Éves-fordulós

Egy év.
Kedden volt az első évfordulóm Amerikával. Őszintén, arra számítottam, hogy az emberek majd megállítanak az utcán és egyfolytában érdeklődni fognak, hogy mióta vagyok itt és utána megdícsérnek, hogy milyen ügyes-okos vagyok, és gratulálni fognak nekem, és tűzijáték lesz és transzparensekkel fognak az utca szélén állni, amikor végig gurulok az utcán, és a rádióból is csak az fog folyni, hogy mekkora siker, hogy egy évet lehúztam itt, és még így tovább... De rá kellett jönnöm, hogy csak azért mert valami számomra nagy szám, az még nem lesz másoknak is egyaránt fontos. Ettől függetlenül köszönöm a facebook köszöntéseket (mert ugye azt azért mégsem hagyhattam ki, hogy ne közöljem ezt a világgal ott- a büszkeségem nem engedte :D). Kiborulni nem borultam ki, ne értsetek félre. Hamar túlléptem rajta, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy megkaptam imádott pólómat (még múlt héten megkaptam de nem akartam hordani kedd előtt), amit mostantól eme jeles eseményhez köthetek.

Szerelmem örök és végtelen... és örök.

Plusz szerda reggel megkaptam a csomagot otthonról túró rudival benne. Egy éve nem ettem már Túró Rudit, és emiatt olyan szinten eksztázisba kerültem már csak a látványától is, hogy alig tudtam a munkára koncentrálni. Egész nap azt vártam, hogy visszamehessek az édességes bödönömhöz és még egy túró rudit az arcomba nyomhassak. Sajnálom, ma nem tudok irodalmian fogalmazni :) Nem tudom, hogy a többi au pair, vagy akárki aki hosszabb ideig külföldön tartózkodik, hogy van vele, de én mindenem odaadnám egy szelet Eperjóért, Kapucínerért, Vadász csokiról meg ne is beszéljünk.... Azok az olcsó 50forintos csokik, jelentik a haza ízét nekem most :D Lehet, hogy csak a távolság teszi, de esküszöm sokkal boldogabbá tettek, mintha ezer drága német/svájci csokit kaptam volna.
Szóval ennyit arról, hogy már egy évet lehúztam itt. Ja és még valami; nem szereti a Túró Rudit a host családom :( De azok után, hogy apuka azt monta a Hersey's jobb mint a Milka, nem is várok semmit. Hersey's az az amerikai Boci, csak jóval sz*rabb. Meg is mondtam nekik, hogy nem hibáztatom őket, szimplán csak nincsenek hozzászokva a minőségi csokoládéhoz és ezért nem tudják értékelni a jót. Sebaj, újabb dolog, amiből viccet csinálhatunk (mint pl. a hideg és a megfázás közötti korreláció). És annál több maradt nekem az édességekből :P
Ezen kívül, nem is tudom mireől mesélhetnék. Kedden végre megértettem az itteni szavazási rendszert, ugyanis arról tanultunk American Nat. Government órán, hogy mik is azok az elector-ok. A lényeg az, hogy 200éve még csak pár -annyi ahány a kongresszusban ült- az állam által kiválasztott ember szavazott úgy ahogy akartak, majd az emberek több-és több beleszólást akartak, és először azokra az electorokra szavaztak, akik arra szavaztak, akikra ők szavaztak volna, ha szavazhattak volna magára az elnökre is. Remélem követhető :D Majd 4évről 4évre egyszerűsítették a dolgot, és a végén az emberek már csak a két jelölt közül kellett hogy válasszanak. A poén az egészben az, hogy ez nem azt jelenti hogy az electorok megszűntek volna. Szóval november első keddjén az átlag ember szavaz az elnökre, mely igazából csak azt jelenti, hogy az adott jelölt megnyerte az összes saját pártját támogató electort az adott államban. Majd ezek az emberek december második szerdáját követő hétfőn elmennek az "megyeszékhelyre" és leadják a szavazatukat arra, aki megnyerte az államot (plusz az elnökhelyettesre). Oké, ennyit a választásokról, csak gondoltam ez érdekes még.
