2012. január 3., kedd

Legeseménytelenebb napjaim

Megint csak régen jelentkeztem már utoljára. Ne haragudjatok, de mire ideülök a gép elé, mindig elmegy a kedvem az írástól. Rossz blogger vagyok :D
Ha jól emlékszem karácsonnyal hagytuk abba a legutóbb. Hát igen, azóta igazából nem történt semmi. Egész héten a gyerekekkel voltam, sajnos annyi playdate nem volt, mint szerettem volna, de szerencsésen túléltük a hetet. Kedden voltunk a Color Me Mine-ban, ami egy olyan hely ahol te magad fested ki a saját kerámiádat, majd ők kiégetik és egy hét múlva felveheted a használatra kész cuccodat. Amiért fizetned kell az az eszközhasználat, plusz a kerámiatárgy amit kiválasztottál magadnak. Mindenféle kerámiacsodájuk van, bögrétől kezdve perselyig, tálak, vázák, dísztárgyak,teáskancsók, mesefigurák, amerikai football labda, vagy akár maga a játékos is megtalálható ott. Az egész a kedvedtől, kézügyességtől és a pénztárcádtól függ. Én mivel balkezes vagyok, ráadásul duplán gondoltam elég nagy kihívás lesz nekem egy szimpla bögre is. És hát az is volt. És nem csak a kézügyességem szabott határt, hanem a kreativitásom is. Egyszerűen semmi sem akart eszembe jutni, vagy ha be is ugrott valami, egyből elvetettem azt az ötletet, mert tudtam hogy úgy se tudnám létrehozni azt úgy ahogy szeretném. Így esett, hogy egy magyar bögrét kreáltam. Tudom döbbenet hogy egy 21évestől ennyi telik, de hát ez a szomorú igazság :)
A gyerekeknek tetszett, vagy legalább is azt mondták :D Nory is egy bögrét választott, de az övén voltak pöttyök is, úgy hogy kézefekvő volt, hogy milyenre festi. Csak a színeken tudott variálni. Sean választásán meglepődtem, de örültem is neki nagyon. Ő egy úgynevezett focista bubble-head-et választott. Biztos ismeritek az ilyet, így hívják angolul azokat a bólogatós figurákat. És azért örültem neki, mert ahogy mesélték, ő mindig nagyon hamar végzett az ilyennel, és ugye unatkozó gyereknél nincs is rosszabb, maximum a nyűgös :)



De csak nem sokkal előttünk fejezte be a sajátját mindenki meglepetésére, és ahhoz képest, hogy nem csináltunk semmi különöset nagyon hamar elrepült az idő, szerintem közel két órát töltöttünk ott, ha nem többet.
Szerdán Sean pizsinapot tartott, nem akart felöltözni senki kedvéért sem :D Persze ez egyáltalán nem zavarta az egész napos Skylanderezésben vagy Legozásban. Anyuka oda volt Chicagoban, hogy meglegyen egy adott mennyiségű repülőuta, hogy egy bizonyos kategóriába kerülhessen, és olcsóbban repülhessen ettől az évtől kezdve. Norynak meg szerencsére átjött az egyik barátnője, úgy hogy egész délután együtt játszottak. Este elmentünk egy barbecue helyre, és igaz nekem még a mild (enyhe) szósz is csípősnek bizonyult, de azért baromi finom volt. Szívesen elmennék még oda egyszer-kétszer.
Csütörtökön megint csak nagyon nehezen sikerült ruhába kényszerítenem a gyerekeket. Főleg Seant. Nem akart feljönni az emeletre semmi pénztért se, úgy hogy megfenyegettem hogy ha nem megy fel magától, akkor én viszem fel. És hát a nehezebbik utat választotta, már mint a nekem nehezebbiket. El tudjátok képzelni ahogy egy 8éves gyereket cipelek fel az emeltre, majd próbálom lebírkozni, hogy nehogy megint leszökhessen? Hát szerintünk is vicces volt... igazából csak nevettem rajta, még ha egy idő után kezdett is fárasztó lenni. Délután könyvtároztunk egyet, és mivel még mindig nem találtam semmit amit szívesen elolvasnék, random választottam egy-két könyvet. Muszáj voltam ilyen módszerhez folyamodni, mert különben meg egy életet is el tudnék ott tölteni, keresve a megfelelő könyvet, mindegyikbe bele-bele olvasgatva...
