Woohooo... Foci lázban ég a város!

Gyorsan bele a közepébe. Semmi érdekes nem történt a héten. A fél család beteg; én még mindig köhögök, Nory iskolába sem ment annyira rosszul van, Karanak pedig kedd óta nincs hangja. A fiúk még jól bírják, de lehet csak azért mert fontos sporteseményre készülnek a hétvégén. John maratont fog futni holnap (nektek már ma, vasárnap), Sean-nak pedig a legutolsó focimeccse lesz, és ha ezt is megnyerik akkor veretlenek lesznek az egész idényben. Szépen hangzik, ott is leszek hogy szurkoljak neki :) Majd lökök fel pár képet róla; de előztesben azért azt el tudjátok képzelni ahogy egy csomó 8-9 éves birkózik azokban a hatalmas védőfelszerelésekben, sisak, fogvégő meg minden ami egy rendes focistának kell. Azt megint megjegyezném, hogy végig amerikai fociról beszélek, úgy hogy ne legyetek összezavarodva, amikor sisakokat említek.
Ma lett volna cluster meetingem, de szerdán kaptam egy jobb ajánlatot úgy hogy inkább arra csaptam le. Ewelina írt ugyanis, hogy kapott két jegyet a host anyukája ismerősétől az Ohio State- Purdue focimeccse és hogy van-e kedvem vele menni. Hát hogy a fenébe ne lett volna kedvem hozzá. Majd egy éve vagyok itt és még nem láttam igazi focimeccset élőben, mert túl sóher voltam eddig (70$-nál kezdődnek a jegyek-szóval megérthetitek). De ez ingyen volt, tehát úgy voltam vele, hgoy ha a legtrébb helyre szól sem panaszkodom, hiszen egy csomót spóroltam rajta és legalább még egy dolog kipipálva a bakancslistámon. Én amúgy is nagy sportrajongó vagyok, de ha élő játékról van szó, akkor tök mindegy mit nézek, a többiek lelkesedése magával ragad engem is. Szerencsémre azárt már jártas vagyok a foci szabályaiban -ezt teszi ha fiúra kell vigyáznod-. Kedden például az NFL focicsapatokból vizsgáztatott ő és az apuka és annyira nem is szerepeltem rosszul azért. Még a baseball az amit nem bírtam a fejembe verni, hiába volt Seannak egész nyáron baseball edzései, vagy John szabálymagyarázatai, az egyszerűen nem megy. Amikor már azt hinném, hgoy értem mindig történik valami a pályán ami összezavarja a teljes képet. Mindegy is, következő tavasszal valószínűleg ellátogatok majd egy Columbus Clippers meccsre, mert mégis csak illene a hazai csapatot egyszer látnom. Így voltam a Buckeyes-szal is. Fun fact: Ohiot a Buckeye State-nek is hívják, ami annyit tesz, hogy Gesztenye Állam. Ebből arra következtetnél, hogy tudják a gesztenye felhasználásának módjait. Tévedés! Az, hogy az a bizonyos buckeye chocolate csokit és mogyoróvajat tartalmaz, az legalább annyira lepett meg engem, mint az ittenieket, hogy én azt hittem hogy gesztenyepürét találok benne. Teljesen meg vannak döbbenve, hogy a gesztenyét bizony meg is lehet enni :D Gondolom ezekután nem lepődtök meg, hogy ha azt mondom hogy az Ohio State University-nek a focicsapatát Buckeyes-nak becézik és a kabala figurája Brutus, a gesztenyefejű embertestű lény.

Hogy honnan a név, azt nem tudom. Remélhetőleg ő azért még nem szúrta hátba az edzőt, vagy akárki mást...

