Összefoglaló - Christmas edition

Eljött ez is, sőt már el is múlt...
Érdekes tapasztalataim vannak itt a karácsonnyal kapcsolatban. 24-én nem sok minden történt, a család elment ugyan misére, de nem az éjfélire, szóval tényleg semmi különös nem történt aznap. Pedig nagyon szívesen megnéztem volna egy éjféli misét, mivel még sosem volt részem olyanban. No de a 25.-e, az már valami! Szerintem számukra akár ebből az egyetlen napból is állhatna a karácsony, mert nagyon az ajándékbontáson kívül nem csinálnak semmit. Várjunk csak, most jutott eszembe, hogy mit csináltunk 24-én. Este még sütöttünk sütit, amit utána mi díszítettünk ki cukorkákkal és színes frostinggal (nem jut eszembe magyarul; cukor+tojásfehérje keveréke) Santa-nak, azaz a Télapónak. De ennyi történt összesen. Na szóval 25-én reggel már 7-re lent kellett lennem, ugyanis a gyerekek nem tudtam aludni, mivel hogy ajándéknyitás volt. Én még soha, de soha az életben nem láttam ennyi ajándékot egy fa alatt... szívesen elfogadtam volna az árát az alattuk heverő cuccoknak, egy szemeszternyi (amerikai!!!) egyetemet biztos hogy ki tudnék belőle fizetni.

Karácsonyfa 15-ke táján

Reggel 7-től egészen 9-ig bontogatták az ajándékokat a gyerekek, meg mi is felnőttek. Habár az övékhez képest én hamar kifogytam belőlük :D :D De nem is gond, számomra úgysem erről szólt. Azt pedig teljesen meg tudom érteni, hogy nehéz személyreszóló ajándékot találni, mikor csak egy hónapja ismernek. Nekem is nehéz volt kitalálnom minek is örülnének. Úgy vettem észre, hogy örültek az ajándékoknak, persze azért az enyéim eltörpültek a többi mellett.
 Amin mondhatni hogy kiakadtam, az az volt amikor a kislány megkapta a mobilját. Ez csak azért lepett meg, mert erre a kérésére mindig azt a választ kapta, hogy nincs még neki szüksége rá, hisz csak 10 éves. És milyen igaz is ez... de úgy néz ki ezt csak azért mondták, hogy elaltassák a gyanút. A második sokk akkor ért, amikor a kislány megkapta a laptopját. Bizony jól olvassátok; laptopot kapott. Tudom, mostanság már nem nagy összeg egy-egy laptop, és itt most nem is azon akadok fenn, hogy mennyibe kerülhet, hanem hogy csak 10 éves.

Karácsonyfa 24-ke éjjelén

Nem azt mondom, hogy én nem használtam számítógépet 10évesen, de nem volt sajátom (no meg nagyon internet sem). Anyuka szintén kapott egy laptopot (az iPad mellé), a kisfiú meg millió Lego-t, azok a hatalmasok pedig igen csak súrolják, ha nem lépik át azt a 100$-os határt. De ahogy elnéztem ez normális. És van egy sejtésem, főleg ahogy a többi au pair beszámolóját is olvasgatom, hogy mindenhol így működik a dolog. És talán még azt kell, hogy mondjam, hogy ez a család még nincs is elszállva magától, és ahhoz képest két lábbal állnak a földön. Köztudott -és az orientáción is ezt hajtogatják- hogy azok a családok akiknek au pairjük van, azok általában azért a jómódúak közé tartoznak. Ez pedig erőteljesen alátámasztotta ezt. Mindezt csak azért írtam le, hogy lássátok milyen különbségek is vannak, nem csak hogy a magyar és az amerikai szokások mennyire mások, de az is feltűnő, mennyit változott a világ pár év alatt. Számomra olya fura, hogy igazából még csak 21 vagyok (a kislány alig 10évvel fiatalabb nálam) és mégis ez alatt a pár év alatt, mennyi minden változott. Nagyon felgyorsult a világ, és a mai gyerekek is nagyon hamar felnőnek. Mert belegondolva, hiába is akarná az ember azok szerint az értékek szerint nevelni a gyerekét, ahogy őt nevelték (és ahogy normálisnak tűnhet) egyszerűen lehetetlen, mivel ehhez ki kéne zárni a külvilágot teljesen. Igazából sajnálom ezeket a gyerekeket, és félek belegondolni, mi lesz majd az enyéimmel. Szerintem nagyon sokat veszítenek a gyerekkorukból... de hát nekik végülis ez a normális; lehet csak én nem tudok lépést tartani :)