Ewelinával találkoztam szerdán és annyira megnevettetett, hogy megfejeltem a kormányt, aminek következtében sikeresen rádudáltam a kávézóban ülő emberekre. Tudom, nem hangzik nevetségesen így, de éppen szálltunk volna be az autómba, amikor is Ewelina kiakadt, hogy milyen koszos is az. Ha ismernétek őt, akkor megértenétek, no meg akkor is ha látnátok az anyósülést a Toyotámban :D Amúgy Ewelina olyan komoly hanghordozással, szárazan tudja közölni az ilyet mindenféle bűntudat, vagy szégyen nélkül, hogy éppen az teszi viccessé az egészet. Kár, hogy nem láthattátok a jelenetet... Másik vicces dolog ami történt még velem aznap, hogy Sean bepróbálkozott megint, hogy netezhessen. Halo figurákat akart lecsekkolni a neten, de mondtam neki, hogy bocsi, de nincs gépezés, várnia kell vele szombatig. Erre a következőt felelte: "De anya megszokta engedni." Mire én: "Tényleg? Egy év múlva még mindig ezzel akarsz bepróbálkozni?!"- Kara rendesen kinevette, amikor elmeséltem neki pénteken. Ja igen, mert a héten megint D.C.-ben volt munka ügyben. Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Szombat este meg dolgoztam, ugyanis megkértek, hogy ha nincs programom, akkor este vigyázzak már a gyerekekre, mert el szeretnének menni vacsorázni kettesben. Mégis hogyan mondhatnék nemet nekik, amikor alig dolgozok 35órát egy héten?! Előtte meg babysitterkedtem két és fél órát 30dolcsiért. Ilyenkor fáj az az alig 5dolláros órabér, amit az au pairek kapnak... Nem mintha panaszkodnék, mert igaz, hogy nem kell fizetnem semmiért sem, de ha csak 100$-ral kapnék többet, már akkor sokkal egszerűbb lenne félretennem a pénzt a sulira. Lehet, hogy szereznem kéne egy-két embert, akiknél minden hétvégén babysitterkedhetnék... De hogyan? -ez nem költői kérdés amúgy.
Nincs kedvem dolgozni holnap... el se hiszem, hogy már vasárnap van. De legalább mindjárt Hálaadás és Black Friday és venni fogok egy Kindle Fire HD-t!!! Nagyon sokat hezitáltam, hogy melyik táblagépet szerezzem be, de végül a Kindle-re esett a választás. Sok-sok alkalmazás -köztük skype, netflix, hulu,imdb xray, TED (!!!)- nagyon szép kijelző, beépített kamera és mikrofon és a 16gb-os változat csak 199$, ami igazán nem sok ahhoz képest, hogy a 8gb-os Samsung galaxy 2 tablet most akciósan 200, valamint az iPadek 400körültől kezdődnek. Még a Google Nexus 7 ált versenyben a Kindle-lel, de ma a Best Buy-ban (amerikai Medai Markt) az eladónak sikerült bekebeleznie. Mondjuk nem volt nehéz, mivel megszólaltattam a riasztót, amikor is megmozdítottam a kiállított példányt :D Természetesen, ekkor már nem bújhattam el az árgus szemek elől, úgy hogy kénytelen voltam tényleges érdeklődést mutatni a Kindle iránt. Ettől függetlenül aranyos volt a gyerek, és kedvesre vette a figurát.
Eladó srác: "Ugye tudod, hogy mindet felvettük kamerára?"
Szilvi: "Francba is! Akkor majd legközelebb visszajövök."
          - Mosoly-
Eladó srác:-"Sikerült felkeltened a figyelmem."
Szilvi:-"Köszi, ez volt a szándékom."
Majd ezután visszatértünk a Kindle-re. Azért még a szociális igényeim a következő két hétre ki lettek elégítve, és teljesen büszke vagyok magamra, hogy dadogás nélkül sikerült reagálnom, mindarra amit mondott. Ennyi sikerélmény nekem is kijárt már végre :D TED-nél pedig megjegyezte, hogy "nerd" ezért ez számára fontos és nagy plusz pont az Android mellett, mire megleptem hogy 'ja, ez tényleg jó én is szoktam TED-beszédeket nézni'. Ismerkedjetek meg ti is TED-del, főleg, hogy magyar felirat is van a legtöbb beszédhez :)
Szerencsétlenségemre viszont pont a héten jött ki az egy kicsivel nagyobb Kindle Fire HD, egy kicsivel jobb procival egy kicsivel drágábbért.  Hajjj, ez a folytonos agyalás úgy érzem már sosem fog véget érni, minek kellett ma este utána olvasnom ezeknek a dolgoknak... A hét végére viszont szerintem elújságolom, hogy döntöttem, hogy megéri-e vajon azt a 100dollárt az a 1.9inch és a gyorsabb processzor.
Ezzel búcsúznék a hétre. Kijelentkezve.