2011. november 21., hétfő

"A megszokás mindennel kibékít bennünket"

Első napjaim Ohio-ban
Eddig még sosem utaztam olyan kicsi repülővel, mint amivel Ohio-ba jöttem. Nem sokat késtünk, maximum fél órát, de azt se tudom, hogy miért ugyanis időben beszálltunk. Csak egyszerűen nem indultunk el. Legalább 30-40 percet álltunk a kifutópályán. Mivel egyre közelebb volt a "nagy találkozás" ideje, ezért egyre idegesebb lettem én is, és nem bántam volna ha minél hamarabb elindulunk. Aztán végre eljött a felszállás ideje. Még vetettem egy utolsó pillantást New York-ra; mivel tiszta volt az ég, ezért jól lehetett látni mindent. Hát még mindig gyönyörű, és hatalmas nagy :)
Szeretek repülni, és talán sötétben még élvezetesebb. Most már csak egy napfelkeltét kéne valahogy összehozni repülés közben... :P
9körül érkeztem meg Columbusba. Alig lézengett pár ember a reptéren, és sehol senki nem állított meg, hogy ki vagyok, mi vagyok, van-e jegyem, egyáltalán az én csomagom van-e nálam. (Ugyanis olyan kicsi volt a gép, hogy még a kézipoggyász egy részét is le kellett adnom úton a gép felé-amit felcímkéztek és odadták a másik végét a címkének, hogy mindenki azonosítani tudja majd a saját csomagját- így ennek ugyan nem sok értelme volt, mert bárki elvehette volna bárkiét). Amikor kiértem a bőröndfelvevős részhez, már láttam az anyukát, és ő is elég hamar felismert engem. Csak ő jött ki, mert ugye a gyerekeknek ez már késő volt. Nem sokat beszélgettünk. Nem is volt kedvem, mert fáradt voltam, meg amúgy is sokkolva voltam még mindig :D Amikor megérkeztünk, apuka volt lent, a nagymamával- ő vigyázott a héten a gyerekekre, mert a régi au pair már elment- majd lejött Sean is. Gondolom túlságosan kiváncsi volt az új lányra :) Segített felvinni a laptop táskám. Bár szegénykém az lehet még nehezebb volt mint a másik kézipoggyászom, elvégre könyvek is voltak benne :) De csak azért is felhozta nekem. Aznap már használhatatlan voltam, amit szerintem ők is láttak. Gyors átadták a szobám, megkérdezték szükségem van-e bármire is és magamra is hagytak utána. Nem kellett sok idő, viszonylag hamar elaludtam. De azért volt egy pár perc keserves fetrengés az ágyon, hogy mit fogok én holnap itt csinálni...egy tök idegen családnál, tök idegen szobában, azt se tudom hány ezer km-re találnám az első ismerős arcot. Próbáltam elhessegetni minden ilyen gondolatot, majd észrevettem hogy az ébresztőórámon rádiót is lehet hallgatni. Szóval a zenének sikerült hamar elnyomnia. Reggel kb 9ig aludtam, vagyis már hallottam hamarabb is, hogy a gyerekek ébren vannak, és Noryval még nem is találkoztam még, de mégsem vitt rá a lélek, hogy kimenjek. Megvártam míg elmentek, majd felkeltem, elmentem fürdeni, összeszedni magam. 10 körül sikeresen rávettem magam, hogy kitegyem a lábam a szobámból. Ja igen, ugyanis saját fürdőm van, és gardróbom :) Mikor lementem, az anyuka is pont távozóban volt; valami üzleti találkozóra ment. Gyors elmondta, hogy egyek bármit amit akarok, meg hogy nagyjából mit hol találok. Mondanom sem kell a legegyszerűbbet választottam- műzlit, és azóta is minden reggel azt eszek- ugyanis nem akartam azzal szenvedni, hogy most mihez nyúlhatok vagy mihez nem. Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog az au pairkedésben. Mások dolgaihoz nyúlni, és azt úgy használni mintha  a tiéd lenne. De egy év alat csak lesz időm megszokni ezt is. Ez csak így működhet, én igyekszem odatenni magam rendesen, és alkalmazkodni az itteni szokásokhoz. Még ahhoz is, amit otthon biztos nem így csinálnék, vagy nem engednék meg. Lásd: kutya a házban (de erről majd később).
Kilátás a hátsó udvarra; szép kis panoráma mondhatom :)