Saját névreszóló karácsonyi zokni! :) Egy kis szütyőszerűség, Macy's kártya, Color me mine kártya, USA útikönyv, hógömb, szappan, és kis díszpanda a gyerekektől

Ajándékbontás után én visszafeküdtem aludni :D Egyszerűen nem bírtam ébren maradni, ráadásul a hideg is rázott. Csak idő kérdése volt, hogy mikor leszek már én is beteg. A gyerekek és a szülők után várható volt már. Szerencsére eddig még nem lettem rosszul, szóval egy kis tüsszögésen, reggeli torkfájáson kívül megúsztam a dolgot. Reméljük így is marad, igyekszem elejét venni a dolognak; már szedek is valami megfázás elleni cukorkát.
11 után aztán csak felkeltem. Nehezen ugyan, de sikerült emberi kinézetet varázsolnom magamnak, szóval útnak is indulhattam istentiszteletre. Nagyon tetszett a mostani. Természetesen karácsonyi volt, és egyfajta történetet adtak elő; a narrátor és a zenei darabok felváltva jöttek, szóval tényleg élvezetes volt. Néhol minket is belevontak és együtt énekeltünk. A figyelem középpontjából megint csak nem sikerült kikerülnöm. Ismét feltűntem a mellettem ülő férfinak, hogy ő bizony engem még életében nem látott. Na akkor kezdtem előről a történetem, hogy ki és mi vagyok, és hogy honnam jöttem, stb, stb. Mondjuk nagyon aranyos volt, mert egyfolytában azt hajtogatta, hogy ez mennyire lenyűgöző, és hogy milyen jó az angolom. A harmadik ilyen kijelentés után megmondtam, hogy annyira azért nem jó, csak folyton ezek a kérdések ismétlődnek, szóval már kész válaszaim vannak :D Ahogy beszélgettünk megjelent egy lány is a semmiből, és elkezdte kérdezgetni, hogy jól hallotta-e hogy magyar vagyok, ugyanis ő és a családja is azok. Jobban mondva a nagyszülők jöttek Magyarországról, és ők ugyan már nem beszélnek magyarul, de a szokásokat még igyekszenek tartani. El is újságolta, hogy töltött káposzta lesz a karácsonyi ebéd náluk. Hirtelen nagyon irigy lettem rájuk :D A hétvégén most már muszáj csinálnom valami magyart, mert elegem van ebből a monoton étkezésből. Miután ezt a kört is lefutottam, a férfi akinek először feltűntem bemutatott a feleségének, aki vitt tovább a püspöknek, aki vitt tovább az ő feleségének. Úgy éreztem magam mint valami kirakati árú, amit kézről kézre adnak, hogy csodálhassák. Nekem aki nem szeret a figyelem középpontjában lenni, mondhatni hogy eléggé megrázó volt :D
Amit Vivi is mondott, hogy a sztereotípia miszerint senki sem ismeri Magyarországot, az itt is megdőlni látszott. Hálaadáskor is találtam egy családtagot, aki járt már Budapesten, és most a gyülekezetben is volt egy nő aki 2éve járt ott, és elmondása szerint imádta, és gyönyörű város. Arról nem is beszélve, hogy a püspök fia Magyarországon szolgált missziót 2004-ben, szóval duplán izgatottak voltak. Sorban csak jöttek a kérdések, azt se tudtam kinek válaszoljak először és arra sem emlékszem tisztán mikor lettem meghívva a karácsonyi vacsorára, vagy hogy mikor mondtam igent arra :D Már csak arra kaptam fel a fejem, hogy kezembe nyomják a címüket és a telefonszámukat...
Hazamentem, elkéredzkedtem, majd megjelentem az Elton családnál (a püspökömnél). Elég hosszúra sikeredett a délután. Igaz, hogy fél4-re kellett ott lennem a megbeszéltek szerint, de közben jött egy telefonhívás a fiúktól, aki missziót szolgál, és karácsony alkalmával most hívhatta fel a családját. Természetesen megértettem, és nem is nagyon bántam; hagy beszélgessenek csak. Mondjuk ennek az lett a végeredménye, hogy felváltva kérdezgettek, mert amíg az apuka beszélt a fiúkkal, addig az anyuka faggatott, majd fordítva. Miután letudták ezt a fiúkat, megint feljött, hogy magyar vagyok, és hát ennek örömére fel kellett hívni a másik fiúkat, aki Mo-n töltött két évet. Majd egyszer csak odanyomták a telefont a kezembe, hogy teszteljem a fiúk magyar tudását :D Szerencsétlen gyereket sajnáltam, mert nem csak hogy nagyon fura volt a helyzet, de azért 6év alatt sokat felejt az ember, és nem hiszem hogy minden nap gyakorolni tudta volna a magyart :D De ahhoz képest tényleg nem volt rossz, az akkcentusa nem volt erős, egyszer nem értette meg hogy mit szeretnék, de át is ugrottam azt a részt, úgy tettem mintha minden rendben lenne. A szülők persze nagyon büszkék voltak, amikor megmondtam, hogy a fiúk átment a teszten :)
Aztán lassan a pulyka is megsült végre. Már épp ideje volt, mert csak egy fél pirítóst ettem addig az nap :D Nagyon finom, igazi krumpliból készült tört krumpli volt, sült pulykával, azzal a töltelékkel amit nagyon megszerettem Hálaadás során (ha olvastátok akkor emlékeztek, arra a kenyérkockákra, amik húsleves-szerűségbe vannak mártva, majd lepirítva) meg gravy mártással. Amit nem tudok leírni milyen is igazából... És a nap fénypontja a sütőtök pite volt tejszínhabbal :) Isteni, még ha bolti, akkor is :D Közben is jókat beszélgettünk. Az apuka biokémikus, egyetemi professzor az Ohio State University-n, szóval beszélgettünk az egyetemről, mondta hogy szokott magyar tudósokkal is találkozni különböző konferenciákon. Megint csak sokkoltam mindenkit amikor kérdezték, hogy mit tanultam itthon. Már ezért megérte arra a szakra jelentkezni (molekuláris bionika) :D A másik fiúk meg nemzetközi tanulmányokat folytat, szóval ő egész sokat tudott Magyarországról, az orosz elnyomásról, de még az 56-os forradalomról is tudott. Megbeszéltük én milyennek gondoltam az amerikaiakat mielőtt kijöttem, és most milyennek látom őket, hogy itt vagyok. És beismerték, hogy végülis igaz az amit róluk gondolunk, hogy kicsit fennhéjázók, és természetesen nagyon büszkék arra hogy amerikaiak, és ezt szeretik is hangoztatni. Na meg megjegyeztem, hogy nagyon rosszak földrajzból és a gyerekek elkényesztettek. Valamilyen szinten ők is beleegyeztek, hogy tényleg így van :D Észre se vettem, hogy hogy elrepült az idő közben. Este 7után mentem haza. Éppen a vacsora végére estem be az ajtón. Nekem teljesen ki is ment a fejemből, hogy esetleg ők is karácsonyi vacsorát fognak tartani (anyuka nem egy nagy főzős). Nem tudom miért, nekem egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom aznap (talán mert százágra süt a nap), ráadásul nálunk 24-én gyűlik össze a család, szóval ki is ment a fejemből, hogy itt 25.-ke a főfőfő ünnep.Csak utána kezdtem el gondolkodni, hogy remélem nem haragudtak meg rám, amiért nem voltam ott. Mondjuk most már úgy is mindegy, felesleges ezen agyalnom....
Persze ennek a gondolatmenetnek a hatására kicsit bűntudatom lett, úgy hogy nem jöttem fel a szobámba, inkább velük maradtam karácsonyi filmeket nézni. Szerencsére 9 után vége volt a moziestnek és mehettem aludni. Egész nap nyomott voltam, a fejem iszonyat nehéznek tűnt (nálam ez a betegség egyik első jele), úgy hogy jól esett végre pihenni.
Hétfő reggel legalább 11-ig aludtam, majd bedobtam egy adag mosnivalót, végre a saját ruháim is sorra kerültek :P Majd elmentem az anyukával, hogy hozzáadjon a családtagok listájához a rekreációs központban, hogy ingyen tudjam használni az ott lévő fitness eszközöket, uszodát, meg ilyeneket. Jó lesz már végre mozogni is egy kicsit, mert itt aztán nagyon sehova se lehet menni gyalog...még ha élvezem is nagyon a kocsikázást, néha akkor is hiányzik a gyaloglás. Emlékszem otthon mennyit gyalogoltam (Szolnokot utazótáskásva a vállamon hányszor keresztülsétáltam, na meg Szegedet is az utolsó hetekben). Kinéztem magamnak egy-két programot amire jó lenne elmenni majd, és megnéztem mikor van röplabda, de sajnos akkor én minden bizonnyal dolgozom este :( Kézilabdára meg itt esélyes sincs, főleg, hogy az amcsiknak abból megint csak saját változatuk van, aminek köze nincs az eredeti kéziladbához, de nagy valószínűséggel, arra gondolnának, ha bárkinek is megemlíteném azt hogy kézizni szeretnék. De majd kiderül, hogy mi hogyan fér bele majd az időmbe. Szerencsére a német lány családja is be van iratkozva ebbe a központba, úgy hogy ő is ingyen el tud járni majd, így legalább az elején nem leszek olyan kétségbeesett, hogy egyedül kell járnom :D
Csak ezt a hetet kell túlélnem, és igaz hogy nem dolgozom csak 4napot, de ez a 4nap intenzív lesz, így napi 10órában...kívánjatok jó sok playdate-et más gyerekekkel :D Mindjárt kelhetek... még szerencse, hogy most csak 9kor kezdek. Délután pedig megyünk a 'Color me mine'-ba. Ne aggódjatok a következő  bejegyzésben azt is megosztom veletek, mi is az pontosan :)
Remélem jól teltek az ünnepek otthon, erre a hétre is minden szépet és jót,
Pussz mindenkinek :)
Szilvi
utóirat: most, hogy már elmúlt karácsony gondoltam csak összeszedek pár karácsonyi képet :D

