2011. december 8., csütörtök

"Csak dúdolom azt, hogy, jó! jó! jó! de jó nekem"

Csak eszembe jutott, ha már képek nincsenek, legalább legyen mit hallgatnotok, amíg olvastok:
Egy kis Ocho Macho a reggeli mellé. Fogyasszátok egészséggel ;)

         Itt Amerikában semmi sem egyszerűbb, mint elkölteni a pénzed. Persze ez minden országra igaz, de azt kell hogy mondjam otthon azért jobban meg tudtam tartóztatni magam. De remélem ez csak azért van, mert még mindig hat rám az újdonság varázsa.
A hétvégém nem volt felettébb izgalmas, de büszke vagyok magamra, hogy nem a szobában töltöttem, egyedül ücsörögve. Pénteken ugye nem dolgoztam, úgyhogy inkább ki is hagytam a reggelt. Igen, jól írtam, nem reggelit, hanem az egész reggelt. Fél12-kor döntöttem ugyan is úgy, hogy most már felkelek végre. Ebédelni nem nagyon ebédeltem, itt amúgy sem szokás főtt kaját enni ebédre, szóval nem nagyon számít. Nem tudom mit csináltam péntek délután, de nagy eséllyel semmit sem, mivel nem jut eszembe, hogy bármerre is jártam volna. Este fél7 körül jött értem a német lány, és elmentünk a közeli Dollar Cinema-ba, ami azt jelenti, hogy a jegy csak $2.50-be kerül péntek-szombat este, egyéb esetekben meg $1.25 vagy $1.75. Igaz, nem a legújabb filmeket adják, talán egy-két hónap csúszásban vannak, de ebben az évben amúgy is lemaradtam filmek terén; a megszokott 300 filmből idén szerintem csak 200-at láttam. A "Drive" című filmet néztük meg. A német lánynak nem nagyon tetszett a film, mivel vannak benne igen csak nyers és véres jelenetek. Az én tetszésemet elnyerte a film és Ryan Gosling is. Igen erősen gondolkodom, hogy amíg csak műsörön van, minden nap meg kéne nézni :) És nagyon örülnék, ha mondjuk egy Oscarral is díjaznák Gosling játékát februárban. Biztos vagyok benne hogy ez a film megosztja a nézőközönséget és csak kétféle vélemény fog létezni a filmről, senkit sem hagy hidegen. Az egyik fele (ahogy a német lány is) nem nagyon fogja megérteni miért úgy ábrázolják a szereplőket ahogy, és hogy a véres jeleneteknek is mekkora szerepük van, hogy igenis meg kell mutatni ahogy közelről szétlövik a lány fejét. A másik felének meg pont ezért fog bejönni (ahogy nekem is). Egyfolytában a Tarantino vagy a Rodriguez filmek jutottak eszembe, és mindehhez pluszba nagyon eltalálták a zenét és a színészeket is. Sose gondoltam volna, hogy Gosling ilyet fog alakítani. Én még a 'Notebook'-nál  (Szerelmünk lapjainál) lemaradtam :) Na mindegy is, ez volt a mai filmajánló. Mindez csak az én szerény véleményem, de olyan jól esik megosztani. Mert ahogy láttam, a német lány nem éppen az igényes mozizók közé tartozik. Tudom ez hülyén hangzik, hogy azt mondom valakire hogy igényesen mozizik (vagy, hogy éppen nem) de én imádom megbeszélni a filmeket miután megnéztem, hogy mi tetszett benne a legjobban, hogy a zene milyen volt alatta, hogy az operatőri munka milyen volt, és szeretem más filmekkel összehasonlítani. És szeretem, ha ehhez van partnerem is :) Egyszer majd találok itt valakit, akivel ezt is meg tudom majd tenni.
A filmezés után elmentünk még kajálni valami ausztrál steak-es helyre. Őszintén én még nem nagyon mertem megkóstolni a steak-et, mert nem annyira rajongok a marhahúsért, és amúgy is finnyás vagyok a húsokkal szemben, nekem az meg nem kell, hogy folyjon belőle a vér (nem a látvánnyal lenne bajom, de nem lenne gusztusom megenni). Ezért inkább maradtam a grillezett csirkénél barbecue szósszal és salátával. Amit pár másik au pairnél is lehet olvasni, hogy itt biza tényleg előfordul, hogy nem sütik meg a húst rendesen. És ezt most én is megtapasztaltam. De ettől függetlenül legyűrtem, ha már 12dolláromba került :D
Szombat reggel nehezen kapartam össze magam. Még mindig baromi gyorsan fáradok, valószínűleg azért mert hiába értem meg őket, fejben még lefordítom azt amit mondanak, és minden szavamon gondolkodnom kell mielőtt kimondom. Nagyon remélem, hogy hamarosan elmúlik ez. Ez az egyetlen ami visszatart attól, hogy 100%-osan jól érezzem magam. Ettől eltekintve nincs semi bajom :) Se honvágy, se levertség. Szombaton újra GPS nélkül vágtunk neki Seannal a nagyvilágnak, azaz Dublinnak. 9-től ugyanis kosármeccse volt. Hát én majdnem meghaltam a meccse alatt. Annyira édesek voltak :) A labda majdhogy nem nagyobb náluk, pattogtatni is alig tudják, de rohannak vele mint az őrült, hogy pontot szerezzenek. Megtaláltam köztük életem szerelmét is :D Szöszike és kicsivel hosszabb haja van, pont annyira, hogy állandóan a szemébe lógjon, ráadásul ő volt az egyik legügyesebb kosaras a csapatban. Biztos vagyok benne, hogy oda lesznek érte a lányok pár év múlva. Azt hittem nincs zsánerem, de most kiderült hogy mégis van egy típus, ami kifejezetten bejön. Szőke kosarasok jelentkezését várom!!!! :P
Délután miután apukával és a gyerekekkel bejártuk a Costco-t (olyan mint a Metro-nagykereskedés) bementem a német és a brazil lánnyal Columbusba és hát... csodálatos egy város, első pillantásra szerelmes lettem belé :D Neeem, igazából csalódtam benne. Chicago után kicsit nagyok voltak az elvárásaim. De ahogy estefelé sétálgattunk a Downtown-ban a lányokkal, úgy kezdett megtetszeni. Biztos mindenki érzett már ilyet, amikor valamit nem a szépsége miatt szeretett, hanem pont az fogta meg benne, hogy olyan tökéletlen. Columbus nagyon is az. A belvárosban (=Downtown) mondjuk 4 vagy 5 felhőkarcolónak gúnyolt épület található, és vannak elhanyagoltabb részei is. Az est végére viszont én megláttam ezekben a szépet, és szeretném majd ezt képekkel is alátámasztani egyszer. Nem egy gazdag város, nincsenek hatalmas üzleti negyedei, nincsenek világszínvonalú turisztikai látványosságai de különleges arculata van, és hangulata... amit szerintem pont az ad, hogy nem olyan megfoghatatlan mint pl. New York volt nekem. Imádom NYC-t, de tényleg, és ott mindenféleképpen el fog tölteni az az érzés, hogy Amerikában VAGY. De az az érzés, hogy Amerikában ÉLSZ, az Columbusban fog megtalálni. Sokkal kézzelfoghatóbb az élet itt. Talán mert míg Chicagoban és NY-ban mindenkiről azt gondoltam, hogy turista, addig itt pont, hogy az itt élő és dolgozó emberekkel találkozom (meglepően [nagyon] sok a fekete, amivel nincs bajom, csak ugye szokatlan számomra). És valószínűleg bennem van az is, hogy ez az "én" városom, és mint mindig, most is az a legszebb és legjobb amit én birtokolhatok, a maga csúnyaságával együtt :)
A vasárnap gyorsan eltelt viszonylag. Este volt egy kisebb nem hivatalos cluster meeting, csak úgy összefutottak egy vacsora erejéig a lányok. Igaz, nem követek minden au pair blogot, de nem sok helyen olvasom azt, hogy egy cluster ilyen összetartó lenne. Majdnem mindig van valaki aki keres, és ha megyünk is valahova, ritka az hogy csak ketten-hárman legyünk. Általában mindig csatlakozik még vagy 3lány. Ennek örülök, mert legalább nem hagynak bepenészedni a szobám egyik sarkában :D
A hetem eddig megint jól telt, nem panaszkodhatom végülis. A kisebb összezörrenéseken kívül mindig sikerült túlélni a napot. Veszekedni igazából még sosem veszekedtem Seannal, én magam sem tudom, hogy vagyok ilyen türelmes. Nagyon régen az voltam, de aztán a kollégiumi évek eltüntették ezt a jellemvonásom. Lehet, hogy gyerekfelügyelet közben újra sikerül türelmet tanulnom? :D Na most mondjátok azt, hogy normálisan működöm :) Persze nem kiállhatatlan Sean, csak van amit 5-ször el kell neki mondanom, és még azután sem csinálja meg. De vannak már adu-ász megjegyzéseim, mint pl. "oké, nem kell hogy megcsináld, de emlékezz erre, amikor majd te kérsz tőlem valamit" vagy "ugye én is megszoktam csinálni neked a dolgokat amiket kérsz tőlem? akkor szeretném ha te is megtennéd". Vagy ha valami konkrétumról van szó, akkor valahogy úgy fogalmazok, hogy direkt az ellenkezőjét kérdezzem tőle. A múltkor nem akart elpakolni az iskolatáskájába, és már lassan menniük kellett volna a buszhoz. Láttam, hogy nincs bepakolva a táskája, de rákérdeztem azért, hogy észrevegye magát. Erre ő mondta, hogy készen van. Mire én csak annyit, válaszoltam, hogy "rendben van, csak nem tudtam, hogy ma nem visz ebédet, és nem viszi vissza a könyvtári könyveket". Eztuán persze, hogy elrakta a cuccait. Vagy amikor nem akarta abbahagyni a játszást, meg nem akart elpakolni az asztalról, hogy együnk... Megkérdeztem, hogy éhes-e. Ő azt mondta, hogy nem, szóval nem is terítettem meg neki. Majd amikor már szedtem Nory-nak az ételt, odajött ő is, hogy hol a tányérja. Megmondtam neki, hogy nem raktam ki, mivel azt mondta, hogy nem éhes. Erre már viszakozott volna, hogy ő nem így értette, de kénytelen volt maga el- és kipakolni, hogy leüljön enni hozzánk. Nem mondom, hogy mindig működik, de az esetek többségében sikerül valahogy rávennem. Vagy ha nagyon unom, és nincs kedvem beszélni, akkor csak simán elteszem helyette az asztalon hagyott mosatlant, ételt. Mint mindig, ezekben az esetekben is nagyon visszafog az, hogy nem tudom hogyan fogalmazzak pontosan. De én tényleg próbálkozok a beszéddel, még ha nehezen is megy néha...
Tudom sokat nyafogok a beszéddel kapcsolatban, de eléggé letör, hogy ilyen gyenge vagyok belőle. Azt hittem könnyebben fog menni. Soha nem voltam arcoskodó, vagy az a nagyon magabiztos ember, de nem hittem volna, hogy ilyen gondjaim lesznek. Nem kritikus a helyzet, nehogy azt higgyétek, csak nekem vannak nagyon magas elvárásaim magammal szemben (folyékony, akadozás nélküli beszéd-változatos szókincs-helyes nyelvtanhasználat). Úgy néz ki mindenkivel szemben toleránsabb vagyok, mint saját magammal :D
De, ahogy azt ti is láthatjátok ettől függetlenül jól érzem magam, egyre kevesebbszer akarok kétségbe esni. Nem mintha szoktam volna, de erős hajlamom van rá :) Ez az újabb hét az anyuka nélkül megint bebizonyította nekem, hogy képes vagyok végigcsinálni, és egyre jobban értékelem a szerencsémet, ahogy olvasom vagy hallgatom más au pair lányok történeteit. A brazil lány szokott mesélni a családról, ugyanis jóban volt az előző au pairjükkel, és ugyan tudtam, hogy a csaj hosszabbítani akart a családommal, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ennyire szeretett itt lenni. Persze főleg annak tudható be, hogy nem vészes a munkabeosztás. Szerintem heti 35órát ha dolgozok, még úgy is ha nincs itthon az anyuka. Van olyan lány, akivel igenis ledolgoztatják a heti 45órát, akár szükséges akár nem. És a család is nagyon emberséges. Ugye az a kampányszöveg, hogy az au pair a család része, és úgy szeretik mintha családtag lenne. De ez nem igaz a legtökéletesebb családoknál sem :) Nálam sem, de én nem is várom el, hogy családtagként kezeljenek. Az ami most van köztünk nekem megfelel, és tudom, hogy idővel ez még jobb lesz. Hívnak, ha mennek valahová; ha családi program van, akkor is velük tarthatok, és érdeklődnek utánam, hogy vagyok. Arról nem is beszélve, hogy megköszönik ha elvégzem a munkám. Szerintem ennél többre nagyon nem is vágyhatok. Szerencsém lett és kész. Ez az egy nyugtat meg amikor arra gondolok, hogy: de hát ha vártam volna lehet hogy lett volna családom Californiában... De úgy néz ki nekem most itt kell lennem és nem Californiában. Biztos meg van ennek is az oka és lassan teljes mértékben elfogadom ezt.
ui.:Bocsánat, amiért képekkel most nem tudok szolgálni, de vírusos lett a gépem valahogy, és most nem szívesen csatlakoztatnám a kártyámat a laptopomhoz. Imádkozzatok értem, hgoy egyedül is megtudjak bírkózni a vírusokkal, és ne kelljen segítségért fordulnom senkihez sem, mert tuti, hogy pénzbe kerülne bárhova is mennék. Arról nem is beszélve, hogy nem akarom elveszíteni az össze képem, zeném, filmem, emlékem, ami a gépen van. Eddig is igencsak összekuszálta a vírus a programjaimat a gépen. Örülhetek, hogy ennyit is ellestem bátyámtól az évek során, amennyit most tudok. Nem is tudom mit csinálnék, ha ennyit se sejtenék a számítógépekről... Szóval ilyen problémával állok most szemben, de remélem hamarosan ez is megszűnik.

Szép reggelt Magyarország :]

Puszilok mindenkit, és köszönöm a bíztató megjegyzéseket!

4 megjegyzés:

  1. Szia Szilvi!

    Jó olvasni, hogy minden rendben a családdal, és jól megvagy azzal az élettel, amibe csöppentél. Reméljük így is marad, vagy akár még jobb lesz. Tényleg az a legfontosabb, hogy milyen a család, a gyerekek, csak ezt ugye senki nem tudhatja előre, így sokan úgy gondolkodnak, hogy olyan helyre kerüljenek, ahova szeretnének azért, hogy ha a család nem lesz épp jó, akkor legalább a hely az legyen... :-) De te mindenképp szerencsés vagy, hogy jól érzed magad és nem olyan feszített a tempó, valamint Colombus-ban is megláttad a szépet. :-)

    VálaszTörlés
  2. Szilvi, ügyes vagy, én nagyon szurkolok neked, hogy minden jó legyen:) szép hetet....

    VálaszTörlés
  3. Remélem sikerül leboxolni az undok vírust, ami megtámadta a gépet! Milyen víruskergetőt használtál, hogy nem akadt fent rajta?
    Egyébként tetszett amit Columbusról írtál, kíváncsi leszek a képekre is. Én mindig olyan esetben kezdtem így látni egy helyet, amikor már egy kicsit a sajátomnak éreztem vagy otthonos érzés társult hozzá.:)
    A filmet meg lehet bevállalom én is, mert régen néztem olyat, amiben volt valami igazán emlékezetes vagy érdekes - hátha ez olyan lesz.
    A leírtak alapján nagyon okosan kezeled a gyerekeket is, inkább rávezeted őket a dolgokra és valószínűleg jobban meg is értik így, hogy nem nyaggatni akarod őket, hanem a szabályok betartása a javukra válik. ;))

    Csak így tovább!! :) Puszi!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Szilvi!

    Jó olvasni,hogy az életed sínen van és úgy érzem a gondolataidból,hogy megtaláltad a helyed.Csak biztatni tudlak.Azáltal,hogy olvasom a blogod én is kicsit ott érzem magam.
    Minden jót kívánok!
    (A blogod a kedvencek közé van téve a gépemen :) )
    Nagy Szilvi

    VálaszTörlés