A gyerekek 4-kor érnek haza általában, de Nory az egyik barátnőjéhez ment suli után, szóval megint csak Seannal találkoztam. Kimentünk labdázni egy kicsit, majd bent rajzolgattunk. Most arra van rákattanva, hogy ő rajzol valamit  a lapra, majd nekem azt folytatnom kell. Az elején még finomkodott, de aztán az lett a játék vége, hogy ő próbálta valahogy megölni a papíron levő emberkét, én meg próbáltam valahogy megmenteni. Nem sok sikerrel mondhatom :D De ha neki ez tetszik, akkor nekem is :P Utána megmutatta, milyen a folyóírása, és én is leírtam neki a magyar ABC-t. Ezután már kóstolgatott a gyerek; leírt dolgokat, és kérdezte el tudom-e olvasni. Elkezdett olyan dolgokat is leírogatni, mint pl. 'fenék', de mivel ismertem azokat a szavakat, nem tudott csőbe húzni :) Aztán 7körül hazaért Nory is, vele nem sokat játszottam vagy beszélgettem, ő csendesebb mint a fiú, és jobban el is van magában. Énekelget, táncolgat :) Majd vacsora után, amikor az egész család együtt volt, átadtam nekik az ajándékokat. Azt hiszem örültek neki :) Norynak nagyon tetszett a titokdoboz, és Sean is örült a Rubik kockának, az édességekről meg ne is beszéljünk. Azt mondták, sokkal finomabb mint az amerikai csokik, amit én még nem tudok megerősíteni, mert még nem ettem csokit mióta itt vagyok. Majd beszélgettünk még egy kicsit este, megnéztük együtt a Zookeeper-t, és mindenki elvonult aludni.
Szombaton megint elfogott reggel ez a "nem-akarok-elhagyni-az-egyetlen-biztonságot-nyújtó-helyiséget" hangulat, de végülis csak sikerült megtennem az első lépéseket. Norynak kóruspróbája volt, szóval ő hamar elment reggel, majd Sean és apuka is útnak indult a fodrászhoz. Sikeresen megint egyedül maradtam, amit nem is nagyon bántam. Egy körül értek haza, majd eldöntöttük, hogy elmegyünk kajálni valahova. Kérdezték mit akarok, mexikóit vagy indiait; és mivel még egyiket se nagyon ettem, ezért a mexikói mellett döntöttek. Hozzáteszem helyesen :D Egyszer ettem már otthon úgymond mexikói kaját, de azért az itteni sokkal másabb volt, és finomabb is. Sokkal nagyobb volt az itteni burito, mint az otthoni és csak 6.50$-be került. Az itteni árakhoz képest ez semmi. Ezután elmentünk vásárolni, és hát én megint csak ámultam-bámultam, hogy itt minden olyan hatalmas. Találtunk "magyar" pirospaprikát, amit gyors meg is vettek, hogy majd úgyis csinálok belőle valamit :D Azt hiszem a szombatom ennyi volt, gyorsan eltelt az idő, nem csináltam semmit, mégis hullafáradt voltam. Szerintem 10kor már aludtam. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára...
Vasárnap már jobb voltam, már 9kor ki mertem menni a szobámból, de gyorsan vissza is húztam a csíkot, ugyanis nem tudtam mit kezdeni magammal odalent. Délben szólt apuka, hogy mehetünk vezetni. Mondhatom kicsit se éreztem magam rosszul :D Sajnálatos módon nem egy batár dögöt kell vezetnem, amit tudom hogy nehezebb lenne, de olyat még sosem vezettem :( Egy Toyota Corollám (sedan) lesz. Nagyon-nagyon-nagyon fura, hogy a bal lábad semmire sem használod vezetés közben. Arról meg ne is beszéljünk, hogy reflex-szerűen kapnék a sebváltóhoz amikor hallom, hogy a motor hangosodik :D De nem, itt tényleg semmit sem kell csinálni ahhoz hogy elindulj. Először fura volt, de idővel kezdtem megszokni, és mondhatni kellemes volt, hogy nem kell azon izgulnom, hogy vajon melyik STOP táblánál fulladok le :D Persze hiányzoni fog a váltás, de tény hogy itt egyszerűbb. Az utak viszonylag jó minőségűek, és szélesek. Amire majd még figyelnem kell azok, a szarvasok és a mókusok. Csak úgy járnak kelnek az úton, szóval óvatosnak kell lennem bizonyos területeken. Nagyon aranyos volt apuka, mert ahogy beszélgettünk mondtam neki, hogy azért mégis csak fura az egész, mert mégsem az én autóm, vagy az én családom autója az amit vezetnem kell, és erre csak annyit mondott, hogy ez most már az én autóm is :) Közben elvitt az apuka külterületre is, és ott nyomhattam neki nyugodtan. Olyan jól esett 60-nal menni :D persze nem km/h-ban :) Utána siethettem haza, mert fél2kor jöttek értem, ugyanis már meg is volt az első cluster meeting (azaz az egy körzetbe tartozó au pairek találkozója). Elmentünk az egyik lány host mom-jának a Pilates stúdiójába. Huh kemény az a Pilates, de nagyon jól esett, mert egy ideje már nem nagyon sportoltam semmit sem. Elég sok új lány van itt, de nagyon kedvesek a régi lányok is. Kicsi a cluster, összesen 24-en vagyunk. És már pénteken bombáztak a dubliniak, hogy ha van kedvem akkor menjünk el valahova. Persze akkor még nem volt kedvem, örültem, hogy ha a családhoz mertem szólni, nem hogy még újabb emberek kerüljenek az életembe. De vasárnap elmentünk együt kajálni, utána meg moziba szóval most már ismerek pár embert. velük már a beszéd is könnyebben ment valahogy.
És mára is volt már programom. Fura, hogy ennyire kedvesek. persze valószínűleg én is ilyen lennék, de akkor is... Tegnap csak úgy odajött hozzám az egyik lány, hogy bármikor ha van kedvem akkor lóghatunk együtt. Aztán írt is este, hogy mi minden van a közelben, és ha akarom akkor még el is jön értem és elmehetünk valahova. Hála Anne-nek megismerhettem egy másik tipikus amerikai dolgot, mégpedig a milkshake-et, ugyanis a Steak&Shake-be mentünk kajálni, és állítólag ott lehet kapni az egyik legjobb milkshake-et. Jól esik, hogy így felkarolnak, egyedül nehéz lenne. Olyan sok minden van itt, amit magamtól nem találnék meg. Mint pl. tegnap az Easton Town Center Columbusban. Ez egy kisebb bevásárló komplexum.
Most már tényleg minden karácsonylázban ég, és úgy néz ki mindenhol ott a Mikulás már :)
Boltok, üzletek ameddig a szem ellát. Ez az Easton Town Center...
Mint mondottam; JÖN A KARÁCSONY!!!!
Szerintem egy kisebb falu elférne benne. Van itt ezerféle étterem, ruházati bolt, elektronikai bolt, mint pl. az Apple, és van mozijuk is. Először beültönk a Cheesecake factory-ba, ahol nem csak torták vannak, hanem rendes kaják is. Kinéztem magamnak egy salátát, legközelebb tuti olyat rendelek plusz valamilyen tortaszeletet is, de most még csak Blue Cheese Burger-nél maradtam. Annyival másabb mint az otthoni állítólagos hamburgerek.... és ha egyszer veszel innivalót, akkor utána már ingyen utántöltik, annyiszor ahányszor kiürül a poharad. Nem rossz szokás, a magyarok is átvehetnék ezt :)
Blue Cheese Burger
Majd miután degeszre tömtük magunkat -az az egy cheeseburger is sok volt már- átmentünk a moziba. Nem mondom, hogy Twilight rajongó lennék, de gondoltam a társaság kedvéért megéri. Meg tényleg olyan régen voltam utoljára moziban, hogy jól esett végre újra ilyen körülmények között filmezni. Közben sajnos rádöbbentem, hogy valószínűleg a pénztárcám fogja bánni ezt, mert nagy filmrajongó vagyok, és ahh!! annyi jó film lesz amit ott szeretnék megnézni. Nemsoká itt a Darkest Hour, Sherlock Holmes 2. és a Mission Impossible 4. is. És ez csak néhány a sok közül. Okosan kell majd szortíroznom, valószínűleg a kevésbé izgalmas, látványos filmekkel várni fogok, és majd kikölcsönzöm a könyvtárból valamikor. Kb 9-re értünk haza, és megint fáradt voltam ahhoz hogy megírjam a blogbejegyzést. Vivinek van igaza, hogy mindig aznap kéne leülni és gyors megírni, mert különben elfelejti az ember, mik is történtek vele. Igyekszem sűrűbben írni, nekem is könnyebb lenne, meg nektek is lenne olvasnivalótok a reggeli mellé ;)
Mára búcsúzom is, megyek megnézem hogy áll a gyerekek laundry-ja. Lassan a szárítógép is végez. És legközelebb megpróbálok bővebb jellemzést adni a családtagokról :) Mondjuk most jut eszembe, hogy holnap délután útnak indulunk Indiana-ba, a host apuka szüleihez. Ott töltjük a hálaadást, és nem hiszem hogy viszem a laptopot, szóval arra a beszámolóra lehet várnotok kell vasárnapig. Addig is puszi mindenkinek. Köszönöm a hozzászólásokat, biztatásokat, jó kívánságokat!
Legyetek jók,
Szilvi

6 megjegyzés:

  1. Szilvi!tökre örülök hogy jól érzed magad4csodás a kilátás a kertre!:O:O:O
    És a karácsonyos képeknél remélem gondolsz rám!áhhh:D:D:D
    úgy várom a bejegyzéseidet mint a messiást!Tartsd meg Vivi tanácsát!
    puszillak és boldog hálaadást! <3

    VálaszTörlés
  2. illetve fogadd meg a tanácsát:)

    VálaszTörlés
  3. Én éppen most írtam meg a napi eseményeket, aztán ki tudja mikor teszem majd közzé, de különben káosz lenne. Aztán még így is sokan írnak privátot, ami jól esik de képtelenség mindenre normálisan válaszolni, úgy ahogy szeretnék... :)

    Örülök, hogy ennyire beindult nálad is az élet. A kilátás a hátsó kertre mesés, gyönyörű helyen lehetsz. Nem lesznek nagy gondjaid a dolgokhoz szokással úgy érzem.
    Amit írtál, hogy felkeltél az első reggelen és legszívesebben örök életedre ott maradnál, mert nem mersz lemenni - ahh istenem, pontosan háromszor éltem már át ugyanezt. És most te is, elmondhatatlan érzés az biztos.

    További szép élményeket kívánok neked, hála istennek nálam is rendbe jött minden!
    Puszillak, és remélem találkozunk valahol idekint^^

    VálaszTörlés
  4. Szia Szilvi!

    Nagyon szép környéken lakhatsz, gyönyörű a kilátás a hátsó kertből... Bár én MÉG nem voltam au pair, de meg tudom érteni, hogy milyen nehéz lehet idegen helyen, idegen emberekkel együtt élni, de valóban ahogy majd telnek a napok, hetek, egyre jobban belerázódsz, és megszokod az új életedet.

    üdv

    Kriszta

    VálaszTörlés
  5. Szia Szilvi!

    Nagyon vártam már a bejegyzésed. És Vivinek igaza van, írd le azonnal. Imádok a reggeli kávém mellett blog bejegyzéseket olvasni :)
    A kilátásod meseszép! ÉS a karácsony szelét már én is érzem :)

    VálaszTörlés
  6. Szia Szilvi

    Örülök, hogy épségben megérkeztél s jól érzed magad:)Remélem így is marad:) élvezd ezt az 1 évet.

    Puszi

    VálaszTörlés