Képek Easton-ból, a hatalmas bevásárló "faluból". (Kivéve az első képet, mert az Columbusban készült, és az utolsót mert az meg a hátsó udvarunkról van.)

Nővéremnek sok szeretettel :)

Néha fagy, de néha még annyira sincs hideg. Itt éppen az volt, de úgy néz ki a vadludakat egyáltalán nem zavarja :D

Karácsonyi képek Dublinból. Megtaláltam az úgynevezett belvárost, aztán meg 23-án este megálltam pár helyen hazajövet fele, hogy készítsek egy két képet. Az utolsó kettő, a kocsma után, az a közeli szomszédos utcákban készült. Már legalább 3hete szemeztem velük, hogy valamikor csak meg kéne örökíteni azt is.

Egzotikus nevem van, mi? -Bino Silira Dona- :D semmit sem találtak el a nevemből, pedig szerintem annyira azért nem volt olvashatatlan anya kézírása...de mindegy, a lényeg hogy megkaptam :D
Anya pedig Mihaynel (Mihályné lenne, azt hozzátenném, de itt se sikerült eltalálni a vezetéknevet)
Ezzel tudtam átvenni a csomagot, amiben volt finom eperjó, na meg kolbász :D én csak poénkodtam, hogy küldjenek egy keveset, nem gondoltam hogy tényleg megteszik :) De nagyon örültem neki, sose élveztem még ennyire a hazai ízeket :)
Köszönöm szépen :] Mégegyszer millió puszi érte :)

Jut eszembe... Akik hamarosan jönnek ki au pairnek, megtennének nekem egy nagy szívességet? Hoznátok ki nekem légyszi hajfestéket? :D Az amcsiknak nem nagyon van normális vörös, vagy legalább is én még nem találtam egy boltban sem olyat ami akár egy kicsit is hasonlítana az én színemhez... Még ha viccesen is hangzik, komolyan gondoltam :D
Természetesen nagyon hálás lennék, és nagylelkűen viszonoznám ezt a szívességet ;)