon. Így is történt. Csak beütöttem azt amit már addig is tudtam, és voila! ki is dobott pár képet az autóról egy Camaro fórumon, ahonnan egyenes út vezetett az ő profiljához. Nem kell nagy tudomány ehhez :D De nagy valószínűséggel ennyiben ki is fog merülni a kapcsolatunk... Egyszer még elkapom valamerre, mert le akarom fényképezni a rendszámát, aztán titokban tovább táplálhatom ezt a plátói szerelmet (a többi reménytelen esettel együtt :D)
Mára tényleg ennyivel tudok szolgálni. Remélem jót szórakoztatok a saját kis elmebajomon :)
Kellemes hétvégét, és még kellemesebb jövőhetet!
Szilvi

6 megjegyzés:

  1. Szilvi ez nagyon tetszett:) ne aggodj, itt mindenkit elkap valami paranoia, engem is! En mindig azt erzem, hogy figyelnek, hala a draga au pair eletnek!
    A sulin en is gondolkodon, majd meglatjuk mi lesz, de az egyetemeken kapsz segitseget, hogy miket kell a sikeres felvetelihez csinalni!

    Kitartas!:)

    VálaszTörlés
  2. Hmm, kéretik mellékelni a kocsiról is egy képet, meg ha tudsz, akkor a gazdájáról is. Köszi. :D Mondjuk előbbi sokkal jobban érdekel, de az legyen az én bajom. :)
    A tanulás témája meg úgyis ki fog alakulni, ne parázz. Nem szabad rágörcsölni túlzottan, főleg, hogy még időd van elég sok. ;) Amit a paranoiáról írtál, meg tudom érteni. Sokszor átéltem már én is ezt az érzést, valamint még mostanában is megesik néha. Azonban egyre inkább az az érzés erősödött fel bennem, hogy csak bíznom kell és a pozitív dolgokat szem előtt tartani és akkor minden rendben lesz. Eddig az élet igazolja a dolgot. :)

    Puszi!
    Berni

    VálaszTörlés
  3. BTW: ez milyen betűtípus, amire átállítottad a blogot? Eddig is ilyen volt, csak nem vettem észre? :-O Elég érdekesen kezeli időnként a központozást és az ékezeteket...

    Berni (még mindig)

    VálaszTörlés
  4. Hahaha a plátói szerelmes rész a kedvencem, amúgy szerintem a legtöbb ember szereti így kinyomozni a kiszemeltet minimális infó alapján is, max. nem reklámozza vagy nem jelöli be, de azért csekkolja... ;) Mondjuk most én is megnyugodtam, hogy legalább már te is ilyen vagy:D:D Puszi és minden jót: Lili

    VálaszTörlés
  5. Hahahaha, ez aranyos :) Amúgy én is lecsekkoltam a páromat először. Aztán jöhetett a randi ;)

    VálaszTörlés
  6. Mindenkit megnyugtatok, hogy a facebook erre lett kitalálva. Mások lenyomozására, anélkül hogy tudna róla :D
    (a betűtípus mindig ilyen volt Berni, csak valamiért bénáskodik. pl. a nagy 'z' betűt nem jeleníti meg.. hülye, és kész :D)
    Kocsiról sajna nincsen fényképem, azóta valahogy egszer sem találkoztam vele. Lehet azzal hogy elmeséltem a sztorit nektek, elrontottam és a sors ezzel büntet :D :P
    És köszi a támogatást, nagyon jól esik, hogy nem csak én vagyok egyedül ilyen paranoiás-idegeskedős-betegesen unatkozós-aggódós-másokat lenyomozós és még sorolhatnám milyen :)

    VálaszTörlés