A meccs csak délben kezdődött, de mi Ewelinával már 11-kor a helyünkön ültünk, ugyanis nem akartunk lekésni semmiről sem. Amikor pedig odakerültünk a stadiumhoz és elkezdtük keresni a helyünket, meglepődve láttuk, hogy mi bizony igen szép kis helyet kaptunk ott. Club szekció, 13. sor 3-4 szék. Én ekkor már majd kiugrottam a bőrömből, hogy nem elég hogy ingyen megyek, még ráadásul nem is a legócskább székeket kaptuk. Sőt, olyannyira közel volt a szék a pályához, hogy amikor a zenekar bevonult fel kellett baktatnom legalább 20sort hogy lássan a formációt amit képeztek (first world's problem :D).

A Purdue zenekara levitálni is tud, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy legyőzzék a Buckeyes-t :)

Buckeyes híres zenekara

A hapek simán lement hídba.

O-H-I-O in progress

Hangosabban!!!

Előzetesben csak annyit tudtam az ellenfélről, hogy a host apukám nem szeretei őket, mert hogy az ő régi egyetemének a nagy riválisai -ő az Indiana University-re járt Bloomington, Indianaban, a Purdue University pedig West Lafayatte, Indiana-ban található-. Úgy hogy eleve ellenszenvvel indítottuk a kapcsolatunkat a 'Boilermakers'-szekkel (ez pedig az ő becenevük). De hát szerintem amúgy is természetes, hogy a hazai csapatnak fogok szurkolni, főleg, hogy a hapsi aki előttünk ült tuti megvert volna minket, ha egy rossz szót is szóltam volna a Buckeyes-ról :D Pedig lehetett volna mit mondani róluk. Az első két negyedben épphogy csak elviselhető volt a játékuk, a harmadik negyedben már a siralmas kategóriát is alig karcolták, aztán az utolsó negyed utolsó 3. percében úgy döntöttek hogy elkezdenek végre játszani is. Ennek eredményeképpen 46másodperccel a vége előtt sikerült közel jutni az ellenfél gólvonalához és 20másodperccel a vége előtt egy touchdown-ot szerezni. Ez azonban még mindig nem lett volna elég a győzelemhez, mivel ez csak 6pontot ér. Az állás ekkor 22-20 volt a Purdue-nak. Ami a stadiumban zajlott ekkor, az elképesztő volt. Mindenki sikítozott, ugrált, bíztatta a csapatot. Szabály szerint ezekután vagy egy field-goal következik 1pontért (általában ez történik, mivel ez nagyobb eséllyes sikerül), vagy kb 10yardnyira a gólvonaltól újra megpróbálhatnak touchdown-ot szerezhetni, de ezúttal csak 2 pontért. 3másodperccel a vége előtt OSU úgy döntött, hogy ők újabb touchdown-ot produkálnak és ezzel egyenlítenek. 3 másodperc!!! El sem hittem, amikor ez megtörtént. 3perccel előtte meg már vonultak el az emberek csalódottam, hogy ezt jól elszúrtuk és vesztettünk. A fejem már fájt a sok kiáltástól meg ugrálástól, ráadásul az sem segített, hogy hideg volt (50%-os eséllyel az esőre, ami csodák-csodájára elkerült minket) meg éhes is voltam nagyon. De itt még nem volt vége a történetnek. Ewelina már ment volna, amikor is szóltam neki, hogy ez még nem a vége, most jön a hosszabbítás. Mindenki úgy fel volt pörögve, hogy csak na, azt le sem lehet írni. Aki volt már Szolnokon Olaj meccsen, vagy Szegeden Pick meccsen, azok tudják miről beszélek.

Ewelina is örül :)

Amikor megnyerték a meccset.

