2012. október 26., péntek

Álmok.

Most előre veszem azt ami rajtam kívül másokat is érdekel(het).
Seanék vasárnap megnyerték a bajnokságot, úgy hogy mindenki boldog volt. Kivéve a másik csapat, mivel csúnyán 36:0-ra elverték őket :D Amúgy gyerek foci iszonyat édes. És vicces is persze. Képzeljétek el, ahogy 22 gyerek egymást kergeti, ugyanis mindegy hogy ki melyik csapatban van, mindenki rohan a labda után, vagy a gyerek után, akinél  labda van. Biztos előttetek van a kép, ahogy az igazi játékosok egymásnak rohannak és lerántják egymást a földre. Itt ilyesmi nem igazán történik, pont azért amit az előbb is említettem már. Annyian nyomulnak arra az egy játoksra akinél a labda van, hogy elesni sem tudnak. Csak tolonganak, mintha a 24-esen (lásd szolnoki tömegközlekedés), vagy 79-esen (szegedi tömegközlekedés) lennének reggel fél8-kor. A domino effektus itt már nem tud fellépni, inkább néz ki úgy mintha "kicsi a rakás"-t játszanának :D Sajnálatos módon képeim nincsenek, mert a fényképezőgépem megint úgy döntött, hogy olyat játszik, mintha nem lenne benne az elem feltöltve és egyből kikapcsol, ahogy bekapcsolom...
Ezen kívül nem sok minden történt. Nory táborban volt hétfőtől szerdáig úgy hogy viszonylag nyugis hetünk volt. Egy gyereket mindig könnyebb boldoggá tenni, mint kettőt. Kedden volt valami nagyon hülye álmom. Ezt gondoltam azért csak megosztom veletek, mert számomra tanulságos volt. Azon kívül, hogy előtte minden éjjel arra keltem, hogy zombikkal álmodok (talán nem kéne Walking Dead-et néznem elalvás előtt- de muszáj utolérnem magam vele), és már azt is álmodtam, hogy Sean ott áll az ajtómban, zombiként csak úgy mint a 2004-es Holtak hajnalában. Ha jól emlékszem, az kezdődik úgy hogy az ajtóban áll a kislány egy szál hálóingben, félig lerágott arccal, aztán az éppen felébredő apjára támad. Tartsatok paranoiásnak, de igazán szeretnék egy zárat az ajtómra :D No de mindegy is, a lényeg hogy nem nagyon jött össze egy nyugodt éjszaka sem, de ezek az álmok közel sem számítanak annyira rémesnek, mint amilyen a keddi volt. Kis híján sírva ébredtem belőle... Az egész nagyon zűrzavaros volt, arra emlékszem, csak, hogy az álmomban már haza kellett mennem. Valahol tudtam, hogy ez még nincs rendben ezért nem is értettem, hogy hogyan lehet az, hogy már haza kell utaznom. Valamiért november 13-ra azt hittem, hogy akkor jár le az utazós hónapom és nem is vágom, hogy hogyan, hiszen még az egy évem se járt le, de hirtelen a semmiből az anyuka azzal állt elő, hogy választanom kell melyik nap repülök haza. November 3. vagy 12. Ezután meg azon paráztam be, hogy ha 12-én repülök és késik a gépem, akkor nem érek haza 13-ra amikor is lejár a vízumom és emiatt sosem fognak visszaengedni az USA-ba (nem is így működik a rendszer, de sebaj). De nem akartam 2-án menni, mert ki akartam használni minden percet, ami még maradt. Aztán sorban jött a többi problémám ezzel. Mi van a TOEFL-lel, és mi lesz az ACT teszttel? Hiszen februárra terveztem azt és akkor most vissza kell jönnöm hogy letegyem a vizsgát? És hogyan és miből fogok visszajönni? És mégis miért kell most hazamennem? És hogyan fogok egyetemre jelentkezi így? Miért kell már most elmennem? Miért? Miért? Miért? Mit tettem, amiért most csak így megszabadul a család tőlem? Olyannyira pánikba estem, hogy tényleg majdnem sírni kezdtem és kellett vagy 5perc ébredés után, hogy rájöjjek mindez csak álom volt, és ráérek ezekkel az pánikrohanokkal egy év múlva ilyenkor előjönni. Akárhogy is legyen, azt hiszem legalább rájöttem, hogy az, hogy a Amerikában akarok maradni, nem csak gazdasági szempontból lenne jó a jövőmre nézve, de tényleg szeretem ezt a nyamvadt országot. Tudom, nem hangzik komolynak, de nekem ijesztő volt. Túlságosan is élethű volt az egész... Pedig már tervek is vannak, hogy merre kéne elindulni az egyetem után. Ha nagyon bele vetem magam a tanulásba, akkor szerintem akár hamarabb is el tudnám végezni az alap pszichológiát mint 4év. Főleg, hogy ha tényleg felvesznek, akkor valószínűleg nyári szemeszterekre is ott maradnék, hogy lerövidítsem a sulit, ahogy csak lehet. Az alapszak utánra két eshetőség áll fenn. Vagy a mestert is BYU-n végezném el (mondjuk nem akarok Utah-ban ragadni túl sokáig), vagy pedig először valami állást keresnék California államban (mondjuk viselkedés elemzőként akárhol) és egy-két év újabb gyűjtögetés után kezdeném ott a mestert. Majd kiderül, hogy mi és hogy lesz. Igazából nem merem nagyon beleélni magam, mert félek attól, hogy csalódás ér, de azért próbálok egyfajta pozitív hozzáállást is beletuszakolni a fejembe és nézegetni a lehetőségeket. Ettől függetlenül még aggódom emiatt rendesen és azok alapján amit az álmomban éltem át, nagyon-nagyon-nagyon fog fájni ha nem jön össze. Persze arra is van már tervem (Skócia), de szeretném ha nem kéne ilyenekkel foglalkoznom. A mindennapi paráimról ennyit mára :) Most jöjjön az a rész, ami kevésbé lehet érdekes.
Tudom, két bejegyzéssel visszább már sokat hadolváltam arról, hogy én mennyire szeretem Seth MacFarlane-t és a munkáját, de amikor ennyire oda vagy valakiért, akkor nem lehet csak úgy leállni ezzel egyik napról a másikra :D És hát milyen vacak rajongó lennék én, ha épp a születésnapján nem emlékeznék meg róla... Szóval nagyon sok boldog születésnapot Seth! Szerelmem mindig üldözni fog és te ugyan nem tudsz róla, de mi ketten tökéletes párt alkotnánk. Korkülönbség ide vagy oda, mi lelkitársak vagyunk és vagy költözz még idén Ohio-ba, vagy várj még egy pár évet, amíg én kötök ki Los Angeles-ben :) Lehet kicsit több infót árultam el most magamról, mint amennyit kellett volna és úgy gondoljátok, hogy bizarr vagyok, de akik bírálni szeretnének, azoknak ezt üzenném:
Nem hiszem, hogy nagyon részleteznem kell, miért is ő az álom férfi számomra, de azért mégis megteszem mert akárcsak egy tini lány, én sem bírok leszállni a témáról. Természetesen vicces, és nem is akárhogyan. Sértő, nagyon sértő humora van, de őszintén aki ismer engem, az tudja hogy az enyém se sokkal finomabb, csak nem osztom meg annyi emberrel. Talán ha nem Monty Python-on nőttem volna fel, akkor kevésbé lennének az én vicceim is szatírikusak. De szerintem az ilyen típusú humornak tanító jellege van. Nem úgy tűnik, de a viccben mégis mindig ott van az igazság csírája is. Pont mivel a negatív vonásokat hangsúlyozza és a legszélsőségesebb példákat hozza fel. És pont ez az oka annak, hogy annyian nem kedvelik; egy idő után pedig lehet hogy szimplán csak túl tömény, vagy ha nincs meg a megfelelő háttértudás hozzá, akkor lehetetlen megérteni (értsd úgy, hogy szövegkörnyezet, előzetes ismeret nélkül problémás meglátni a poént). Persze ez csak az én szerény véleményem, és azt is csak a tapasztalataim alapján gondolom így. Nem vagyok nagy irodalom tudós, de a logika nekem ezt diktálja; de az is lehet, hogy teljesen téves az elméletem :) Második: zenész! Mutass nekem egy, azaz EGY olyan nőszemélyt, akit nem lehet levenni a lábáról kellemes zenével vagy egy még kellemesebb hanggal. Három: vonzónak találom a borostát :D Ennyi, ilyen egyszerű. Tetszik, amikor egy fiú hiába borotválkozik meg, akkor is úgy néz ki, mintha kétnapos borostája lenne. Négy: van véleménye. Nem egyezik mindenkiével (egy-két dologban az enyémmel sem), de legalább van véleménye, amit vállal is. Öt: filmbuzi. Musical és sci-fi rajongó. És csak most jut eszembe. Tudtátok, hogy írt és rajzolt részeket Johnny Bravo-hoz, Boci és Pipihez és Dexter laboratóriumához is anno? Ha ezek után sem szimpatikus nektek, akkor pszichológiai esetek vagytok, már bocsánat :D  6: csak semmi különcködés.Lásd akár azt, ahogyan öltözködik.
És még sorolhatnék egy csomó mindent, majd pedig még annál is többet! Arról meg már amúgy is meséltem, hogy helyesnek tartom, és mivel ez elég egyértelmű, hogy az (igen, az!), nem is részletezem tovább. Még egyszer boldog születésnapot Sethnek!
Ígérem ez volt az utolsó bejegyzésem róla (Róla! azt nem mondtam, hogy nem fogom egyszer-kétszer megemlíteni még máshol is), de ma semmiképp sem hagyhattam őt cserben :) Ha véletlen nem is mellette kötök ki, azért egy ilyen kaliberű pasit el tudnék viselni. No de most búcsúzom egy pár videóval, amiket viccesnek találtam; amint látjátok unatkozom néha. De facebookon nem érdemes nagyon semmit sem megosztani, úgy hogy inkább itt tolom az arcotokba :D
 Ja, igen Bebe, köszönöm a legutóbbi bejegyzésed. Ugyanis tegnap este 9.40-kor ahogy elolvastam, rádöbbentett, hogy egy ideje nem jártam már moziban és ahogy írtál, akarom mondani Victor írt arról, ahogy rátaláltál és moziba vitted őt és nem hagytad őt magára, rájöttem, hogy ha már úgy is ennyire oda vagyok Seth-ért, akkor igazán nem nagy ügy 20percet vezetni és $1.75-t kiadni a filmért. Igenis fussuk le azokat az extra mérföldeket, ne csak a szánk járjon, áldozzunk is... Úgy hogy 9.50-kor már az autómban ültem és vezettem a mozi felé, hogy megnézzem "Ted"-et. Köszönöm Bebe, hogy Bethesdából is képes voltál kimozdítani engem a pihepuha ágyamból :)

1 megjegyzés:

  1. Most, hogy ennyit írtál Seth-ről, eszembe jutott, hogy folytatni kellene az új Fringe évaddal, és vele Joshua-val. ;D
    Na de most előbb Iron man 2-t nézünk (tegnap az elsőt daráltuk), mert fel akarok készülni a 3. részre. Meg kellett állapítanom, hogy hmm, Robert Downey Jr.-t még mindig nagyon csípem (persze kb. apám lehetne), plusz Vasember az egyik örök kedvenc Marvel karakter, azt hiszem. :))

    VálaszTörlés