2011. december 24., szombat

Egy újabb kellemes meglepetés

Tudom, hogy már sokadjára, de újból bocsánatért esedezem, amiért nem írtam. De ez most tényleg nem az én hibámból van. Az a fránya vírus igencsak megnehezíti a mindennapjaimat. Amikor már azt hiszem, hogy sikerült törölni, akkor megint visszatér és kezdhetem előről a tisztítási procedúrát. De hála kedves családomnak a héten megérkezett a telepítő CD, úgy hogy valamikor a héten újra is rakhatom a Windowst. Remélem ez véglel megoldja a problémámat.
Na de ott tartottam, hogy szülinapoztunk. Ennyit ugye már elárultam egy hete :)
Vasárnap születésnapom volt és ennek köszönhetően én kerültem a középpontba. Persze örültem, de aki ismer az tudja, hogy nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. Mondjuk ez is csak annak tudható be, hogy érzelmileg analfabéta vagyok, azaz hiába örülök valaminek, azt nem igazán tudom kimutatni. Ezért félek előre a karácsonytól is :D
Sejtettem, hogy kapni fogok valami aprócska ajándékot, de nem gondoltam, hogy olyat is kapok amit még szerettem is volna kapni. A gyerekektől (igen, külön kaptam a gyerekektől és külön a szülőktől) egy órát kaptam, míg a szülőktől pihe-puha sálat és kesztyűt. Tudniillik sál-mániás vagyok, és hát igen a bőröndömbe bele kellett gyömöszölnöm 5sálat is, nem maradhatott otthon egy se :P És az órának is nagyon örültem, mert amúgy is terveztem egyet venni. Egyszer említettem még novemberben az anyukának, hogy majd szeretnék egy órát, mert az enyém tönkrement. És tessék emlékezett rá! Nagyon jól esik, hogy figyel is amikor beszélünk, nem csak bólogat. Délután elmentük egy koncertre, ahol Nory kórusa is énekelt. Azt hittem, hogy valami kisebb ünnepség lesz, kb olyan méretű mint mondjuk otthon, az általános iskolákban szokott lenni. Tudjátok, elénekelnek 5-6 dalt, aztán ennyi. De ez kicsit több volt, kicsit alulöltözöttnek is éreztem magam :D Közel két órás volt a koncert, és a gyerekek igazából vendégszereplők voltak, a helyi szimfónikus zenekar zeneszámai között. Miután összeszedtük Noryt, és az ajándékot amit a tombolán nyertünk indultunk is vissza Dublin felé, hogy elmenjünk vacsorázni a születésnapom alkalmából. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, mert a gyerekek nyűgösek voltak, és nem akartam, hogy az egész vacsora úgy teljen, hogy hol az egyikre, hol a másikra kelljen rászólni. De szerencsére csak azért voltak nyűgösek, mert nem ebédeltek rendesen. Szóval amint megérkezett a kaja, ők is rendben voltak, és kellemes hangulatban fogyaszthattuk el az ételt. Egy olasz étterembe mentünk. Nem mondom, hogy luxus-étterem, de magamtól valószínűleg nem ülök be oda. Annyira azért még se az én pénztárcámhoz való. Én azt hiszem tortellinit ettem, és örültem, mert végre normális étel volt előttem. Azt tudni kell az amerikaiakról, hogy a gasztronómiai kultúrájuk igencsak szegényes. Legalább is szerintem. Főleg akkor ha olyan válógatós gyerekekkel kell együtt enned, mint nekem :D Szeretem ha elmegyünk valahova, ahol végre mást is ehetek a mac&cheese és chicken nugets-en kívül. Vacsora után hazajöttünk, ahol azt hittem hogy vége a napnak, de nem mert még várt rám 4darab cupcake :) Ezt az egyet hiányoltam egészen addig; mármint nem pont a cupcake-eket, hanem azt hogy valamiféle torta legyen, vagy legalább valami sütemény. De úgy néz ki ez itt nem nagyon szokás. Helyette viszont kaptam azokat a nagyon finom cupcake-ket 3darab gyertyával (2- a 20-asnak és egy az 1-esnek) :D Így kell örökre fiatalnak maradni :)
"Gyerekeim" és a szülinapi "tortám" :)

Tudom születésnap volt, és a 21. ráadásul, de én nem bánom, hogy "csak" ennyi történt velem. Biztos valami izgalmasabb beszámolóra számítottatok, de csalódást kell hogy okozzak, tőlem ilyet nagyon nem nem fogtok kapni :D Sosem voltam az a nagy ünneplős típus, és sokszor minél jobban akarnám, annál kevésbe sikerülne jól ha partizni mennék. Nálam ez úgy működik, mint a szilveszter. Az ember erőlteti a jókedvet, a bulit, de közben lehet, hogy jobb lenne szolidabb körülmények között lenni olyan emberekkel akiknek a társaságát tényleg élvezi. Tudon, tudom unalmas vagyok... de legalább vicces :) (Ha ez nem jönne át az írásaimból, akkor sajnálom. Vannak emberek, akik nem fogékonyak az "én" humoromra, és hozzá kell tennem, hogy nem az ő hibájuk, sokszor tényleg eléggé elborul az agyam:D)
Igaz este el akartam menni a lányokkal vacsozni, meg filmet nézni. De túl későn értem haza, és nem volt már kedvem kimozdulni a házból újra. De másnap találkoztam az egyik dublini lánnyal, Juliana-val. Bementünk Columbusba, hogy beíratkozzunk a tanfolyamokra. Nekem nem sikerült még döntenem, mert nem akartam angol kurzus-ra menni; akár szükségem lenne rá, akár nem. És szerencsére az anyuka is erőltette, hogy igen is keressek mást, mert unatkoznék az angol órákon. És igaza van neki is, ha már fizet érte (500$-ig a család fizeti a kurzusokat), akkor ne csak kidobja azt a pénzt, hanem legyen is értelme. Szóval megtudtam, hogy mi kell nekem ahhoz, hogy normális egyetemi/fősikolai kurzusokat is fel tudjak venni, de sajna a téli szemeszterről már lemaradtam, de február 15-ig lehet jelentkezni a tavaszira, úgy hogy megpróbálkozom azzal. Nézegettem már miket lehetne felvenni, és eddig a kriminológia és a matematika tetszett a legjobban. De majd meglátom miket vehetek fel, és melyik milyen időpontban van. De addig is kénytelen vagyok angolra menni. A J1-es vízum egyik feltétele, hogy teljesíteni kell 6kreditnyi, vagy pedig 80órányi kurzust. Azt hallottam, a többi lánytól, hogy ha ez nincs meg az év végére, akkor utána nem jelentkezhtesz újból erre a vízumra, vagy egyéb vízumra. Én ezt nem tudom pontosan, mert eszembe se jutott, hogy ne teljesítsem, főleg ha már utána itt akarom folytatni a tanulmányaimat. Szóval január 9-én kezdődik elméletileg a téli negyed, és úgy döntöttem, hogy ha angol, akkor legalább legyen értelme. Ezért a Basic English for Health Care tanfolyamot fogom választani. Valószínűleg hasznosabb lesz, mint az hogy 55.-jére is az igeidőket próbálják megtanítani. Nem azt mondom, hogy olyan zseni vagyok angolból, de amilyen szinten nekem tudnom kell a nyelvtant, az már meg van. Egyeteni szinten meg nincs szükségem arra, hogy mondatot tudjak elemezni angolul (nem mintha ezt tanítanák ezeken a kurzusokon).
Már nagyon várom, hogy suliba járjak, mert szinte érzem, ahogy elszivacsosodik az agyam :D Annyira nem használom, és az, hogy csak az angolon kell gondolkodnom nem mozgat meg annyira. Lefáraszt, de ha használom más "részét" is az agyamnak, akkor nagy bajban leszek, amikor újra eljön az ideje az egyetemnek.
Kedden elmentem vásárolni Juliana-val és Chanel-lel. Gondoltam, hogy ha többen megyünk, akkor hamarabb találok ajándékot, bízván a 'több szem, többet lát' mondásban. De úgy érzem, hogy nekem inkább csak leszűkítette a látóköröm, és ahelyett hogy beszereztem volna minden ajándékot, majdnem vettem magamnak egy cipőt. De szerencsére azt mondta Chanel, hogy inkább jöjjünk vissza karácsony után, ha még mindig akarjuk a cipőket. Igaza volt, kb százezerszer bántam volna meg azóta, ha megvettem volna akkor. A héten egy hónapra elegendő pénzt költöttem már...
- Folyt. köv. -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése