Rajongás nélkül élni tudni kell...

...na már most én erre nem vagyok képes.

Pont most láttam egy idióta reklámot, ami eszembe juttatott egy csomó dolgot és a tökétes reakciót rájuk. A reklám itt megnézhető, és azon kívül, hogy a reklámban is található egy frappáns megjegyzés, miszerint "elképesztő, hogy eddig is túléltük" egyből az ugrott be, amit csak pont pár órával előtte hallottam egy Seth MacFarlane interjúban. "That's where I feel disconnected from the rest of my spieces". Igen, engem is elkap jó párszor az az érzés, hogy én nem tartozom ehhez a fajhoz; lehetlen, hogy bármi közöm legyen a többi emberhez ezen a Földön.
Igazából különösebb oka nincs annak (MOST kivételesen), hogy ezzel kezdtem a blogom, ez inkább csak amolyan általános igazságként szolgált itt. Ettől függetlenül sajnálatos módon rengeteg példát találhatunk erre; Seth MacFarlane ezt arra a nyilatkozatra mondta, amit az egyik szenátori címért induló politikus mondott a női testről. Szerinte ugyanis a női test képes lezárni az egész folyamatot nemi erőszak esetén és nem befogadni a "nemkívánatos" spermát. Tádááá!!! Íme ilyen emberek akarnak vezetni egy országot. Kicsit félresikerült az abortusz-ellenes kampány anno augusztusban, de sebaj... Úgy gondoltam, megosztom veletek ezt a kis morális leckét. Vonjuk le tehát a helyes következtetést és ne viselkedjünk fogyatékosan ha nincs papírunk róla; ha pedig van, akkor nem a kormányhivatalban van a helyünk.
Bocsánat, amiért kicsit össze-vissza csaponganak a gondolataim, de egy részről beteg vagyok (úgy értem megfáztam), másrészről pedig rákattantam valamire (helyesebben valakire) és ilyenkor addig, amíg nem osztom meg a világgal mindazt amit láttam és hallottam, addig nem tudok helyrerázódni. Jelen esetben ez a valaki Seth MacFarlane. Gondolom nem lepődtetek meg, mivel szinte vele kezdtem a bejegyzést, de engem egész héten ő foglalkoztatott. A legnagyobb bajom ezzel az, hogy alig ismeri valaki a barátaim közül (lehet nem jó helyen próbálkozom?!) és ezen iszonyat nehéz túltennem magam, hiszen szerintem Seth az egyik legnagyobb tehetség (a maga területén), akit valaha hátán hordott  a Föld. Szóval, akik nem ismernék őt, azoknak most bemutatnám. Ő a Family Guy alkotója, írója, a fél szereplőgárdát ő szinkronizálja, és még sok minden másban is benne van a keze. Igazán tehetséges énekes, zongorista, rendező és valószínűleg üzletemberként is megállná a helyét (nem hiába volt ő a televíziózás legfiatalabb producere 24évesen). Emberek ébresztő!!! Nem igaz, hogy alig van pár ismerősöm, aki szereti a Family Guy-t! Ugyanaz mint a Simpsons család, csak kicsit nyíltabban és élesebben bírálja a tömeget (és számomra viccesebben is -de ez már csak humorérzék fejlettségének kérdése;) ). Amit úgy vettem észre nem mindenki lát meg benne.  És nem mellesleg szerintem olyan édes feje van :) Oké tudom az én ízlésem hagy némi kivetnivalót maga után, de ne mondjátok hogy ti nem találjátok aranyosnak- mint egy jól lakott kis óvodás-. Csak ölelgetnéd amíg le nem törik a kezed (miközben folyamatosan beszéltetnéd, hiszen imádnivaló hangja van- meg vicceseket is mond közben). Azt hiszem februárban végignézem életem első Oscar díjátadóját, ugyanis ő lesz a házigazda. Rendhagyó lesz az biztos!

Aki teheti nézzen Saturday Night Live-ot, mert egyébként is mókás, de a 38.évad 1.részét duplán, sőt triplán is ajánlanám, mert egyrészt Seth a házigazda, másrészt pedig van benne egy Gangnam Style paródia is- sajna angol tudás szükségeltetik hozzá :)

Szóval most hogy a világ is tudja, hogy a mércét olyan szinten magasra helyeztem és olyan elvárásaim vannak, hogy soha egy férfi sem fogja tudni azt elérni és örökre magányos leszek emiatt, ha valaki tud mondani egy olyan hivatást ahol csak filmeket/tv-t kell néznem, majd youtube videókkal elégíteni ki a film által hátrahagyott űrt, az kérem jelentkezzen, mert bennem emberére akadt :D

És most, hogy ezen blogbejegyzésem szinte teljes mértékben linktárrá alakítottam (bocsánat, néhány videó minőségéért, de muszáj voltam a youtube-ra hagyatkozni, mivel ha jól emlékszem, akkor a hulu és nbc videókat nem lehet Magyarországon megnyitni) írok arról is, ami rajtam kívül másokat is érdekel :) Hétfőre sikeresen megfáztam. De ez nem gátolt meg a munkában, hurrá! Kedden remekül indítottunk a fiúval. Nem akart megfürödni, mondván délután football edzése lesz és nem akar kétszer fürdeni, úgy hogy inkább csak este fog lezuhanyozni. Na azért ez nem így működik, nem megyünk mi iskolába fürdés nélkül... de mivel láttam hogy lassan ott vagyunk ahol a part szakad, csak hívtam az anyukát, hogy beszéljen vele. Ez meg is történt és azt hiszem egy alaposabb mosdásban egyeztek ki. Na most erre mit mondjak, nem az én gyerekem. Rendben van, ezen túlléptem még. Biztos csak bal lábbal kelt fel. Utána mindenki -köztük én is- elmentünk suliba. Végig szenvedtem az első órám, majd vártam még másfél órát, hogy egy kis izgalom is legyen az életemben. A pszichológiát tényleg nagyon szeretem, persze ez csak bevezető óra, de tényleg úgy érzem, hogy tudnék ezzel foglalkozni akár huzamosabb ideig is. A másfél órás várakozás igazából egész jó, mivel nincs lehetőségem netezni ezért a második legjobb szokást alakítottam ki; olvasok. Plusz azon gondolkodom, hogy mit csinál 50focista a "természettudomány" épületben minden kedden és csütörtökön 11.30-tól 12.30-ig. Vagy valami különleges felkészítő órát tartanak (mondjuk matek vagy fizika), aminek előfeltétele a focista lét, vagy állandó orvosi vizsgálatokat tartanak.És miért vannak annyian egyáltalán? Hány csapata van az iskolának? Ránézésre kijönne belőlük legalább 3... De köztük van a "padtársam" is pszichóról, úgyhogy még inkább próbálom megfejteni, hogy miért is gyülekeznek állandóan. Az a bizonyos padtárs, amúgy tök értelmesnek tűnik és meg nem mondtam volna hogy focizik. Foci alatt az amerikai változatot értem amúgy. Legelső órán volt egy kisebb csoportmunka, ahol bemutatkoztunk egymásnak és hát ugye muszáj volt beszélnünk egymással, úgyhogy mondhatni hogy megtörtük a jeget akkor :D Persze most már csak nem kéne hagynom, hogy visszafagyjon az a jég... erről majd később. Suli után sajnos már nincs időm összeszedni magam, szinte egy időben érek haza Noryval, 20percre rá meg Sean is megérkezik általában. A keddünk mindig zűrösen néz ki, mivel Seannal foci edzése van 6-tól, Nory-t kóruspróbára kell vinnem fél6-kor, ami Columbusban van és este fél9-ig tart. Tehát meg kell csináltatnom a leckéjüket 5-re, hogy legyen időnk vacsorázni is. Természetesen mindig rohanás a vége, főleg hogy Seanhoz aztán lehet beszélni ilyenkor, semmi nem jut el az agyáig. Kedden kifejezetten fáradt lehetett és az én betegségem sem segített ezen. Először is megjött, beszélgettünk egy kicsit 4-esben -anyuka üdvözölte a gyerekeket- én kérdeztem van-e leckéje, mire ő csak fancsali képet vágott, majd közölte hogy ő játszani akar. Megegyeztünk, hogy fél5-ig játszik, utána házi feladat készítés van. Közben feljött egyszer értem, hogy menjek le játszani, de mivel vacsorát kellett csinálnom, ezért nem tudtam. Láttam rajta, ez megint nem volt ínyére. Fél5 után lementem hogy megkérjem csinálja meg a háziját, mire elkezdtett nekem magyarázkodni, hogy ő nem akar házit írni és játszani akar; na mondom akkor itt az ismétlés ideje, és megint levezettem neki miért nem tudok játszani vele aznap, és hogy neki miért kell akkor rögtön házit írnia. Nagy nehezen felimádkoztam a gyereket a pincéből, mire 10perccel vacsora előtt benyögi, hogy ő bizony snack-et akar. Mondtam neki, hogy felesleges mert mindjárt kész a vacsora. Erre megint csak  azt a bizonyos "miért kell ilyen utálatosnak lenned" nézést kaptam válaszolul, majd elkezdett vitatkozni, hogy ő márpedig éhes és legalább egy Gogurt-öt enni akar (joghurt keskeny műanyagba csomagolva-talán egy joghurtos doboz felének felel meg a mennyiség ami benne van). Ezt már ráhagytam. Természetesen ahogy kereste a joghurtot lelökte a tartót amiben a hagyma volt. Felvette, kidobtuk a hagymát és kész, de láttam, hogy készen volt akár az egész világot hibáztatni ezért. Itt már azért kezdett elfogyni az én türelmem is. A hangsúlyomon már tuti érződött, hogy nincs jó kedvem többé, de amikor leült a joghurttal a kanapéra és még mindig nem mutatott semmi jelet arra, hogy leckét fog írni, na ekkor már erőteljesebben utasítottam, hogy kezdjen neki, mert később már nem lesz ideje. Erre már választ sem kaptam, csak hátatfordított nekem és tovább ült a kanapén. Szerencséjére nem vagyok kiabálós, ezért csak elmagyaráztam, vagy inkább egy monológot tartottam arról, hogy ma enm tudom mi baja van velem, egész nap csak az ellenkezőjét csinálta mint amit mondtam, és hogy ez volt az utolsó figyelmeztetés, én onnanstól kezdve nem szólok neki többször; akkor eszik amikor akar, azt amit akar, akkor készülődik el focira amikor akar, és az sem érdekel ha a házit nem csinálja meg. 9éves, van már annyi esze, hogy tudja ezek az ő felelősségei. A végén mégis csak megcsinálta a leckét vacsora előtt, de mondhatni hogy igen rideg hangulatban ettünk meg a vacsorát. Röpke másfél óra alatt sikerült elérnie hogy az agyvizem 38fokról 100fokon forrjon. Én fél6-kor fogtam Nory-t és elindultunk felvenni még egy lányt a kórusból, majd sikeresen dugóba kerültünk. 20percig tartott 3mérföld megtétele (5km). Volt valami baleset, meg Obama is ellátogatott hozzánk, úgy hogy autópálya kilőve, sosem jutottunk volna el a kórusba időben. Már egész jól ismerem a környező utakat, úgy hogy miután sikeresen kijutottunk a dugóból végre volt egy kis remény is, hogy odaérünk még aznap. A legvégén csak 5perc késésben voltunk, de ahhoz képest hogy általában 20perccel hamarabb érünk oda, ez igencsak gyenge teljesítmény. Legalább volt időm lehűteni magam. Mikor hazaértem szerencsére még senki nem volt itthon. Anyuka ott maradt az edzésen és csak fél8körül jöttek haza. Volt egy olyan érzésem, hogy Sean tuti panaszkodott az anyjának rólam, hogy milyen szőrösszívű is vagyok, de azt hiszem nem azt a választ kapta amire számított, mert amikor feljött hozzám legnagyobb meglepetésemre egy bocsánatkéréssel üdvözölt. Persze én lüke nem tudtam már rá haragudni, úgy hogy mindeketten bocsánatot kértük egymástól és megbeszéltük, hogy csak fáradtak vagyunk/voltunk. Próbáltam dühös lenni, de nem volt tovább semmi értelme. Nem éppen a legszörnyűbb dolgokat tette, csak a sok apró ellenkezéssel felhúzott a végére. Ettől függetlenül a szerdai nap az jól telt el, semmi nem történt. Majd a csütörtököt is viszonylag simán vészeltük át.
Szerdánként találkozom Ewelinával a lengyel au pairrel, ugyanis együtt készülünk a TOEFL-re és kedd este amikor sms-eztünk, hogy akkor találkozunk-e, mondtam neki hogy most már tényleg el kéne kezdeni készülni és nem csak összeülni heti egyszer egy traccspartira. Egy hónappal ezelőtt valamiért Tim Horton's-ra esett a választás, és azóta az a törzshelyünk. Mindenkinek ajánlom, aki az Államokban vagy Kanadában van, hogy keressen fel egy Tim Horton's-t és vegyen egy banana nut muffin-t. Legeslegjobb a világon! Valahogy szóba jött ez kedden sms-ezés közben és eszembe jutott, hogy mi lenne ha arról írnánk egy-egy esszét hogy a muffin miért jobb mint bármely férfi. Először gyereket írtam, mivel még dühös voltam, de aztán módosítottuk férfira. Vicces volt amellett érvelni, hogy miért egyszerűbb egy muffinnal együtt élni, mint egy férfival, de már épp ideje volt elkezdeni gyakorolni. Mint kiderült nagy szükségem is van rá, mert hogy teljesen elfelejtettem hogyan kell összerakni egy épkézláb fogalmazást. És mivel Ewelina sosem tanult komolyabban levelet írni, ezért egy ilyen könnyedebb téma pont jó volt neki bevezetőnek. Először ugyan nem akarta elhinni, hogy én ezt komolyan gondolom, de a végére mindketten egész jó kis érvelést hoztunk össze a muffinok mellett/férfiak ellen. Ha van valami érdekes tippetek a következő érvelő szövegünkhöz, csak kommentelj és felvetem Ewelinának is :)

Csütörtökön, ahogy mondottam suliban is voltam és már hetek óta készültem arra, hogy a köszönésen kívül még valamit odalököt Cameronnak (a.k.a. padtárs). Már kedden is készültem valamivel, de valahogy nem vitt rá a lélek. Viszont csütörtökön mikor vége volt az órának, -érdekes módon mi mindig majdnem a legutolsók vagyunk akik elhagyják a termet- gyorsan mielőtt elvágtattam volna, ijedten visszafordultam és elhadartam neki, hogy sok sikert a tetszttel kedden. Azért hangsúlyozom ki a hadarást, mert ha ideges vagyok, akkor hadarok. Íme a gondolatmenet: Azért mert félek attól, hogy hibázni fogok vagy nem fogják megérteni azt amit mondok, mindig szeretnék túl lenni az egészen a lehető leggyorsabban. Ennek érdekében még inkább felgyorsítom a beszédem. Minek következtében a szavak gyorsabban akarják elhagyni a szám, mint ahogy gondolkodom- aminek 80%-ban az az eredménye, hogy elfelejtem mit és hogyan akartam mondani. Tehát bekövetkezik az, amitől az elején féltem és ez még inkább gyorsít rajtam a következő alkalommal. Logikus, nemde? Ha részecskegyorsító lenne az agyam, mást sem kellene csinálnom mint helyes fiúk előtt beszélni és máris olyan mennyiségű sötét anyagot hoztam volna létre, amivel az univerzumot is meglehetne semmisíteni. Majd újrateremteni. Oké, nerd-session vége. Vissza a témához. Szegénynek alig volt ideje feldolgozni,d esikerült neki, és akkor is megérte mert viszonzásul kaptam egy 32fogas mosolyt és egy köszit, valamint egy "jó volt látni téged"-et (előtte héten nem voltam órám, de úgy néz ki ezt ő is észrevette)... Izgi, mi? Olyan mintha egy 5. osztályos tinilány napjóját olvasnátok :D Ezzel én úgy érzem, hogy átpasszoltam neki a labdát, most ő jön azzal, hogy rám köszönjön vagy valami. Uhh, milyen rosszul néz ki ez visszaolvasva :D Tényleg ez a legizgalmasabb amivel be tudok számolni?! Azt hiszem igen :) Sajnállak titeket kedves olvasóim, mivel olyan hülyeségekről írok, amiket talán még a családtagjaimtól sem várhatnék el, hogy érdekelje őket :D De igazából jól esik megint írni, még akkor is ha órákig fogalmazok egy-egy bejegyzést. Remélem valamilyen szinten azért ti is szórakoztatónak találjátok, azt ahogyan szenvedek az emberek között, valamint azt, ahogyan elültöm az időt és bele merülök egy-egy érdekes ember életébe, hogy aztán titeket untathassalak vele :) De ha már csak egy embernek is kedvet adtam a Family Guy-hoz ezzel a bejegyzéssel, akkor már megérte megírnom :D Nézzetek meg minden linket amit betettem (keressétek az enyhén sárgább színű szavakat a szövegben) és utána nézzetek meg még többet!!!!!!!! Lassan Tom Hardy szintre emelem rajongásom Seth iránt (az azért nem semmi...).
Legközelebbre megint beszerzek valakit akiről írhatnék, vagy szerzek még több videót, amiben gyönyörködhetünk. Vegyétek úgy, hogy igazából csak a 'Bevezetés az amerikai popkultúrába' nevű óra jegyzeteit olvasgatjátok és én vagyok a tanárotok :D
Na mindenkinek szép szombatot! Hamarosan újra jelentkezem