Számomra mindig felfoghatatlan, hogy egy 8éves fiú és egy 10 éves lány hogy olvashat ennyit. Úgy értem, hogy ez szerintem egy nagyon, nagyon jó dolog, de egyben megdöbbentő is számomra, mivel olyan ritkán találkozni ilyen gyerekekkel, de még felnőttekkel is.
Pénteken semmi nem történt, szerintem megint csak Wii-vel játszottak, vagy olvastak, vagy legoztak. Délután meg boltba mentünk az anyukával, úgy hogy igazából akkor már dolgoznom sem kellett volna. De nem szeretek csak úgy lelépni, nem akarom hogy azt gondolják, hogy... nem is tudom mit ne gondoljanak rólam, de rosszat semmiféleképpen ne :D
Szombat reggel elvittem az egyik lányt a reptérre, mert ment Orlandoba (Florida) a barátjával szilveszterezni és nyaralni egyet. Majd este elmentem az egyik lányhoz szilveszterezni. Hát mit ne mondjak, volt már izgalmasabb estém, de nem is számítottam másra. Úgy értem, annyira nem ismerjük még egymást, meg valószínűleg ha nem lennénk au pairek, és otthon ismerkedtünk volna meg, nem lógnánk ennyit együtt. De így, ez azért összeköt minket eléggé.
Becci, Sami, Anne, Ewelina -az utolsó percek 2011-ben
Persze ezt nem mindenkire értem, mert van egy lány, akinek imádom a humorát, és úgy vettem észre ő is vevő az enyémre. Ideje lenne majd minél több időt együtt lógnunk, hiszem ő (két év után) májusban megy haza. De néha még mindig érzem, hogy nagyon le vagyok korlátozva nyelvtudásilag. Van egy olyan érzésem, hogy mindez csak a bátorságomon múlna, mert olyan szavakat ismerek a többi lányhoz képest, hogy csak nézek, hogy A, honnan ismerem én ezt a szót, vagy hogy B, ők hogyhogy nem ismerik éppen... pedig jelenleg én vagyok a "legfiatalabb" au pair a clusterben. De azért amikor erre rájövök, mindig feldobódok egy kicsit. Figyelem!!!! most nagyképűsködés jön, de tényleg hízelgő volt, amikor a (szerintem) egyik legjobb fej lány azt mondta rólam, hogy "she doesn't talk a lot, but when she does it rocks. she's awesome." Azaz, "hogy nem beszélek sokat, de amikor igen, az nagyon üt, és hogy nagyon jó fej vagyok."-szépen magyarosítva :D Ugyanez a lány vette azt a picinyke könyvet, amit karácsonyra kaptam. Ebből is gondolhatjátok, hogy nem lehet rossz arc :D Oké, ennyit mára a fényezésből, de hát meg kell értenetek, nagyon boldoggá tud tenni egy egy ilyen megjegyzés. Van aki szerint vicces vagyok , ennyi elég is hogy egyből jobb legyen napom:D
Gyerekpezsgővel az élen! A tudatos sofőr :)
A saját mini tüzijátékunk csillagszóró szerepében :D
Ahh és az év csalódása.... a tavaszi karácsony mellett, az az volt, hogy nem volt tűzijáték :( Ohioban ugyanis illegális a tűzijátékok vásárlása ilyenkor, úgy hogy nem volt sehol sem. Vagy talán Columbusban lehetett egy kisebb, de úgy vettem észre, hogy a szilveszter nem egy nagy dolog az amerikaiak számára.
és az első percek 2012-ben :D
Remélem látjátok mire "buliztunk" :D
Egész jókat hülyültünk azért :)
Fél4kor hazafele vettem az irányt, mert már így is majd elaludtam, és a hangulat is lankadni látszott. Anne (a jófej lány) és Becci (őt is eléggé kedvelem) is úgy döntött hogy megy, úgy hogy végképp nem volt ami marasztaljon. 4-re sikeresen beeshettem az ágyba, hogy 4óra alvás után kelhessek is, és mehessek istentiszteletre. Mostantól 9kor kezdődik, tehát lőttek a vasárnapi lustálkodásomnak :/ :D
De mindegy is, legalább a délutánjaim szabadok lesznek.
