2011. szeptember 28., szerda

Hogy mégis csak tudjátok miről beszélek :)

Na akkor jöjjön egy majdnem mindent meghatározó tényező; a host family :)
Két gyerek, Elinor 10, Sean pedig 8 éves. Eddig csak az anyukával beszélgettem. Biztos meggondolatlannak tartotok ezért, de sebaj. Szóval a lényeg, hogy ők voltak a második család aki megkeresett. Én habozás nélkül írtam nekik, hogy mikor beszélhetnénk skype-on vagy telefonon. Az első családomnál is ugyanígy kezdtem, de ott az anyuka nagyon távolságtartó és szigorú volt, és 3email után (tudom nem olyan sok az) még mindig csak kérdezgetett, ráadásul nekem nem tetsző kérdéseket. Ők tehát dobva lettek. Meg annyira a hely se jött be. Fulton, Maryland. Baltimore közel lett volna, de Washington D.C. 45percnyire. Ennyire pedig nem vágytam a Keleti partokra. Én a Nyugat szerelmese vagyok, San Franciscoval és Seattle-lel az élen. Két héttel a fultoni család után jelentkezett ez a család. Szerdán láttam, hogy van egy család aki érdeklődik utánam, erre írtam nekik, majd jött a válasz, hogy persze, nekem mikor jó beszélni. Megadtam nekik egy elég széles intervallumot mikor kereshetnek. Erre már nem jött válasz, pedig nem volt kedvem délután 2-től este 10-ig a gép előtt várnom rájuk. De mint később kiderült Charlie, a macskájuk/nk beteg lett és állatorvoshoz kellett vinni (ja igen, lesz egy kutyusom is, Gertie). Csütörtök este 9-kor viszont mégis csak sikerült összehoznunk azt a beszélgetést. Nem tartott sokáig, kb 25perc volt, és szerintem az angolom utoljára a nyelvvizsgámon volt ilyen szörnyű, az pedig nem kis teljesítmény :D Ráadásul a 25 perc nem olyan sok. Abból amit a többiek meséltek, legalább egy 40perces beszélgetésre számítottam. Szóval duplán féltem, hogy ezt bizony elbuktam. Mert közben valahogy megtetszettek, igaz nem California (ami örök szívfájdalmam marad), de nagyon kedves családnak tűnik, a gyerekek elég nagyok már, és eléggé önellátók. Dublin tündéri kis város, és Columbust is meg tudnám szokni hamar. Persze lakva ismerszik meg az ember, ahogy a szólás mondja. De úgy voltam vele, hogy hosszas válogatás után sem biztos, hogy találok ilyen családot, és mindegy hány emailt váltunk és hányszor beszélünk, még mindig tarthatnak meglepetéseket. 1órán át mindenki tud bájologni, és az egész úgyis egy nagy zsákbamakcsa. Legnagyobb meglepődésemre péntek délután fél3körül várt egy email tőlük, amiben a host mom azt írta, hogy beszélt a férjével és hogy szeretnének match-elni velem. Azaz engem szeretnének au pairjüknek. Jó érzéseim voltak velük kapcsolatban, de mégsem mertem egyből igent mondani. Először kiváncsi voltam mások véleményére, szerencsére azoktól, akik a legjobban számítanak pozitív visszajelzést kaptam. Szóval mielőtt elmentem itthonról este, gyorsan írtam nekik, hogy örömmel csatlakoznék hozzájuk. Majd dobtam pár emailt a régebbi au pairjeiknek is, hogy mégis milyen ez a család. Igen, tudom okos húzás azután kérdezgetni ezt, miután már igent mondtam nekik. De estére teljesen megnyugodtam, a barátaim tiszta öröme rám is átragadt és megbizonyosodtam arról, hogy jól döntöttem. Plusz a régi lányaik is nagyon kedves és bíztató dolgokat írtak (bővebb jellemzést a gyerekekről majd máskor adok) és a négyből kettő még hosszabbított is náluk. Azóta levelezek a host mom-mal és még mindig nagyon kedves velem. Bizakodva nézek elé annak a november 13-i napnak (a névnapomnak :P) amikor is el kell hagynom az országot, és át kell adnommagam az ismeretlennek :)


Még egy kis infó Dublinról, ahol élni fogok:
http://www.dublin.oh.us/

7 megjegyzés:

  1. Szia. Most leltem rá a blogodra, tetszik és követni fogom az eseményeket:) pusz, szép napot

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm mindkettőtöknek :)
    Remélem nem okozom majd csalódást se nektek, se magamnak ;)

    VálaszTörlés
  3. Szija!

    Most találtam a blogodra, és hű olvasóddá vedlek :) Érezd nagyon jól magad!

    Egy au pair társ Svájcból ;)

    VálaszTörlés
  4. Köszi szépen Ági :)
    Svájc is biztos izgalmas lehet, egyszer szívesen elnéznék oda is, remélem sikerül majd valamikor. Valamiért mindig meglepődöm, hogy Európában is vannak emberek akiknek szükségük van au pairekre. Úgy néz ki, nem csak az amcsik lehetnek lusták, vagy túl elfoglaltak :D

    VálaszTörlés
  5. Szia Ágica :)
    Lenne egy ismerősöm aki érdeklődne, hogy milyen az au pair élet Svájcban. Megtennéd, hogy elküldöd az email címed az enyémre, hogy esetleg fel tudja venni veled a kapcsolatot? persze csak ha nem gond. lenne pár kérdése, mert gondolkodik azon, hogy ő is kipróbálja magát Svájcban, így Anglia után.
    Remélem elolvasod ezt a kommentet valamikor a közeljövőben. Előre is köszi :)
    (itt az email címem: slivia1218@hotmail.com)

    VálaszTörlés
  6. Nah a hozzászólásaid után csak megtaláltam a blogodat is nagy nehezen :) Szerintem jól fogsz járni a gyerekekkel, én is nagyobbakkal szerettem volna lenni első sorban de a bölcsődés gyakorlatom után már nem is bánom annyira hogy picijeim lesznek (8 hónapos meg 5 éves). :) Aztán ha valamikor szükséged lesz útitársra vagy ha szeretnél Texas-ba látogatni akkor szólj nyugodtan:) Írj rám nyugodtan bármikor e-mailen (lovasf@gmail.com) vagy skype-on (lovasf) ígérem igyekezlek majd szorgalmasan olvasgatni :)

    VálaszTörlés