A hosszabbításban mindkét csapatnak van egy-egy lehetősége a touchdown-ra, azaz a labda gólvonal mögé juttatására 25 yard-ról. Buckeyes kezdett és szerzett sikeresen egy gyönyörű touchdown-t egy gyönyörű field góllal együtt. Ewelina ezután már megint útnak indult volna, mert hogy nyertünk, nem? Elvégre most már mi vezettünk 7ponttal. Á, dehogy is; mondtam neki, hogy lassan a testtel, mert ha jól emlékszem, akkor most jön a másik csapat, hogy ugyanezt véghez vigye. Sajnálatos módon nekik már nem sikerült. 2-szer sikerült intercept-elni, vagyis megakadályozni hogy a passz eljusson ahhoz akinek passzolták, majd 3. down-ra 5yardot tudtak megtenni, és 4-re sem tudtak tovább jutni 3yardnál. Tehát a játék véget ért ekkor. 29-22-ra Ohio State elverte a Purdue-t. OoooOoooOooooOOOoooOooo! Mindenki ezt énekelte kb, plusz ment a Go Bucks!!!! Buckeyes! sikítások amíg The White Stripes Seven Nations Army zenéjét nyomatták rendesen, ahogy az utolsó videón hallható is. (külön figyelem 0.50 körül amikor beindul a gitár, na arra a részre énekeltük az OooOOooOooo-t /O, mint Ohio, ha nem lenne egyértlmű :D/). Amúgy nagyon jó ütős, ritmusos zenéket találtak arra, hogy még jobban felpörgessék az embert. Belinkelek ide még egy videót a youtube-ról, hogy az egész félidős műsort láthassátok minden formációval együtt. A videó sajna nem az enyém, én tényleg túl alacsonyan ültem ehhez, de sebaj majd legközelebb :) És változtattam a link betűszínén is, hogy ezekután könnyebben megtaláljátok- köszönöm Berni az észrevételt ;)

 Előre is bocsi, amiért csak így idedobáltam nektek a képeket és a videókat. De nekem egyáltalán nem engedelmeskedik a blogger.com és iszonyat hülyén mozgajta a képeket. Szerettem volna én is ha kicsit rendezett, de akár hogy is akarom, szerinte nincs elég hely két fekvő képnek egymás mellett (pedig én látom, hogy van, de akkor sem hiszi el ezt nekem). Addig is amíg megtanulom kezelni a saját blogomat, élvezzétek ezt a kis ízelítőt a foci meccs hangulatáról :)

Mi sem hittük el, hogy első meccsünk és ilyen izgalmas lett a vége. Tudjátok ti is, milyen az amikor elmész egy meccsre és tisztán látszik, hogy melyik csapat az erősebb, mondhatni hogy unalmas. Na itt aztán nem így volt. Azt kell, hogy mondjam hogy a Boilermakers jobban megérdemelte volna a győzelmet, mert olyan béna volt a védelmünk egész végig, hogy csoda hogy csak 8ponttal vezettek. Volt egy 83yard-os és egy 100yard-os (egész pályás!) touchdownjuk is. A második eset azt jelenti, hogy a játékos végifutott a pályán anélkül, hogy egy védekezőbe botlott volna. Ezeket még nagyjából felhoztuk, de így is mindig elengedtük őket. Sokkal összeszedettebbek voltak, mi alig bírtunk 10yardokat összehozni a 4lehetőségekből. Amúgy a négy 15perces negyed több mint 3 és fél óráig tartott. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sokan unalmasnak találják, mert nem értik miért áll mindig a stopper. A foci lényege, hogy eljuttasd a labdát passz által a gólvonal mögé (ez a touchdown). Ezt úgy tehetik meg, hogy a kezdőrúgás után van 4lehetőségük arra, hogy legalább 10yardot megtegyenek. Ezeket nevezik "down"-oknak. Ha a 4próbálkozás után sincs meg a 10yard, akkor a védelemből támadó lesz és fordítva. Ha meg van a 10yard, akkor onnan újra próbálkozhatnak a következő 10yarddal (és ismét 4lehetőségük van rá). Na már most az óra minden esetben megáll amikor a labda földet ér, és a csapatok sok 30másodperces időt is kérhetnek; plusz a negyedek közötti 5 és 20perces szünetekről se feledkezzünk meg. Ezeket összeadva már meg is van, hogy miért ilyen hosszú egy játék. Nem tudom mi törtétn a mi csapatunkkal, de mondom 3perccel a vége előtt feltámadtak hamvaikból, majd a hosszabbítás alatt is gyönyörű tiszta passzokat láttunk, és valószínűleg ez volt az a pillanat amikor a Boilermakers pedig összeomlott. Sajnáltam is őket, mert ha a foci olyan lenne mint a box, hogy a végén összesítik a meneteket akkor tuti, hogy ők nyertek volna, de így valahogy csak összehoztuk azt a győzelmet.

Félidős Vissza a jövőbe jelenet :) Zene és az autó együtt nagyot ütött!

Majd az alienes jelenet, amikor is a nagy rivális Michigan űrlény játékosait megverik először, azután elviszi az űrhajó.

 Bocsánat a minőségért, de nem rendelkezem a legújabb technológiával. De a lényeg látható és hallható, remélhetőleg. Annyi biztos, hogy eszméletlen milyen koreográfiákat tudnak összehozni. És az ahogy a ritmust tartják és mindneki pontosan tudja, hogy mikor hol van a helye, hihetetlen mennyiségű munkát igényelhet. Mindenesetre jogosan híres az OSU marching band :) Sajnálatos módon a Final Countdown vége lemaradt mivel lemerültek az elemek a kamerában, és ennek ksözönhetően a Vissza a jövőbe részt sem sikerült felvennem, csak a legeslegelejét. De legalább van róla képem.

 Meccs előtt és 100ezer szurkolóval később :)

Valószínűleg a játék érdekesebb volt számomra, mint fényképezkedni.

Szinte meg is tudtam volna érinteni őket, olyan közel voltunk a pályához.

Csak úgy hozzátenném, hogy Szolnok városa beférne ebbe a stadiumba. Csak kicsit volt lenyűgöző látvány. Üresen és tele is.

Ha jól megnézitek a képet, akkor észre lehet venni, hogy itt szürke az egész lelátó,
majd amikor elkezdődött a meccs, minden pirosban színlett.

 
Szóval izgalomban bőven volt részünk, mégis csak jó játéknak voltunk a szemtanúi és mégegyszer hangsúlyozom, hogy tök ingyen! Őszintén mondhatom, hogy az egyik legjobb élményem, mióta itt vagyok az USA-ban. Ez tényleg olyan amit szinte csak itt tudsz megtapasztalni, és úgy éreztem, hogy én ide tartozom, meg tudom szokni hogy az emberek itt teljesen megőrülnek a focicsapatjukért :)
A fejem még mindig fáj, hangon egy időre el is ment, de nagyon megérte! Ha tehetném minden meccsre elmennék. Amúgy is hiányzott már ez a fajta adrenalin, de az hogy ilyen közelről láttam mindent... alig bírtam elhinni, hogy ott voltam. Néha-néha még mindig elkap az a furcsa érzés, hogy "igen, megcsináltam; el sem hiszem, hogy itt vagyok, itt élek Amerikában, és olyan dolgokban volt részem, amikről sosem hittem volna, hogy valaha is lesz". Ezekért a pillanatokért érdemes elviselni a gyerekek hisztijét, vagy az idegesítő kultúrális (vagy inkább intelektuális) különbségeket :)

 Pár random kép:

 A mai nap esseményeiről ennyit, legközelebb Sean képeivel jelentkezem, meg még egy meglepetéssel a jövőhéten, amit már előre látok, hogy kb 10%-át fogja érdekelni az olvasóim közül :D Már most nevetek rajta/m. Bebe, Lea, Kriszti és még azok akik értékelték a legutóbbi bejegyzésem, készüljetek, 26-án visszatérek egy különkiadással!!!

Ps.: szóljatok ha van valami gond a videókkal; fogalmam sincs hogy működnek-e vagy sem, ez az első alkalom hogy mozgóképpel is szolgálok :)