Ma pedig egy kisebb bulit tartottak a host szülők. Amolyan 'nézzük együtt a focit, és beszélgessünk egy jót'-félét. Megint el kellett mondanom merre van Magyarország, valamint dicsekedhettem azzal is, hogy 3-szoros olimpiai víziladba válogatottunk van, és a legutóbbin pont hogy az amcsikat győztük le a döntőben :):) Még mielőtt túlságosan elgondolkodnátok, hogy pont ez hogyan is kerülhet szóba... Ez az egyik alapkérdés, amit focinézés közben feltesznek, hogy mégis milyen sportok népszerűek Mo-n. Hát azok amikben jók vagyunk, plusz a foci, mármint az igazi. A gyerekek pedig megdicsértek, hogy egész jól "focizom", vagyis dobom és kapom el a ladbát. Meccsek vége felé elkezdett velem játszani az egyik vendéggyerek. És hát egy ilyen édes 6 éves szőkeségnek, akit Zzachnek hívnak nem lehet nemet mondani :D Úgy hogy utána már beállt Sean, és J.J. is, és ennek lett a vége az, hogy dícséretet kaptam. Amire nagyon büszke is vagyok, és leszek is életemben. :)
Este azon felbuzdulva, hogy egész nap focit bámultam, és csirkeszárnyakat ettem (sose gondoltam volna hogy valaha is ilyenre vetemedem...) elmentem a német lánnyal a rec center-be. Amolyan fitnessz központ... De nem volt olyan egyszerű ám, ugyanis az év első hója is megérkezett, elég nagy intenzitással. A karácsonyról ugyan lemaradt, de legalább még a naptári télbe belefért :D Mivel szegény Toyotám egész éjjel, és egész nappal kint állt a fagyban -ugyanis családunk egy újabb taggal bővült egy minivan személyében- igen nehezen indult, és még 5percet kellett várnom, hogy legalább egy kicsit bemelegedjen. A mai napnak köszönhetően meg volt életem első havas vezetése is; szokásomhoz képest megint az extrémebb körülményeket választottam, úgy hogy szakadó hóban útnak is indultam, hogy felvegyem Chanel-t, majd elmenjünk fitnesselni egyet. Első hóban vezetéses élménynek nem volt rossz. Baj nem történt, egyszer éreztem hogy kicsit megcsúszott az autó, de nem volt vészes. Csak ugye mivel még a hóesés kellős közepén voltunk, így az utak se voltak letakarítva még. Plusz érezni lehetett a féken, hogy nagyon hideg... De hazafele már a főbb utak tiszták voltak, és a hóesés is elállt úgy hogy minden a legnagyobb rendben volt. Még élveztem is titkon :)
Közel két  órát voltunk a rec. center-ben, és jól esett végre megmozgatni magam. Mondjuk valószínűleg holnap már nem így fogom gondolni, mert valószínűleg túlterheltem most így magam hirtelen, de sebaj, majd rádolgozunk egy kicsit a héten mégegyszer :D Természetesen egy kis izgalom nélkül unalmas lett volna bejutnom a tornaterembe... Mivel még nincs meg a belépőkártyám, ezért magyarázkodnom kellett, hogy voltunk itt a host anyámmal, és valamiért nem tudták kicserélni a családtagok listáján a régi au pairt az újra. Az egész egyszerűbb lett volna, ha nem a helyes fickót kapom ki, de hát mit ne mondjak vonzom az olyan helyzeteket, ahol kínosan jöhetek ki a dologból :D Szerencsére megúsztam kisebb-nagyobb pirulásokkal, és dadogásokkal és sikerült bejutnom :) Kártyám ugyan még mindig nincs, de elméletileg hamarosan azzal is tudnak majd szolgálni.
Most pedig itt vagyok hullafáradtan, arra várva, hogy felkeljek (miután lefeküdtem aludni) és újrainduljon a mókuskerék. A héten elintézem még a bankszámlanyitást (ez egy kevésbé érdekes, de annál kínosabb történet lesz), plusz be kell iratkoznom a főiskolába is már, jövőhéttől ugyanis kezdődnek az órák. Ha nem esett volna a hó, akkor bevenném holnap Columbust, de most még így nem merek neki vágni az autópályának,. Majd talán csütörtökön, ha nem rosszabbodnak az útviszonyok, persze nem méteres havat kell elképzelni, pusztán csak annyit, hogy szórakozni MÉG ne tudj vele, viszont a közlekedést MÁR megnehezeítse.
Addig is amíg nem jelentkezem újra, minden jót a hétre!
Mindenkinek boldog és apokalipszis-mentes új évet kívánok,
Szilvi

5 megjegyzés: